Máriapócs

Hazánk keleti felében, az Európa-szerte ismert katolikus kegyhely szép kisvárosában, Máriapócson dolgozik egy határozott fellépésű, emberszerető asszony, Ónodi Margit, akit a megyeszékhelyen, ezerkilencszázhatvanhárom június 25-én anyakönyveztek. Szülei ma már a nyugdíjasok megszokott mindennapi életét élik. Testvére, Tibor, halászként teremti elő családja mindennapi betevőjét, Tiszalökön. Margit fia, Roland, hétéves, aki Nyíregyházán jár iskolába, német nyelvtagozaton.

Ónodi Margit a tiszalöki Teleky Blanka Gimnázium diákjaként érettségizett ezerkilencszáznyolcvanegyben. Kétévi munkálkodás után került a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti karára, ahol szorgalmas és kitartó tanulást követően 1989 februárjában diplomázott.

A hivatás megszokott szakmai trendjének megfelelően Ónodi Margit is a megye egyik kis városában, Ibrányban kezdte megszerzett tudásának gyakorlati alkalmazását. Helyettesítő gyógyszerészként dolgozott Záhonyban, Dombrádon, Nagyhalászon, Demecserben, Vásárosnaményban.

A gyógyszertárvezető asszony ezerkilencszázkilencvenegytől kezdődően, három éven át dolgozott Szajkó Marika mellett Nyíregyházán. A követelményeknek megfelelően a kellő gyakorlat megszerzését követően tette le szakvizsgáját gyógyszerügyi szervezés témaköréből.

Ónodi Margit a megszerzett rutin birtokában egy éven át megbízott vezetőként irányította a kállósemjéni patika munkáját. Így került 1995-ben Máriapócsra, ahol aztán decemberben részt vett az egészségügyi intézmények privatizációjában, azaz bérbe vette az önkormányzati tulajdonú épületben kialakított gyógyszertárat. 2002-ben megvette az épületet, amit még az évben fel is újíttatott.

A kezdetekre visszaemlékezően mondja el, hogy az egész stáb hasonlóan fiatal volt, mint ő, így könnyen illeszkedett be közéjük. A patikába betérő emberek hamar tisztelni kezdték szakmai tudásáért, emberségéért, s azért, mert mindenkihez volt egy-egy kedves, vigasztaló mondata. Ónodi Margit szerint az emberek akkoriban csak indokolt esetben szedték a gyógyszereket. Sajnos, a mai helyzethez hasonlóan, akkor sem sok gondot fordítottak a betegségek megelőzésére, a helyes táplálkozásra, az évszaknak és az időjárásnak megfelelő öltözködésre.

A magisztrális készítmények aránya, a gyáriakéhoz képest jelentősebb, a termékválaszték, pedig szélesebb volt. A szükséges gyógyszereket egy-két hetenként lehetett megrendelni az egyetlen szállítótól, a gyógyszertári központtól. A korszakra jellemezőek voltak az időskorral, a magas vérnyomással együtt járó elváltozások, a gyerekeknél az idényjellegű hasmenéses, illetve meghűléses megbetegedések.

A gyógyszertárvezető asszony a patikájában ma közel négy-ötezerféle gyári készítményt tart rendszeresen. Örvendetes tény az, hogy ezekből öt százalékot tesznek ki a homeopátiás szerek, amik a „hasonlót a hasonlóval” elv alapján gyógyítják a megcélzott betegséget. A visszatérő betegforgalom haszna az, hogy egyre gyakrabban hangzik el: „Azt kérem, amelyik a szomszédomnak használt, mert akkor nekem is fog…”

A máriapócsi gyógyszertár a szomszédos Pócspetri, Kisléta és Ófehértó lakosságát is kiszolgáló intézmény. De nem kizáró ok, ha valaki távolabbról érkezve kívánja a receptjén szereplő készítményt kiváltani.

Ónodi Margit gyógyszertárvezető asszony úgy látja, hogy napjainkban egyre emelkedő számot mutat a pszichikai, a szív- és keringési-, az érrendszeri-, a légúti- és a gyomorral kapcsolatos megbetegedések számadatai. Ezek mellett nem elhanyagolható azok száma sem, akik a mára divatossá vált antidepresszáns szereket nap mint nap kénytelenek fogyasztani. A településen több százan rendelkeznek közgyógyellátási igazolvánnyal, akik számára a szükséges készítményeket kedvezményes áron biztosítják.

A régebben problémásnak tartott gyógyszerrendelési gyakorlat mára a múlté lett. A ma működő PharmaChom, a Hungaropharma, a Phoenix mint nagykereskedők, ha kell, akár naponta kétszer is kiszállítják a kért termékeket.

A gyógyszertár vezetője és a városban dolgozó családorvosok között a mindennapi munkakapcsolat olyan, amilyennek két, hasonló céllal dolgozó, gyógyító ember között lennie kell. Mindenki teszi azt, ami a hivatása, s mindezt azért, hogy a közös kapcsolat – a beteg ember – minél hamarabb a gyógyulás útjára léphessen. Sokszor gondolt már arra, hogy ha újra kezdhetné, megint gyógyszerész lenne.

Ónodi Margit a jövőben szeretné tovább képezni magát a homeopátiás szerek alkalmazásában, mélyebben megismerve azokat. Kevéske szabad idejét a kisfiával tölti, akit szeretne e szép hivatás felé irányítani. A nagyszülők hétvégi látogatása is rendszeres programjuk.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)