Kaprinyák Tibor

Erdészeti igazgató,

Nyírlugos

szszb_21-174_kaprinyak_tibor.jpgAz erdész és vadász élethivatás atyai ősei nyomán genetikailag kódolta benne az erdő szeretetét, a vad tiszteletét. Édesapja a Guthi Erdészetnél főerdészként dolgozott hosszú éveken keresztül – ma már nyugdíjas –, ilyen családi háttérrel nem meglepő, hogy első botladozó gyermekkori lépteit is az erdő avarpárnáján tette meg, s a „tágas ismeretlent” már akkor magához ölelte, szinte együtt nevelkedett az erdővel.

A nyíradonyi gyermekkori évek nagyon sok kedves emléket őriznek, melyek középpontjában mindig is a természet szépségeire történő odafigyelés, az erdőjárás, a vadászat állt. A szülői szigor az ártatlan gyermeki csínytevések ellen, a jó tanulmányi eredmények érdekében szinte kimerült az elérhető közelségben lévő vadászat lehetőségének lobogtatásában, hiszen ha ezeknek a feladatoknak megfelelt, csak akkor következhetett az áhított tevékenység.

A szegedi székhelyű Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola elvégzése után – az egy év katonaidő leteltével – a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán szerzett diplomát 1994-ben, mely elmélyült tudását még bővítette vadgazdálkodási szakmérnöki diplomával és egy erdészeti növényvédelmi szakmérnöki oklevéllel. Önmagával szemben támasztott szakmai igényessége és a fél országot átszövő baráti kapcsolatok további megteremtése sarkallta a Nyugat-Magyarországi Egyetemen egy erdő- és kárérték-számítási tanfolyam elvégzésére.

Egyetemi tanulmányai során ösztöndíjasa volt a nyíregyházi központú Fefagnak, majd jogutódjának a Nyírerdő Rt.-nek (ma Nyírerdő zrt.), így az érzelmi röghözkötöttség mellett anyagi és erkölcsi felelőssége is azt követelte, hogy szülőföldjén maradjon.

Első felelősségteljes feladatát fahasználati műszaki vezetőként a Hajdúhadházi Erdészetnél kapta, ahonnan főmérnökként nyerte el – az 1999. január 1-jén megalakult – a Nyírlugosi Erdészet erdészeti igazgatói állását.

A nyírlugosi erdészet, mint újonnan megalakult önálló gazdálkodó egység, nagy kihívást jelentett részére, hisz munkatársaival, vállalkozókkal, üzleti partnerekkel, illetve környezetével úgy kellett gyümölcsöző kapcsolatot kiépíteni, hogy az akkor kért bizalom mára erénnyé szilárduljon, és saját elképzeléseinek megvalósítása a részvénytársaság filozófiájába simulva értékrenddé érlelődjön.

Az erdészet karakterét alapvetően az erdőművelési és fahasználati ágazat határozza meg.

A Dél-Nyírség 5510 hektárján gazdálkodva az alföldi erdőfelújítás, erdőnevelés „szépségeivel” nap mint nap szembesülnek, évente 130 hektár erdőfelújítást végeznek.

Ezen a viszonylag száraz vidéken a talajadottságok, domborzati viszonyok jobbára az akácfafaj jelenlétét indokolják, de a nagy fatérfogatot produkáló, ültetvényszerűen kezelt nemes nyarasok megteremtik pénzügyi fedezetét a természethű erdőgazdálkodás alapjainak.

Legnagyobb erdőtömbjük szomszédságában fekszik a valamivel több mint ezerhektáros erdőfolt – a valaha a Nyírség nagy részét borító erdőtársulások legnagyobb egybefüggő maradványerdeje –, a Fényi-erdő Természetvédelmi Terület. Nyugalmával békés otthont teremt a rendkívül színes állatvilágnak, hiszen erre a vidékre jellemző az igen gazdag lepke-, kétéltű- és hüllőfauna, de ezekben az erdőkben fészkel a fekete gólya, a kabasólyom, a vörösvércse és a holló is, és igen sok védett lágyszárú növénynek élőhelye ez a terület.

A hét település határában elhelyezkedő erdészet életre hívása óta nyereségesen működik, biztosítja ezt az évente letermelt 26 ezer köbméter fa értékesítése és az ésszerű költségfelhasználás. A precíz munkavégzéshez adottak a környezeti és a műszaki feltételek, felzárkóztak a társegységek szintjére korszerű irodaépülettel (vállalati bérlakásokkal), gépkocsiparkkal. A szakmai kihívásoknak a cég egyre növekvő elvárásainak egyaránt meg tudnak felelni. A természet, az erdő szeretete nemcsak rá, hanem hozzátartozóira is jellemző. Munkája, hobbija a családi életében sem szenved nélkülözést, hiszen erdész családba nősült, felesége erdész-vadász megértő lányaként kötelezte el életét mellette. Úgy véli az erdőmérnöki munka nem csupán egy szakma, hanem élethivatás, amitől nem lehet elvonatkozni a magánéletben sem. Tizenegy éves Tibor fia minden bizonnyal megőrzi a családi tradíciót, hisz érdeklődése igen elkötelezett a természet lenyűgöző szépségei iránt, s árnyékként követi apját „vad csapán” az erdő rejtett zugaiba. Hétéves Csilla kislánya inkább művészi beállítottságú, a tánc és zene érdekli.

Szakmai ismereteit saját földterületeinek erdőtelepítéseiben is kamatoztatja, míg „üres perceiben” szívesen sportol: úszik, edzőterembe jár, fontosnak tartja a szellemi és a fizikai fittséget egyaránt.

Számára az erdész-vadász élet mélyen gyökerező hitvallás, melynek a természet embere a rabja bölcsőtől a sírig.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 21. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló