Nyíregyháza

Sokan sajnálták az Opelt Nyíregyházán, amikor a közvélemény szeme láttára ment tönkre a jónevű cég egyik márkakereskedése. Mentőövet jelentett a Csősz fivérek megjelenése, akik már Záhonyban nevet szereztek a vállalkozásuknak.

Az idősebbik testvérrel, Ferenccel a leváltott szocializmus és a születési fájdalmakkal küzdő kapitalizmus egymás mellettiségéről, a lépten-nyomon tetten érhető szemléletbeli csatározásokról beszélgetünk. Ferenc már csak azért is hitelesen képviselheti mindkét oldal álláspontját, mert húsz éven át a ranglétra majdnem minden fokát bejárta a vasútnál.

Kisvárdán született 1954-ben, tipikus vasutascsaládban. Az édesapa, Csősz Ferenc állomásfőnök-helyettes volt a vasutasvárosban, a mama, Mező Irén szintén a MÁV-nál a fuvarozással kapcsolatos ügyeket intézte. A családi indíttatás folytán Ferenc Budapesten a közlekedésgépészeti szakközépiskolában érettségizett és a vasútnál helyezkedett el. Tmk-ügyintézőtől az üzemvezetőig számos beosztásban kamatoztatta hozzáértését, tehetségét.

Édesapjuk kezdte el a vállalkozást egy autósbolttal, emellett később használt autót értékesítettek, alkatrésszel kereskedtek, majd nyitottak autósboltot még Mándokon és Kisvárdán. Jó szemmel vették észre, hogy a Záhonyon átmenő hatalmas forgalom, az ukrán piac kiszélesedése révén az autókereskedelemre és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokra lehetőség nyílik. Érződött a piacon a hiány, s ők meglátták benne a lehetőséget. Míg Záhonyban mindenfajta autóval foglalkoztak  − éppen az eltérő igények miatt  − Nyíregyházán egy minőségileg más környezetben találták magukat. Mint hivatalos Opel márkakereskedők, a megyeszékhelyen igyekeztek egy olyan Opel centrumot kialakítani, amelyik a vevők megelégedésére, minőségileg jóval magasabb követelményeknek is precízen megfelel.

Ma már nyugodtan tervezhetik a jövőt, mert a két független Opel márkakereskedés megtette az első lépéseket. A cégvezető folyton tanul, képezi magát. Mint mondja, a hétköznapi gyakorlat a legjobb terep a vállalkozáshoz nélkülözhetetlen ismeretek elsajátítására. Nem panaszkodik, de a beszélgetésből kiderül: alig van ideje a családjára. Felesége, Szabó Ágnes közgazdasági szakközép-iskolai érettségivel a zsebében szintén a családi vállalkozásból veszi ki a részét. A záhonyi centrumban a pénzügyi és a munkaügyi kérdésekkel foglalkozik. Három gyermekük született, Viktor 17, Angelika 16 és Kinga 3 éves. Még most is Záhonyban laknak, a férj onnan jár be naponta.

− Lakhatnánk másutt is, de azt hiszem, nekünk a sors a világnak ezt a szegletét jelölte ki lakhelyül. Én nagyon örültem a lehetőségnek, hogy egy teljesen más közgazdasági környezetből, eltérő gondolkodásmód birtokában kialakíthatok egy vadonatúj vállalkozást. Természetesen nagyon hálás vagyok az édesapámnak, aki rányitotta a szememet a saját vállalkozás fontosságára. S tudja, ez a dolog másolódik. Ma az én gyermekeim nem azt hallják, hogy jön a Bokros-csomag, itt a második is, s mit csináljunk? Mi arra koncentrálunk, miként lehet saját magunknak megváltoztatni a környezetünket, a vállalkozók és mindenekelőtt a vásárlók számára elfogadhatóvá tenni a márkakereskedés szolgáltatásait. Mi igen szigorúan fogalmaztuk meg már az indulásnál: mit szabad és mit nem megtenni az elindulásnál.

Úgy véljük, csakis hosszú távú beruházásokkal, előremutató szemlélettel érdemes a dolgok megoldásához közelíteni. Soha nem azt néztem az életben, mit nem lehet megcsinálni, hanem azt, miként változtathatom megoldássá a kínálkozó lehetőséget.

A sport és az egészség mindkettőjük számára igen fontos kérdés. Záhonyban a kézilabdacsapatot másfél évig támogatták, a labdarúgók is számíthattak segítségükre. Mentőkocsit vásárolhattak Záhonyban a Csősz fivérek közreműködésével. A Karitász szervezet szintén a támogatói közt tudhatja őket. S amikor megkeresték az EB szervező bizottságának tagjai, megismerve az Európa-bajnokság és a megye érdekeit, ők is igent mondtak a felkérésre. Azt szeretnék elérni, hogy az egyre nehezedő gazdasági körülmények közt élő és működő egészségügyi és a sportszervezetek, alapítványok meg tudják valósítani nemes céljaikat. S ha ebben Csőszék segíthetnek, szívesen teszik.

Sokan irigykednek ma a sikeres vállalkozókra. Természetes, hogy az emberek jó része csak az eredményt látja, azt már nem, hogy az milyen lemondással, áldozatvállalással jár. A munkát nem, legfeljebb az eredményt irigylik. Ferenc nem neheztel ezért, igen sokféle embertípust ismerhetett meg a vasútnál.

Most egy egészen másfajta közegben próbál szerencsét. S ahogy az Opel márkakereskedés eddigi sikerei bizonyítják, jó úton halad. Igaz, ennek a megtétele fáradságos, de kit érdekel, ha ezzel próbára tehetik saját képességeiket?

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)