Penészlek, Nyírpilis

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye déli csücskében, a magyar–román határ mentén, Hajdú-Bihar megye szomszédságában fekszik Penészlek. A rendezett település központjában, Európa egyik legnagyobb görög katolikus temploma közelében park vezet a polgármesteri hivatalba, ahol dr. Fekete Erzsébet jegyzővel idézzük a múltat.

– Nyírbátorban születtem ezerkilencszázhatvanegy augusztus huszonhatodikán. Gyermekéveimet Nyírmihálydiban töltöttem a szülői házban, általános iskolai éveim is a településhez kötődnek. Édesanyám otthon dolgozott, így a bátyámmal minden gondoskodást, segítséget megkaptunk, arra neveltek bennünket, hogy az embereket tiszteljük, a rászorulóknak pedig segítsünk. Gyermekkorunk meghatározója volt a nagyszülők közelsége is, akiktől megismertük a falu történetét, régi emlékeket. Az általános iskolában minden pedagógus arra törekedett, hogy megszerezzük a szükséges tudást, megtanítottak bennünket tanulni, szeretni az iskolát, a környezetünket. Ilyen indíttatás után nem volt nehéz bekerülni a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumba, ahol kémia tagozatos osztályba jártam. A középiskolai évek elején gyógyszerésznek készültem, később azonban a humán tárgyak felé fordult az érdeklődésem, s úgy döntöttem a jogi karra felvételizek. Az egyetemen a magyar és egyetemes jogtörténet, a nemzetközi és a magánjog érdekelt, de leginkább a civilisztikai tárgyak kötöttek le, ezekből tudományos diákköri dolgozatot is írtam.

Summa cum laude minősítésű diplomáját ezerkilencszáznyolcvanhatban vette át az NME Állam- és Jogtudományi Karán Miskolcon. Ugyanitt végezte el a MÚOSZ Újságíró Stúdióját, s munkája mellett a Déli Hírlapban publikált. Első munkahelye a Debreceni Városi Bíróság volt.

– Nagyon sokat tanultam ott. Gyakorlatban láthattam és sajátíthattam el a jog érvényesülését, alkalmazását, amely a további szakmai előmenetelemben rendkívül nagy segítséget nyújtott. Később a miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatási és jogi osztályán dolgoztam, majd a Nyírbátori Cipőgyár igazgatási és jogi osztályvezetője lettem.

Szülőföldemre a szüleim szeretete hozott vissza elsősorban, a közelükben akartam lenni, segítve mindennapjaikat. A közigazgatásban ezerkilencszázkilencvenegy január elseje óta dolgozom, ekkor lettem Nyírpilis jegyzője. A település korábban Piricse társközsége volt, így feladatom volt az önálló hivatal kialakítása, a köztisztviselők kiválasztása, az intézmények működésének megszervezése. Ezek a feladatok igen komoly kihívást jelentettek, de ma is úgy gondolom, hogy megérte, hiszen a falu lakossága számára színvonalas szolgáltatást tudunk nyújtani. A község máig sem tudta ledolgozni a társközségi létből adódó hátrányt, de az infrastruktúra fejlődött, kialakult a teljes intézményi háttér (óvoda, iskola, művelődési ház, idősek otthona), elkészült a Nyírbátort Nyírpilissel összekötő út. A lakosság minden rétege számára igyekszünk biztosítani a megélhetés feltételeit.

Ezerkilencszázkilencvenkettő óta Penészleken is ellátja a jegyzői feladatokat.

– Számos beruházást sikerült megvalósítani a jegyzőnő segítségével, aki a falu menedzselésével kapcsolatos feladatokat éppoly precízen végzi, mint mindennapi munkáját – mondja róla Klenik Sándorné polgármester.

Penészleken is az infrastruktúra fejlesztése volt az elsődleges feladat, amely a szennyvízhálózat kiépítésével lesz teljes. Korszerűsödött a vízhálózat, hidroglóbusz épült, fejlesztették a belterületi úthálózatot, az intézményekben elvégezték a szükséges felújításokat, korszerűsítették a munkavégzés feltételeit.

– Azt gondolom, a polgármesteri hivatal köztisztviselői a közszolgálatot nagyon komolyan veszik, hiszen a település lakossága számára mi nyújtjuk a legnagyobb segítséget, minden „ügyes-bajos” dolgukban eljárva, felvilágosítást, tanácsot adva. Számomra nagyon fontos a községben élők komfortérzete, ezért mindent megteszek a közvetlen és jó kapcsolat megtartása érdekében. A település vezetőivel ugyancsak jó a kapcsolatom, a közös célok érdekében eredményesen tudunk együtt dolgozni, bár az önkormányzatok helyzete egyre nehezebb. Célom, hogy a közigazgatásban is érvényesüljenek a minőségbiztosítás követelményei, így a következő években ennek megteremtéséért kívánok dolgozni. Úgy gondolom, a közigazgatás rendkívül szerteágazó, de érdekes szakterület, így a jövőben is itt szeretném kamatoztatni a tudásomat.

A rendelkezésére álló szabadidőmben a Nyírbátori Kézilabda Klub elnöki teendőit látom el, sokat járok a mérkőzésekre, próbálom megteremteni a működés feltételeit. Ezentúl szeretem a természetet, különösen a víz közelsége vonz, így gyakran járok természetes vizekhez. Mindkét településhez nagyon kötődöm, számomra az itt élő emberek sorsa meghatározó, elmondhatom, hogy a Dél-Nyírség a szülőföldem a múltam, a jelenem és remélem a jövőm is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)