Napkor

Hasznos munkának nincsen fáradtsága – vallja az örökérvényű közmondás igazával, no és a maga igen gazdag élettapasztalatával Kéninger András, a napkori székhelyű nemzetközi árufuvarozó cég, a Nyírség Trans Kft. egyik tulajdonosa, ügyvezető igazgatója. Annak idején hasonló elgondolással vágott az életnek a bátyja, Kéninger Ferenc is, aki immár egy nagynevű budapesti gyár résztulajdonosa lett, míg az öccsük, Imre a szóban forgó Nyírség Trans Kft. másik tulajdonosa. A három, már deresedő hajú fiú mindmáig példás testvéri kapcsolatot ápol.

A család tősgyökeres napkorinak számít, amely település lakói egyébiránt – régről és mind a mai napig – messze földön ismertek kitartó szorgalmukról, vállalkozói akaratukról. A Kéninger család hamar támasz nélkül maradt, az édesapát, néhai Kéninger Andrást 36 éves korában ragadta el a halál, korunk népbetegségében hunyt el. Bizony, nem volt könnyű soruk, meglehet a korán félárvaságra jutott három gyermeknek – az édesanyjuk fáradtságot nem ismerő, áldozatos munkája, no és az anyai nagyszülők segítsége révén – nagy hiányt nem kellett elszenvednie.

– Anyánk minket választott, és áldozatos munkával felnevelt bennünket. Hála istennek, hogy ma is köztünk lehet, 83 évesen is jó egészségnek örvend. Apa híján az emlékeimben jobbára nagy-apám, az egykori, sokat olvasott és tapasztalt vitéz ember él, aki a pontosságra, a realitásokra, a munka becsületére és szorgalmára nevelt. A három testvér közül leginkább az én kötődésem volt a legerősebb a nagyszülőkhöz – idézte fel az emberi léptékkel mért régmúltat a cégtulajdonos.

Kéninger András anyakönyvében 1950. április 11. szerepel születési időként, bár tudomása szerint április 13. a valódi dátum. A napkori általános iskola után ipari iskolába járt, ahol kitanulta a víz- és központifűtés-szerelő szakmát, majd hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt szerzett. A gimnáziumot már munka mellett, esti tagozaton végezte. 1973-ban megházasodott, a felesége a megyei kórházban gyermekápolóként dolgozott. Élete párja nemcsak a biztos családi hátteret jelentette számára, de később számtalan közös vállalkozásban is méltó társnak bizonyult. A szorgalmukat, vállalkozó kedvüket több területen is kipróbálták: fóliáztak, üvegházban termeltek, butikoztak, ételbárt nyitottak. Mindketten a kétkezi munka becsületére esküsznek, még ha a világ manapság gyakorta ennek az ellenkezőjéről győzködik is.

Két gyermekük született: Henrietta 1974-ben, míg Roland 1980-ban látta meg a napvilágot. Előbbi a pedagógia vonzalmában él, doktori képzésben kíván részt venni, miközben nyelveket tanul, az angol nyelvvizsgát hamarosan az olasz követi. Roland, a neki kiszemelt nyíregyházi vendéglátó-ipari szakközépiskolát a Széchenyi közgazdasági szakközépiskolára cserélte, az idén pedig már végzős hallgató a Budapesti Gábor Dénes Főiskola gazdasági–informatikus szakán. – Stílusosan szólva, a gasztronómia tudománya helyett inkább az informatikára fájt a foga. Mindkét gyermekem pályaválasztásának végül is örülök, és titokban azt remélem, hogy a családi cég, a Nyírség Trans Kft. továbbvitelében kamatoztathatják majd tudásukat – mondta Kéninger András.

A cégtulajdonos egyébként nem babonás, hiszen a Nyírség Trans Kft. éppen az idén 13 éves. A cég a nagy társadalmi átalakulások idején, 1990-ben alakult. Az akkor még négy tulajdonos helyett ma már Kéninger András és az öccse, Kéninger Imre gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Szakmai zsargonnal szólva: jól megy a szekér.

– Az Európai Unióhoz csatlakozásunk valamennyi hazai vállalkozás számára kihívást jelent, hiszen a nyugati konkurencia ugrásra készen áll. Különösen igaz ez a fuvarozás területén, ahol csak egyféleképpen, a határidők pontos betartásával, s a kor követelményeinek megfelelő járműparkkal lehet versenyben maradni. Mi már Euro III-as kamionokkal járjuk a világot, az úticélunk pedig legfőbbképpen Olaszországba, Németországba és Franciaországba irányul. Valamennyi kocsinkra érvényes az autópályamatrica. Nem vagyunk hívei a kerülő utaknak, végeredményben az ilyenek valamiképpen ráfizetésesek.

Saját kefésmosóval rendelkezünk, a kamionjaink csak tisztán hagyhatják el a telepet. Az igényes megjelenés is egy szelete ennek az egyre nagyobb elvárásokat követelő szakmának. Az időm jó részét a napkori Páskom utcai telephelyen töltöm, innen irányítom az egyébként kipróbált, remek pilótákból álló csapatot. A cég sikerében nagy szerepe van a feleségemnek tevőlegesen is, de mint a biztos hátteret nyújtó családanyának is. Ötvenéves voltam, amikor először nyaraltunk külföldön, azóta jobban odafigyelek az aktív pihenésre, akár egy-egy hétvégi kirándulást ejtve a zempléni hegyekbe. Szeretek a szülőfalumban, Napkoron élni, de végül engedtem a családi nyomásnak, amikor beleegyeztem, hogy Nyíregyházán vegyünk egy családi házat. Azért a napkorit, természetesen megtartjuk – mondta derűs nyomatékkal a hangjában Kéninger András.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)