Nyíregyháza

A számok világában éli hétköznapjait több évtizede Tomcsik Józsefné, a megyei gyermekvédelmi szakszolgálat gazdasági igazgatóhelyettese. Tomcsikné soha nem állt a reflektorfényben, de munkája nélkül a több ezer, állami gondoskodás alatt álló gyermek és fiatal felnőtt anyagi helyzete átláthatatlan lenne.

Tomcsik Józsefné, született Feczák Anna, ötgyermekes nagycsaládban ismerte meg a testvéri szeretet, az egymásrautaltságban nyújtható segítség érzését és felelősségét. Édesanyja, lánynevén Paszternák Anna, ma nyolcvankét éves. Édesapja, néhai Feczák Péter, földművesként kereste meg a nagycsalád kenyerét. Péter bátyja már nincs az élők sorában, Mária főnővér Budapesten, Olga az állategészségügyben dolgozik, főkönyvi könyvelő, Jutka a nyíregyházi polgármesteri hivatalban az étkezdét vezeti. A férje, Tomcsik József, műszaki ellenőr a városházán. Három gyermekük született, Zoltán sebészorvos a csepeli kórházban. Felesége, Császári Viktória, középiskolai tanárnő. Nekik is három gyermekük van, Eszter, Márton és Zoltán. A középső gyermek, Eleonóra, pedagógus, Budapesten tanít drámapedagógiát. József Miskolcon harmadéves joghallgató, most vette fel a kulturális antropológia szakot.

Tomcsikné a nagykállói Korányi-gimnáziumban érettségizett 1966-ban, majd képesített könyvelőit végzett. Sikerrel fejezte be tanulmányait a felsőfokú költségvetési és államháztartási tanfolyamon, valamint szintén felsőfokú adótanácsadói iskolában is kiegészítette ismereteit.

Első munkahelye a máriapócsi Zöld Mező Termelőszövetkezet volt, ahol az irodán hét évig dolgozott. Utána a megyeszékhelyre költöztek, és a gyermekvédelmi szolgálatnál negyedszázada tevékenykedik. Mindenekelőtt az intézet költségvetési gazdálkodása tartozik hozzá. Az ő felelőssége a számviteli rend kialakítása, betartása és betartatása. Mivel a számviteli törvényt módosították, ezért a költségvetésen kívüli pénzeszközök kezelése és nyilvántartása is számos tennivalót ad. Nem kevés gonddal és felelősséggel jár a nagykorúvá lett és állami gondozott gyerekek pénzeinek nyilvántartása.

Szemléletében megváltozott a költségvetési gazdálkodás, központosították a feladatokat, a pénzügyi gazdálkodás szűkösebb anyagi lehetőségeknek adott teret. Ráadásul az állami költségvetés szigorodott, éppen ezért az intézményvezetők és a gazdasági vezető korlátozottabb körülmények közt oldhatják meg az előírt és törvény által rájuk rótt teendőket.

Bár ezek a kötöttségek megnehezítették Tomcsikné munkáját is, azért ettől függetlenül a megyében élő kétezer-nyolcszáz állami gondoskodás alatt álló gyermek és fiatal felnőtt létszámnyilvántartását a szakszolgálatnál végzik. Közvetlenül ezerháromszázötven gyermek teljes körű ellátását biztosítja a szakszolgálat. Mindez alatt a ruha, a cipő, élelem beszerzését egyaránt kell érteni. Közülük ezeregyszázötven gyermeket nevelőszülőknél helyeztek el. Nyolcvan és száz közötti azoknak a száma, akik az átmeneti otthonokban – ilyet létesítettek például Nyírszőlősön – és az utógondozó házban – Ibrányban – találnak menedéket. Mivel életre eszmélésüket általában itt élték meg, érthető módon ide kötődnek.

Az idei évben 712 millió forint érkezik az államtól a rászorulók számára. Az a szabály, hogy a gyermekek vagyonát a gyámok tartják nyilván. Havonta 42 millió forintot utalnak át az ezeregyszázötven gyermek ellátására. Egy gyermekre 35–40 ezer forint jut, ehhez jön még a családi pótlék. Ezzel a pénzzel teljes mértékben elszámolnak a nevelőszülők. S ha bárki sokallná ezt a pénzt, sürgősen el kell mondani, hogy a nevelőszülőknek mindössze nyolcezer forint a jövedelme ebből az összegből. Ráadásul a gyermekek felnevelése nem számít nekik munkaviszonynak, tehát például a nyugdíjba sem számít bele. Ennek ellenére a megyében a középkorú nők és férfiak jelentkeznek nevelőszülőnek.

Tomcsikné a számok mögött látja a magára maradt gyermekeket, és gyakran megesik a szíve rajtuk. Természetesen nem tudja mindet magához venni, ám az intézményes segítségnyújtás mellett igyekszik emberségből is jelesre vizsgázni. Amit a törvények és a paragrafusok nem tiltanak, és az anyagiak megengednek, abból a nagycsaládban nevelkedett anya igyekszik minél többet megtenni a nevelőszülőknél élő, vagy az átmeneti otthonban, utógondozó házban élő fiatalokért.

Sajátos légkör uralkodik a szakszolgálatnál. Mint azt Tomcsikné elmondja, itt a dolgozók is egyfajta véd- és dacszövetségben végzik a tennivalóikat. Jól tudják, minden intézkedésükkel gyermeksorsokat rendeznek el. Segítik azokat minden módon, akiknek a saját családjuk nem adta meg a befogadás, a vér szerinti szülőkkel történő felnevelkedés esélyét.

A tevékenységének kevés a konkrét elismerése, mivel rendszerint nem találkozik azokkal a gyerekekkel, akiknek az életét anyagilag egyengeti. Ám elégedett embernek vallja magát, mert azzal foglalkozhat, amit szeret, s mindezt – érzése szerint – közmegelégedésre.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)