Nyíregyháza

Amikor Szabó Dénes neve szóba kerül valamely társaságban, rögtön a négyes iskola híres kórusa következik, majd a Pro Musica leánykar, s a fiúk együttese. Meg a külföldi sikerek: alig van a világnak olyan szeglete, ahol ne jártak volna. Japánban már visszajáró vendégeknek tekintik őket.

Értelmiségi-polgári családban született és nevelkedett. 1947-ben látta meg a napvilágot Makón egy ötgyermekes református lelkész család negyedik gyermekeként.

Most, amikor visszatekint ezekre az évekre, mondja, hogy a megélt szegénységnek nincs semmiféle lenyomata a lelkén, inkább erőt ad mostanában. Fontos volt, hogy öt gyermek élt együtt, mert sok mindent megtanultak egymástól: egymás mellett, egymásért élni.

A szülők a gyermekeket megismertették a zenével. Volt egy pianínójuk, az első három gyerek azon gyakorolt. A kis Dénesről hamar kiderült, hogy nem nagyon tetszik neki ez a hangszer, ezért  − mivel a szomszédban egy klarinétos lakott  − nála tanult. De ez sem volt komoly, ezért a szülők nem erőltették a dolgot.

Általános iskolai tanulmányait Makón végezte, itt kezdte a gimnáziumot is egy reál osztályban. Egy esztendő után azonban átment Szegedre a zenegimnáziumba. Nem volt véletlen a választás, hiszen már Makóról is átjárt fuvolát tanulni. Nagyon emlékezetes éveket töltött itt: meglehetős szabadságban éltek a diákok. Néhányan elkallódtak, mert nem tudtak mit kezdeni ezzel, mások viszont megtanulták, hogyan lehet ilyen körülmények között tartást szerezni. Úgy nézett ki, hogy Szegeden marad, de közben megszüntették a fuvolaszakot. Miskolcra került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozatára. Ezek az évek nem voltak olyan kellemesek, mint a szegediek. Nem tetszett a város, a baráti kötődések is nagyon hiányoztak. Más volt az iskola légköre. Sok volt az elméleti tantárgy (főleg marxizmusból), kevés időt lehetett a zenével tölteni. Azért a végére kialakultak a dolgok, meg különben is a feleségével ott ismerkedett meg!

Miután végzett, az elhelyezkedéssel kellett foglalkozni. Miskolcon szerettek volna maradni, de Nyíregyházáról többször megkeresték őket azzal, hogy két fuvolásra is szükség van. Kiderült, hogy nincs két állás, mégis eljöttek. Dénes az általános iskolába került, a felesége a zeneiskolában dolgozott. Dénesnek már voltak sikerei a tanítás terén, mégsem akart igazán a tanítás mellett maradni, mert gyermekkorából kellemetlen élményei maradtak meg.

A négyes iskolában kezdett dolgozni. Úgy alakult, hogy mégis megszerette a tanítást. Fantasztikus színvonalra lehetett a gyerekeket fejleszteni. Az elmúlt negyedszázad megmutatta, hogy a Kodály által megálmodott ének-zene típusú általános iskola óriási lehetőségeket rejt magában.

Az egyik feladat szülte a másikat. Igaz, azon igyekeztek, hogy mindegyiket jól megoldják. Voltak ezek között kötelező jellegűek, de maradt energia arra is, hogy működjön az alkotói fantázia. Szabó Dénes iskolai kórusa egyre jobban szerepelt a különféle városi, majd országos versenyeken. Egyre ismertebb lett a csapat, nagyon sok rádió- és tévéfelvétel készült velük, majd hanglemez. Meghívták őket nemzetközi versenyekre is. Ezek közül a debrecenire emlékszik vissza szívesen. Beszélt a gyerekekkel, elmondta, hogy nagyon nehéz a verseny. A gyerekek mindent vállaltak, megtanulták a nehéz műveket, s a második helyen végeztek. Elképzelhetetlenül nagy gyönyörűség volt, mindenki sírt örömében. A versenynek az lett a következménye, hogy egymás után érkeztek a külföldi meghívások, csak a pénzt kellett előteremteni. Ez persze egyáltalán nem volt könnyű.

A szakmai tekintély forrása mindenképpen az, hogy az elmúlt két évtizedben a kórus tizenhét nemzetközi versenyt nyert. Ezt nem lehet megkérdőjelezni. Ahogyan a rádiófelvételeket, a CD-lemezeket sem.

Nem tartja jónak, hogy a középiskolák jelentős részében nincs ének-zene oktatás. Más lenne, ha megvalósulhatna a Kodály Zoltán által megfogalmazott álom, hogy minden általános iskola zenetagozatos általános iskola legyen. Az ének-zenét úgy kellene tanítani, hogy az ne a gyötrelem, hanem az öröm forrása legyen.

Szabó Dénesnek két gyermeke van: egy lány és egy fiú. Amikor kicsik voltak mindenhová magukkal vitték őket, voltaképpen belenevelődtek a zenébe. A kislány hegedű szakon végzett Debrecenben a főiskolán, jelenleg a MÁV Szimfonikusok Zenekarában dolgozik, Soma harmadikos az akadémián karvezető szakon.

A gazdag életút nem olyan gazdag elismerésekben. Ebben nagy szerepe van nehezen kezelhető egyéniségének is. Amikor ’85-ben Liszt-díjat kapott, gondot jelentett, hogy még nincs Szocialista Kultúráért kitüntetése. Az igazi elismerés a Bartók Béla-Pásztori Ditta-díj volt 1983-ban. Ezt megkapta az énekkar is, ami tízmillió forintot jelentett. Fontosnak tartja a díszpolgári kitüntetést is. Szabó Dénes sohasem kívánt sikeres ember lenni. De a sikernek sok összetevője van. Elsősorban a gyerekek és a Kodály-módszer. Amit ma csinálnak, az már a szolgálat része. Amikor kiengedték a szellemet a palackból, még nem tudták, hogy egyszer még uralkodni fog rajtuk.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)