Encsencs

Tulajdonképpen nyugodtan írhatnánk egy G. betűt a neve elé, ami a hivatalosan iratokon nem szerepel ugyan, de az encsencsiek és a környékbeliek főleg így ismerik. Az ok igazán egyszerű: a faluban évszázadok óta rengeteg Nagy nevű család él, akik a nevük elé írt betűvel különböztetik meg egymást. Ahogy illik, ábécérendben kezdték el, így a jegyző dédnagyapját már G. Nagyként anyakönyvezték. Bár manapság az anyakönyvezésnél ezt a plusz jelet nem használják, a faluban azért bevált és mindennapos. Ha a Nagyok közül valakiről beszélnek, akkor a nevük elé mindig odateszik a megkülönböztető jelzést, jelen esetben a G-t. Encsencs jegyzője, Nagy László mosolyogva említi meg, számukra a G. nem grófi, vagy nemesi rangot jelent, egyszerűen az ábécérendben a g betűnél került rájuk a sor. Az általános iskolában különböző évfolyamokon négy Nagy László tanult, úgyhogy valahogy meg kellett különböztetni őket.

A László névre is van egy története a jegyzőnek. Tirolból minden évben osztrák vadászok érkeznek a környékre, akiket Sopronnál Nagy László unokatestvére, Laci fogad. A két hivatásos vadász szintén Laci, úgyhogy az osztrák vadászok csak nevetnek azon, hogy amikor szólnak az egyik Lacinak, akkor négyen figyelnek rájuk. Egyikük meg is jegyezte, nálatok mindenkit Lacinak szólítanak?

A megyében Nagy Lászlót friss jegyzőként jegyzik, aki 1999. október 1-től tölti be hivatalát Encsencsen. Elődje, Bihari Károly, aki hosszú évekig volt jegyző a faluban, a megyei földhivatal vezetője lett, így a megüresedett állást meghirdették. Erre a pályázatra jelentkezett másokkal együtt Nagy László, aki akkor még határőr őrnagyként dolgozott. A pályázat elnyerésével leszerelt és elfoglalta a jegyzői széket. Nem kellett sokat ismerkednie a faluval és az ott lakókkal, hiszen tősgyökeres encsencsi, felesége szintén helybeli, tíz éve a faluba építettek maguknak családi házat. Ott nevelik egyéves kislányukat, Nellit. Felesége gyeden van, a helyi iskolában angolt tanít.

A jegyző egykoron a helyi általános iskola padjait koptatta, majd a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium testnevelés tagozatára jelentkezett. Mivel abban az évben indult a katonai kollégium, a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alatt lévő négyéves képzésre jelentkezett át, ugyanakkor megmaradt az aktív sport mellett is. Társaival együtt szerencséje volt, hogy ők voltak az első évfolyamosok, hiszen az akkoriban szokásos kollégiumi ugratások, beavatások elmaradtak. Saját maguknak alakították ki a rendet. A tanulás mellett aktívan sportolt, az atlétika volt a kedvenc sportága, rövid- és középtávon, 100-, 200- és 400-on, valamint súlylökésben indult a versenyeken. Bár a katonai kollégistákat elsősorban a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alatt álló felsőfokú intézménybe szánták, egy barátjával Szentendrére határőr parancsnoki szakra jelentkezett, sikeresen.

A diploma kézhezvétele után Létavértesre, a magyar–román határszakaszra irányították, ahol parancsok-helyettes volt. Akkoriban a határőrizetet sorkatonákkal látták el, akikkel együtt egy forró időszakot, a román forradalmat is átélték.

– Persze az sem egy utolsó történet volt, amikor szinte egyik napról a másikra az elvtárs megnevezést, bajtárs, majd úr váltotta fel. Gyorsan megszoktuk – mondja mosolyogva –, nem volt gond az átállással.

Öt és fél év után helyezték át a nyírbátori határőrséghez, ahol két évig személyzetis volt, s a hivatásos állomány felvételével foglalkozott. Többszáz jelentkező közül kellett kiválasztaniuk a legalkalmasabbakat. Ezután négy évig határőrizeti feladatokkal és nemzetközi joggal foglalkozott, miközben levelezőn másoddiplomát szerzett az államigazgatási főiskolán. Leszerelésekor a fegyelmi alosztályt vezette.

A jegyzői pályázat elnyerése után közös megegyezéssel távozott a határőrségtől, egykori kollégáival azóta is nagyon jó a kapcsolata. Hetente telefonon beszélnek egymással, személyesen többször is találkoznak.

Jegyzői feladatinak hatvan százalékát a munkanélküliek, a szociálisan problémás emberek ügyeinek intézése teszi ki. Idetartozik például a gyámügy, a szociális igazgatás, a közmunkások foglalkoztatása. Ráadásul az utóbbi időben Nyírbéltek és Ömböly jegyzői feladatait is elvállalta, ugyanis a két településen, bár régóta hirdetik, nincs jegyző.

Kevéske szabadidejében vadászgat, a helyi vadásztársaság elnöke hat éve. Ahogy mondja, elsősorban a pihenés, a csend és a baráti közösség miatt választotta a vadászatot, nem az a típus, aki mindig mindenáron vadhússal akar hazatérni. Emellett aktív résztvevője, vezetője a helyi lövészklubnak, általános iskolában légpisztoly számban országos bajnok volt. Számos fiatal tagja a lövészklubnak, akik évente nagyobb rendezvényeken, május elsején, augusztus 20-án mérik össze tudásukat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)