Dr. Hancsicsák Mihály

Jegyző,

Nyírlugos

Alig ülünk le beszélgetni, megszólal a telefonja. Alig hiszek a fülemnek: Tinódi Lantos Sebestyén melódiája zenél. „Sommáját írom Egör várának, megszállásának, viadaljának…” Zavartan kap a zsebéhez, elnézést kér, és kikapcsolja a készüléket. Mondom is, sokféle csengőhangot hallottam már, de ilyet? Magyar is, történelmi is… „Vonzódom a történelemhez” – adja magyarázatát a dolognak Hancsicsák Mihály. „Gyermekként arról álmodoztam, régész leszek.” Nehezen elmosolyodó típus, de most felszabadultan nevet, örül, hogy felszínre került ez a régi emlék. Ha már történelem, röviden érintjük a város nagy szülöttét, Kossutány Tamást, akinek cirkalmas betűkkel írt egykori diplomája a polgármesteri hivatal folyosóján függ. A régi írás latin betűit silabizáltam, amíg vártam, és meg is találtam a kulcsszót: „nyirlugosiensis”, vagyis nyírlugosi. „Pedig az erdélyi Lugos is magáénak gondolja Kossutányt, de hát oda van írva feketén-fehéren” – csillantja meg a tárgyban való jártasságát a jegyző. Aztán a ma ügyeire terelődik a szó, egyszersmind a mosoly is lehervad a jegyző arcáról.

„Nem normális ez az ország” – fakad ki indulatosan. „Olyasmire fecséreljük időnket, és energiánkat, ami helyett valóságos problémák megoldásával foglalkozhatnánk. Ami régebben normatívaként járt az önkormányzatoknak, arra most pályázni kell. Az adott kérdésben a szükség, a rászorultság ugyanúgy megvan, most azonban hosszadalmas bürokráciával kell igazolni.” Könnyedén forgatja a szót, és logikus érveléssel bizonyítja igazát Nyírlugos jegyzője. Végül is 27 esztendeje dolgozik az önkormányzatban, és hogy pontosak legyünk, annak elődjében. Ismeri a helyet, és a ranglétra valamennyi fokán végiglépdelve minden elképzelhető kritikus helyzettel volt alkalma megismerkedni. A Debreceni Közgazdasági Technikum elvégzése után gazdálkodási előadóként kezdte, és hamar kamatoztathatta képesített könyvelői és vállalati tervezői ismereteit. Alig melegedett meg friss beosztásában, ’84 és ’89 között már a főiskolán bővíti tudományát. Itt egy kis kitérővel megint alkalom nyílik a történelemben gyökerező humorra. „Közben letudtam a katonaságot, és mivel éppen a rendszerváltás idejére esett, bevonultam mint elvtárs, közben bajtárs lettem, és tartalékos hadnagy úrként szereltem le.” Nem először mesélheti a sztorit, nagyot nevetünk a békés átalakulás angyalbőrben átélt idő megszépítette viszontagságain.

Hősünk a diploma után egy évvel már vb-titkár, és ez is olyan beosztás, amit lassacskán meg kell magyarázni, mit is takar. Most még azonban elegendő hozzátenni, a mai jegyző feladatai hárultak rá. A vb-titkár és a jegyző egyaránt a törvényesség őre, annyival megnehezítve, hogy egyszerre kell megfelelni a paragrafusoknak és mindazon kívánalmaknak, amelyek a képviselőtestülettől érkeznek. Egyáltalán nem könnyű, de nem is feloldhatatlan. Bizonyítja ezt az a töretlenül ívelő pálya, amelyet sem helyi kritika, sem pedig a törvényesség magasabb szervei nem törtek meg.

Hancsicsák Mihály ’90 decemberében nyerte el napjainkban is viselt titulusát. Szerényen teszi hozzá „és dr.,” mivel nem is olyan rég a jogi egyetemet is elvégezte. A jövő történészeinek lesz mit bogozgatniuk a rendszerváltás utáni évek történetében, hiszen az egyén életében annyi minden változott, hogy maga is alig képes pontosan idézni. Miközben Nyírlugos faluból nagyközség, majd város lett, vezetői, polgárai csak gyorsvonati sebességgel tarthatták az iramot a fejlődéssel. Amíg a jegyző jogra járt Debrecenbe, pedagógus felesége a böszörményi főiskolán tanult újabb diplomájáért. És elérkezett az ideje, hogy a sokat látott krónikásnak is elkerekedjen a szeme: mindeközben öt gyermekük született. Soroljuk fel őket érkezésük sorrendjében: Kati, Henrietta, Adrienn, (ők ikrek, öt perc különbséggel) Mihály, és Valentina. 2008-ban ugyanazon a hétvégén vették át mindketten a diplomát a Debreceni Egyetemen. Egyikük szombaton, másikuk vasárnap. Amikor a népes családot a portás a második bevonuláskor felismerte, szóvá is tette: maguk mindennap kapnak egy diplomát? Valentina, a legkisebb gyermek pedig a következő este azon kapta az apját, hogy tévét néz. Meg is rótta: te miért nem tanulsz, apa?

A mamának, Majóczki Katalinnak, akit Ebesről hozott Hancsicsák Mihály, nem nagyon lesz alkalma a képernyő előtt ülni, mert a napokban vették fel az ELTE-re, ahol gyógypedagógus képesítést szerez majd. Hogy oldják meg, hogy havi egy hétre elmegy Pestre… A jegyző úrnak mindenesetre volt alkalma megtanulni az egyeztetést különböző érdekek között, hiszen az önkormányzatban éppen ez a feladata. Családfőként is egészen biztosan megtalálja a megoldást. Sorolja is, mi jöhet szóba, de láthatólag nem dőltek még el a dolgok.

Egy a biztos, azt az újabb diplomát meg kell szerezni, mert a város iskolájában nélkülözhetetlen egy ilyen képzettségű pedagógus.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése