Nyíregyháza

Abramjan Dávid örmény származású ötvös és szobrász iparművész sokfelé járt a világban, mégis Magyarországot választotta új hazájául. Nyíregyházát pedig szűkebb hazájának választotta. Jóval a szovjet birodalom összeomlása előtt, 1984-ben jött át hozzánk, mindnyájunk beszédét jól érti, s mindnyájan értjük az ő beszédét, de megjegyezhetjük: máig sem birkózott meg tökéletesen a magyar nyelv elsajátításával. Beszél örményül, oroszul, egy kicsit angolul is. Nem ő tehet róla, hogy a mi nyelvünk nehéz az idegeneknek. Szóval itt él köztünk, a mi soknemzetiségű, „szőke” városunkban és magyarnak, nyíregyházinak vallja magát. A Nyírszőlős felé vezető úton a fehér, kupolás háza, művésztelepe, iskolája pedig egy darabka Örményország.

Dávid zömök, erősen kopaszodó férfi, értelem sugárzik az arcáról, titkok rejtőznek a szemében. Igaz, mindenkinek vannak titkai. Először arról faggattam: árulja el, mi a titka, hogy éppen a nyírségi homokon eresztett gyökeret? Mint mondta, a 80-as évek elején Moszkvában sokan mondogatták, hogy Magyarország vidám barakk a szocialistának nevezett hatalmas táborban, itt lehet vállalkozni is. Zsebébe tette hát a megspórolt kétezer rubeljét, vette a szerszámos ládáját, és itt kötött ki. Dávid azóta Nyíregyházán és szerte a hazánkban legyőzte a Góliátokat, sikeres művész lett. Már „odaát” is sokoldalú művészként mutatkozott be. Moszkvában elvégezte a képzőművészeti főiskolát. Nálunk aztán kibontakoztathatta tehetségét. Fest, rajzol, szobrász, ötvös és iparművész. Jól bánik a tonnás sziklával és az apró kis drágakővel. A vörös réz, a bronz, a nemesfém a kedvenc alapanyaga. Portrék, történelmi jelenetek elevenednek meg a keze alatt. Abszolút művész, mivelhogy az apja és a nagyapja is művész volt.

Igen, az örmények tehetségesek. Dávidon kívül több mint százan élnek Nyíregyházán és környékén. Meg is alakították a Nyíregyházi Örmény Kisebbségi Önkormányzatot. Az önkormányzat vezetői hangoztatják, hogy az örmény nép történelme hasonlít a miénkhez. A pár milliós örménységet sok igazságtalanság érte a történelem során. Ám talpon maradtak, felemelkedtek, csak úgy, mint mi. Talán egymillió örmény szétszóródott a világban, mindenütt megállják a helyüket. Csak úgy mint mi, magyarok.

Dávidot ide vetette a sorsa. Az üzlet, a vállalkozás a vérében van. Mire is vállalkozott? Amikor átjött, szinte egy kukkot sem tudott magyarul, de a Vagép Vállalat ékszerkészítő, ékszer javító üzemében munkához látott. Négy-ötezer forint fizetést kapott, mint a többiek. Reklamált, kérte, hogy teljesítménybérben dolgozhasson. Engedték, a következő hónapban 24 ezer forint fizetés járt neki. Megirigyelték és leállították, érvényesült a szocialista egyenlősdi. Aztán igazi vállalkozásba kezdett, boltot nyitott. Alkotásait, portékáit vitte kiállításokra, boltokba. Szárnyra kelt a jó híre.

Nemrég pedig iskolát nyitott. Iskolájának ez a neve: Képző- és Iparművészeti Nemzetközi Szakképző Iskola és Kollégium. Tizennyolc éven felüli diákjai között vannak szatmáriak, beregiek, sőt határon túliak is. A szakképzés érettségire épülő kétéves OKJ-s, vagyis országosan elismert képzés. Az ország egész területéről fogad hallgatókat. Az esti tagozatra felnőttek is jelentkezhetnek, 23 éves kortól. Dávidon kívül több művész tanár tanít az iskolában. Az iskola céljai közé tartozik hallgatóival elsajátíttatni a mesteri cizellálást, az öntés és domborítás fortélyait, különleges egyedi dísztárgyak, ékszerek, kisplasztikák, érmék önálló elkészítését. Az iskolában magas szintű rajzolás, festészeti és szobrászati képzés is folyik. Interneten van az iskolája, ezért külföldiek is jönnek majd ide.

Ez a tehetséges művész sokfelé letette a névjegyét. A Moszkvai Múzeumban is vannak alkotásai. Itt, a nyíregyházi műhelyében is láttam egy cirill betűs faragott oszlopot. Azt mondja, ez egy ukrajnai szobor talapzata lesz. Dávid mutatott egy magyarra lefordított írást, amelyből kiderült, hogy 1997-ben az ukrán kormány egy 4 méter magas emlékmű elkészítését rendelte meg nála, s a megrendelésnek kiválóan eleget tett. Egy magyar püspök megrendelésére elkészítette a pápa portréját, ez a kis portré Rómába került. Dolgozott svájci és dán megrendelésre. Angol szövegű, de magyarra lefordított írás van róla: dán kulturális vezetők és művészek hívták, hogy települjön át Dániába, ott taníthat és egyből a Dán Királyi Akadémia levelező tagja lehet. Nem ment, mert neki Nyíregyháza tiszta Dánia, illetve tiszta Amerika. Itt mindent megkap, ha éjt nappallá téve dolgozik. A közelmúltban például kitalálta, hogy a megyei múzeum igazgatójának segítségével elkészíti valamennyi magyar király portréját. A munka mellett még neveli, nevelgeti a lányát és a fiát.

S hogy mivel véste be nevét Nyíregyháza történetébe? A megyeháza dísztermébe díszes csillárokat készített. A millennium jegyében a városháza dísztermébe is mutatós csillárokat csinált. Ezért a munkájáért Csabai Lászlóné polgármester elismerő oklevéllel tüntette ki.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)