Petkes József

Festőművész,

Tasnád–Nyíregyháza–Napkor

A képzőművészekről általában a különc, műterme mélyén meghúzódó emberek képe alakult ki. A kisebbségüket tartják a külvilág felé nyitott egyéniségnek. Petkes József szerencsére ezen utóbbiak közé tartozik.

Az idén 82 éves alkotó és néprajzkutató ember szálfa egyenességével, mozgásával, nyílt, őszinte tekintetével és szép, szabatosan fogalmazott mondataival, emlékezetével sokat letagadhatna valódi korából. A középhosszú ősz haja csak megtévesztő az őt felületesen szemlélő számára. Szerénységére jellemzően a festőművészetről úgy beszél, mintha annak a sikeres művelése mindenki számára adott lenne. Pedig az, aki már megpróbált csak egy színes virágot, egy szem érett barackot megfesteni, az tudja: ez a része az életnek nem  „babapiskóta”.

Petkes József 1928-ban, a Szilágy megyei Tasnádon született. Iskoláit rendre másik városban fejezte be. Tanulmányainak állomásai Brassón, Kolozsvárott voltak. Itt a Művészeti Gimnázium diákjaként érettségizett. Tanári diplomát 1954-ben szerzett a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben. Rajztanárként moldvai városokban, majd Tasnádon 1958-tól dolgozott. Öt évvel később, 22 évig Szatmárnémetiben tanított, ahol a későbbiekben tanfelügyelőként is tevékenykedett. Időközben érdeklődése a néprajz felé fordult. Ennek eredményeként rajzok százaiban ábrázolta a Partium területén még fellelhető magyar néprajzi tárgyi emlékeket. Számtalan írása, tanulmánya jelent meg az országos sajtóban és szakfolyóiratokban.

Feleségét koholt vádak alapján két év börtönbüntetésre ítélte a később megbuktatott Ceaucescu-rendszer: ez volt az utolsó csepp. Az 1985-ben beadott áttelepülési kérelmüket végül is jóváhagyták, így Magyarországra kerülhettek. A művész úr erről csak ennyit mondott. „Inkább egy kunyhó a magyar Tisza partján, mint egy perccel is tovább Románia.” Pedig ott, kevés kivételtől eltekintve, műveivel részt vett a tartományi és a megyei képzőművészeti tárlatokon. Ezt Magyarországon is folytatta. Légiesen könnyű alkotásait a két országon túl ismerik Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában, az egykor volt Jugoszláviában, Német-, Lengyel-, Orosz- és Svédországban is. De ezen országok száma minden bizonnyal még bővülni fog.

A nagyközönség által élvezhetett akvarelljeinek, grafikáinak, olajképeinek szépségét Tasnádtól Nyíregyházán át Dortmundban, a svédországi Örnsköldsvikben, Stockholmban és Göteborgban is megcsodálhatták. Szívesen munkálkodott a Lappföldön is, amiből főleg a grafikái az ismertebbek. A „kisebb” méretű művek mellett a művész úr készített monumentális alkotásokat is. Ezek közül a két legjelentősebb az a negyven négyzetméteres mozaikkép, amely a mai napig a Szatmárnémeti Filológiai Líceum bejáratánál látható, és „Az oktatás története” címmel jegyzett mű. A másik a nyíregyházai belvárosi református egyházközség gyülekezeti termének kazettás mennyezete, aminek a tervezője s kortársával, Gaál András festőművésszel egyetemben kivitelezője is volt.

Petkes József festőművész és néprajzkutató a nyolcvanadik születésnapja alkalmából megjelent monográfiában a következő gondolatokat jegyeztette le magáról: „Boldog ember vagyok, hisz megadatott számomra az erő és egészség, hogy folyton úton lehessek, hogy eljuthassak azokra a helyekre, amelyek nekem s népemnek egyaránt kedvesek – Vereckétől az Úz völgyéig, a Hortobágytól Kalotaszegig, Gyergyószárhegyig – és még annyi más tájára a magyar nyelvterületnek.” Majd így zárja gondolatait: „Kívánhatnék még valamit az élettől? Folytatni azt, amit eddig is tettem: képeim által növelni és megerősíteni a szülőföldhöz, a Haza tájaihoz való ragaszkodás érzését, a szépségében való feloldódás szóban leírhatatlan élményét!” Jellemrajzához tartozik, hogy nyíltan, őszintén felvállalja a konfliktusokat, lévén szó magánemberekről vagy hivatalokról. Mind a mai napig fájó emléke a Holló utcai szép lakásuk „elvesztése.”

Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező művészember, akinek ugyanakkor a Haza, a magyarság iránti hűsége és szeretete minden mondatában és műveiben egyaránt tettenérhető. Hagyományőrző, a múltra büszkén emlékező hazafi.

Nagy Lajos DLA szobrászművész ezzel a klasszikus mondással összegezte Petkes Józseffel és műveivel kapcsolatos gondolatait: „Ars longa, vita brevis.” Az írás önmagáért beszél. Ráadásul teljesen találó az érintett személyére vonatkozóan. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: Holló László-díj 1997, Tőkés Sándor-díj 2000, Boromissza Tibor-díj 2002, Gyergyószárhegyi Szerencsepatkó Rend 2004 és a XII. Nemzetközi miniatűrkiállítás különdíja, Kaposvár, 2007-ben. 2008 óta tagja az Erdélyi Barabás Miklós Céhnek. Az egykori Árpád-vonalnál hősi halált halt apósa emlékére kopjafát állíttatott a csíkszentmártoni hősök temetőjében.

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése