Répási Attila

A Napkelte Panzió üzletvezetője,

Napkor

szszb 23 tk Répási Attila.jpgA jövőre, ez idő tájt 50 éves vendéglátó-ipari szakembernek minden bizonnyal sokan mondták-mondják: „Könnyű neked!” A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség hagyományos nyár eleji közgyűlésén, 2007-ben ugyanis ő kapta meg a „Magyar Gasztronómiáért” érdemérmet, Támba Miklós, Klapka György és Egyed László társaságában. A Sipkay Barna Szakközépiskola kiváló minősítését dr. Kovács Mihályné, a megyei gasztronómiai elnök és Váradi Istvánné, az iskola igazgatója vehette át. E kiemelkedő szakmai tudású körbe sokan szívesen beálltak volna…

Szüleitől – édesanyjától, aki 70 évesen is segíti fiát, és édesapjától, akit korán elveszített – a tisztességes munka szeretetét örökölte. Testvére, Erzsébet kereskedelmi eladó. Öccse, Mihály épületasztalos volt. Felesége a napkori Polgármesteri Hivatalban előadóként dolgozik. Házasságukból két gyermek született: a 26 éves Angéla közgazdász, a 23 éves Attila gépészmérnök.

A díjazott szakember ifjúkorában a Kereskedelmi- és Vendéglátó-ipari Szakközépiskolában szerzett szakirányú képesítést 1976-ban. Három éven át a jó hírű Szabolcs Hotelban dolgozott, majd bevonult sorkatonai szolgálatra. Leszerelését követően első munkahelyére ment vissza dolgozni. Fiatalemberként megérintette az éjszaka titokzatos és ismeretlen világa, és így 1983-tól a Korona Szálló éjszakai bárjában, majd 1997-től a John Bull pub-ban folytatta szakmai tevékenységét.

Mint mindenkinek, az ő életében is elérkezett az igazi kihívás ideje, ami nála 1997-re esett.

A Napkelte Panzió tulajdonosai akkortájt kerestek egy rátermett, a szakmához értő s a munkától meg nem riadó vezetőt. A választásuk Répási Attilára esett, aki az épület építése óta a helyén van. Személye kiválasztásának érdeme Támba Miklóst és feleségét illeti.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik legszebb útján, a 41-esen, Nyíregyházától 10 kilométerre fekvő Napkelte Panzió működésének szakmai részét az üzletvezető irányítja. A keze alatt közvetlenül dolgozó húsz ember munkájának a milyenségéért és minőségéért egy személyben felel. A nyolc szobából álló szállodarészben 19 személyt tudnak elhelyezni. Az éttermi rész befogadóképessége 60, míg a különterem 70 ember kényelmes kiszolgálását biztosítja. A „négy évszakos” részekhez csatlakozik a csak nyáron üzemelő, 60 vendégnek kellemes kikapcsolódást nyújtó terasz.

Répási Attila a rendezvényeikről szívesen beszél. Elmondja, igaz, hogy sok munkával és törődéssel járnak az esküvők, az eljegyzések, de az érintetteknek ezek örök emléket jelentő, egyszeri és megismételhetetlen események. S nekik azokat ennek megfelelően kell megrendezniük és lebonyolítaniuk. Nem sokkal könnyebb a helyzetük az egyéb családi rendezvények és a „céges” bulik esetében sem.

Céljaikat említve mondja el, hogy szeretnék, ha a környező településekről, a megyeszékhelyről rendszeresen bejárók körét bővíteni tudnák. E körbe tartozik az átmenő forgalomból és az autópálya közelségéből betérő – várhatóan egyre növekvő – vendégsereg is. E célból bővítik az éttermet és a szálláslehetőségeket, hogy azzal besegítsenek Nyíregyházának.

Lokálpatriótaként szól a családos részvétellel zajló, évente megrendezett böllérversenyről, ami egyre több érdeklődőt és látogatót vonz. Itt említi meg az akác és a méz ünnepét, amin évről évre nő a vendégek száma. Lehet, hogy a reklám, lehet, hogy a tudatosan felvállalt egészséges életmód térnyerése az ok. A lényeg az: fogyjon a méz, a rendezvényen részt vevők érezzék jól magukat. Az ötvenhez közelítő gasztronómiai szakember büszkén mond pár szót ételspecialitásaikról is: fatüzelésű kemencében készül itt a töltött malac, a kemencés tál és egyéb finomságok. Sokan rendszeresen átjárnak a közeli, határ menti településekről is a hétvégi vagy ünnepi ebédért, vacsoráért. A minőség biztonsága, a mennyiség bősége, az árak elfogadható mértéke szájról szájra terjed, így bizton számíthatnak az ez irányú vevőkör növekedésére. A világháló is segíti terveik megvalósulását, hisz’ olyan ételeik, mint a vadhússal, tengeri kásával töltött káposzta és társai méltán keltik fel a kíváncsi és az értő figyelmét.

Szakmai hitvallásának tekinti a minőség mindenekfelettiségét, a hagyományok ápolását, s azt, hogy: „Ami jó a vendégnek, az jó a vendéglátónak is.” A 34 éve a szakmában dolgozó üzletvezető akkor érzi jól magát igazán, ha vendégei jó érzésekkel és finom ételekkel telve kelnek fel az asztaltól, és vissza is térnek az üzletébe. Ismertebb vendégei között szerepel Göncz Árpád, János-Károly spanyol király, Baja Ferenc, Veres János és számos ismert közéleti személyiség.

Répási Attila családjának, barátainak, jó ismerőseinek a saját maga készítette, tárcsán sült ételeket kínálja, sok zöldséggel körítve. Kedvencei: a csülök, a sztrapacska és az egyszerűbb házias, magyaros ételek.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 23. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése