Vannak emberi sorsok, melyek alakulásában meghatározó szerepük van a véletleneknek, melyekben a dolgok korántsem a személyes elhatározásoknak megfelelően alakulnak, mégis sikeresnek tekinthetők. Jól példázza ezt dr. Nagy Lászlónak, Nyírbátor jegyzőjének életútja is.

A Békés megyei Szeghalmon született, bár a család Berettyóújfaluban élt, édesanyja jobbnak látta, ha az utolsó nehéz napokat a szüleinél tölti. Tipikus polgárcsalád volt az övék, nem gazdag, de jómódú. Édesapja megbecsült banktisztviselőként dolgozott, a nagypapa pedig megyeszerte elismert iparosmester. Nagy László Berettyóújfaluban és Szeghalmon végezte iskoláit, s ez utóbbi település tanintézményében érettségizett 1960-ban. Ide egyébként egy év késéssel jelentkezett, mert abban reménykedett, hogy Debrecenben folytathatja tanulmányait, a gépipari technikumban. Ekkorra azonban a család a korábbinál már jóval szerényebb körülmények között élt, albérletet nem tudtak volna fizetni, a technikum pedig nem biztosított kollégiumi elhelyezést. Így aztán erről az álomról le kellett mondani.

Pedig világéletében gépészmérnök szeretett volna lenni. Ám az érettségi után hiába felvételizett Budapesten a gépészmérnöki karra, helyhiány miatt nem vették fel. Hirtelen nem tudta, mihez kezdjen. Ekkor indult Budapesten az egészségügyi szakiskola, mely közegészségügyi szakembereket képezett. Valaki rábeszélte, hogy próbálja meg, hiszen csak kétéves a képzés, ingyenes a kollégium és nincs tandíj. A felvételin maradéktalanul megfelelt, de hamar rájött, hogy nem neki való ez a pálya, s azt leste, hogyan lehetne váltani. Ennek ellenére végig színjeles volt. Ám az államvizsgán csak azért is adtak neki egy négyest, mivel elárulta, hogy gépészmérnöki karra készül. Márpedig, ha kitűnő eredménnyel végez, akkor felvételi nélkül folytathatta volna tanulmányait az ország bármely főiskoláján.

1962-ben a Debreceni Járási Tanács V.B. egészségügyi osztályára került dolgozni. Egy év alatt rájött, hogy ez neki kevés. Egy kollégával elhatározták, hogy egyetemre mennek. Mivel gépészmérnökire levelezőn nem mehetett, Szegedre felvételizett az állam- és jogtudományi karra. 1968-ban kapta meg a diplomáját, s ekkor még mindig közegészségügyi ellenőrként dolgozott.

Nem sokkal később megkeresték Nagykállóból, hogy menjen a járási vb-hez jogásznak. Sokat gondolkodott a dolgon, mert Debrecent nagyon szerette, ám nagyon csábító volt, hogy lakást kínáltak. Márpedig a cívisvárosban hat éven át lakott albérletben. Előbb úgy gondolták a feleségével, hogy csak néhány évig maradnak Szabolcsban, aztán végképp itt ragadtak.

Hat évet töltöttek Nagykállóban, s az utolsó három évben osztályvezetőként dolgozott. Ekkortájt hívták vissza Debrecenbe, a konzervgyárba jogásznak, ám ő nemet mondott. Már 1973-ban megkörnyékezték viszont Nyírbátorból, hogy nem jönne-e át vb-titkárnak. Abban az évben kapta vissza a település a városi rangot, és a korábbit nem nevezték ki. Egy évre rá mondott igent, s így ő lett a város első vb-titkára, majd első jegyzője.

Huszonhárom éve áll a város adminisztrációjának élén. Annak idején ő volt az országban az egyik legfiatalabb vb-titkár. Az elmúlt években nagyot fordult a világ, szinte naponta fogadnak el új törvényeket és jogszabályokat, melyekkel a közigazgatásban dolgozóknak bizony lépést kell tartaniuk. Ennek ellenére azt vallja, hogy a szakmai munka önmagában nem lett nehezebb, ám a társadalmi változások nagyon nagy mértékben hatnak a közigazgatásra. A lakosság sokszor a hivataltól várja olyan súlyos társadalmi problémák megoldását is, melyek orvoslására az nem hivatott, illetve messze nincsenek meg az eszközei.

A város jegyzőjének szinte minden idejét kitölti a munka. Régi szenvedélyére, a sportra, s ezen belül a futballra is kevesebb idő, energia jut az utóbbi időben. Pedig annak idején maga is aktívan rúgta a labdát. Mint mondja, túlságosan beleélte magát a játékba, a tétmeccseken szinte begörcsölt az izgalomtól és az ilyenekből sohasem lesz igazán jó futballista. Ezért aztán abba is hagyta az aktív játékot, nagyon fiatalon. De a szenvedély megmaradt. Mintegy húsz éven át volt a MEDOSZ, majd a Bátori SC társadalmi elnöke. Sőt, ma is tagja egy baráti körnek, mely rendszeresen kergeti a bőrt kispályás meccseken. Más mérkőzésekre ma már nem jár ki. Pedig ezt néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartotta volna. Abban az időben ugyanis barátai azt tartották, hogy nélküle talán el sem kezdené a játékvezető a meccseket.

Állítólag ő oltotta bele a futball szeretetét öccsének nagyobbik fiába, aki jobbára náluk nevelkedett. Feleségével együtt igyekeztek minden segítséget megadni neki. Ma már főiskolás és tény, hogy szenvedélye a sport.

Dr. Nagy László több évtizedes munkáját és társadalmi tevékenységét számos kitüntetéssel és címmel ismerték el. Legutóbb a Belügyminisztérium aranygyűrűjét kapta meg. Ám ő nem az az ember, aki szeret a babérjain nyugodni. Elégedetlen környezetével is, önmagával is. Mert, mint mondja, épp az elégedetlenség visz előre.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)