Petkes József

Festőművész,

Tasnád–Nyíregyháza–Napkor

A képzőművészekről általában a különc, műterme mélyén meghúzódó emberek képe alakult ki. A kisebbségüket tartják a külvilág felé nyitott egyéniségnek. Petkes József szerencsére ezen utóbbiak közé tartozik.

Az idén 82 éves alkotó és néprajzkutató ember szálfa egyenességével, mozgásával, nyílt, őszinte tekintetével és szép, szabatosan fogalmazott mondataival, emlékezetével sokat letagadhatna valódi korából. A középhosszú ősz haja csak megtévesztő az őt felületesen szemlélő számára. Szerénységére jellemzően a festőművészetről úgy beszél, mintha annak a sikeres művelése mindenki számára adott lenne. Pedig az, aki már megpróbált csak egy színes virágot, egy szem érett barackot megfesteni, az tudja: ez a része az életnek nem  „babapiskóta”.

Petkes József 1928-ban, a Szilágy megyei Tasnádon született. Iskoláit rendre másik városban fejezte be. Tanulmányainak állomásai Brassón, Kolozsvárott voltak. Itt a Művészeti Gimnázium diákjaként érettségizett. Tanári diplomát 1954-ben szerzett a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben. Rajztanárként moldvai városokban, majd Tasnádon 1958-tól dolgozott. Öt évvel később, 22 évig Szatmárnémetiben tanított, ahol a későbbiekben tanfelügyelőként is tevékenykedett. Időközben érdeklődése a néprajz felé fordult. Ennek eredményeként rajzok százaiban ábrázolta a Partium területén még fellelhető magyar néprajzi tárgyi emlékeket. Számtalan írása, tanulmánya jelent meg az országos sajtóban és szakfolyóiratokban.

Feleségét koholt vádak alapján két év börtönbüntetésre ítélte a később megbuktatott Ceaucescu-rendszer: ez volt az utolsó csepp. Az 1985-ben beadott áttelepülési kérelmüket végül is jóváhagyták, így Magyarországra kerülhettek. A művész úr erről csak ennyit mondott. „Inkább egy kunyhó a magyar Tisza partján, mint egy perccel is tovább Románia.” Pedig ott, kevés kivételtől eltekintve, műveivel részt vett a tartományi és a megyei képzőművészeti tárlatokon. Ezt Magyarországon is folytatta. Légiesen könnyű alkotásait a két országon túl ismerik Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában, az egykor volt Jugoszláviában, Német-, Lengyel-, Orosz- és Svédországban is. De ezen országok száma minden bizonnyal még bővülni fog.

A nagyközönség által élvezhetett akvarelljeinek, grafikáinak, olajképeinek szépségét Tasnádtól Nyíregyházán át Dortmundban, a svédországi Örnsköldsvikben, Stockholmban és Göteborgban is megcsodálhatták. Szívesen munkálkodott a Lappföldön is, amiből főleg a grafikái az ismertebbek. A „kisebb” méretű művek mellett a művész úr készített monumentális alkotásokat is. Ezek közül a két legjelentősebb az a negyven négyzetméteres mozaikkép, amely a mai napig a Szatmárnémeti Filológiai Líceum bejáratánál látható, és „Az oktatás története” címmel jegyzett mű. A másik a nyíregyházai belvárosi református egyházközség gyülekezeti termének kazettás mennyezete, aminek a tervezője s kortársával, Gaál András festőművésszel egyetemben kivitelezője is volt.

Petkes József festőművész és néprajzkutató a nyolcvanadik születésnapja alkalmából megjelent monográfiában a következő gondolatokat jegyeztette le magáról: „Boldog ember vagyok, hisz megadatott számomra az erő és egészség, hogy folyton úton lehessek, hogy eljuthassak azokra a helyekre, amelyek nekem s népemnek egyaránt kedvesek – Vereckétől az Úz völgyéig, a Hortobágytól Kalotaszegig, Gyergyószárhegyig – és még annyi más tájára a magyar nyelvterületnek.” Majd így zárja gondolatait: „Kívánhatnék még valamit az élettől? Folytatni azt, amit eddig is tettem: képeim által növelni és megerősíteni a szülőföldhöz, a Haza tájaihoz való ragaszkodás érzését, a szépségében való feloldódás szóban leírhatatlan élményét!” Jellemrajzához tartozik, hogy nyíltan, őszintén felvállalja a konfliktusokat, lévén szó magánemberekről vagy hivatalokról. Mind a mai napig fájó emléke a Holló utcai szép lakásuk „elvesztése.”

Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező művészember, akinek ugyanakkor a Haza, a magyarság iránti hűsége és szeretete minden mondatában és műveiben egyaránt tettenérhető. Hagyományőrző, a múltra büszkén emlékező hazafi.

Nagy Lajos DLA szobrászművész ezzel a klasszikus mondással összegezte Petkes Józseffel és műveivel kapcsolatos gondolatait: „Ars longa, vita brevis.” Az írás önmagáért beszél. Ráadásul teljesen találó az érintett személyére vonatkozóan. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: Holló László-díj 1997, Tőkés Sándor-díj 2000, Boromissza Tibor-díj 2002, Gyergyószárhegyi Szerencsepatkó Rend 2004 és a XII. Nemzetközi miniatűrkiállítás különdíja, Kaposvár, 2007-ben. 2008 óta tagja az Erdélyi Barabás Miklós Céhnek. Az egykori Árpád-vonalnál hősi halált halt apósa emlékére kopjafát állíttatott a csíkszentmártoni hősök temetőjében.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése