Nyíregyháza

A számok világában az egyéni sorsok statisztikává szelídülnek, de mégis markánsan mutatják meg a társadalmi változások irányát. Erről beszél Makkai Györgyné igazgatóhelyettes a nyíregyházi Szociális Gondozási Központban.

A vezető beosztású asszony 1948. július 3-án született Nyírtéten. Édesapja, Bihari István a helyi termelőszövetkezetben dolgozott, pénztáros, majd belső ellenőri tisztséget töltött be. Sajnos, ma már nem lehet szerettei között. Édesanyja, Bihary Istvánné, született Mizsura Erzsébet ma is Nyírtéten él, a hetvennyolcadik évét töltötte be. Négy gyermek született a családjukban: Mária vállalkozó, Nyíregyházán lakik, István a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola kihelyezett tangazdaságában állattenyésztő, Ferenc egy nyírtéti mezőgazdasági kft.-ben dolgozik és a helyi önkormányzat tagja, Katalin pedig a szociális gondozási központ igazgatóhelyettese.

Katika férje, Makkai György a rendőrségen dolgozik. Egy lányuk született, Noémi, aki nevelőtanár a művészeti szakközépiskolában.

Hogy lesz valaki a gazdasági élet szereplője? Nehéz rá egyértelmű választ adni, ám Makkainé esete jól példázza, hogy a lépésről lépésre haladó tevékenység, az egyre magasabb beosztás olyan sikerélményt ad, amit nehéz lenne mással helyettesíteni.

A baktalórántházi gimnáziumban érettségizett ezerkilencszázhatvanhatban. Ezerkilencszázhetvenben végzett az alap-, majd később a felsőfokú államháztartási szakon. Már akkor belekóstolt a gyakorlati életbe, amikor leérettségizett, és egy éven át könyvelt a nyírtéti termelőszövetkezetben. Itt találkozott először a munka világával, és kezdett kirajzolódni előtte a felelősségteljes irodai szakmai munka. Ezerkilencszázhatvannyolcban átkerült a sóstói szociális otthonba, először élelmezésvezető lett. Később őhozzá tartozott az anyag- és eszközgazdálkodás. Ezerkilencszáznyolcvanháromtól pedig Makkainé vezette a pénzügyi csoportot. Egészen 1993. október 31-éig tevékenykedett ott.

Ekkor új szakasz kezdődött az életében, mert az akkor szerveződött szociális gondozási központ igazgatóhelyetteseként láthatott munkához. A pénzügyi és a szakmai területnek egyaránt ő a felelőse. Az összes gazdálkodási tevékenység, ennek irányítása szintén a Katika feladata.

– Részben önálló intézménynek számítunk – magyarázza Makkai Györgyné. – Ez azt jelenti, hogy költségvetést készítünk, összegezzük az éves gazdálkodást, felügyeleti és ellenőrző tevékenységet is ellátunk. Nagyon sok múlik azon, hogy gazdálkodunk. Hiszen a kisebb és a nagyobb dolgok beszerzésénél érezhetjük a részben önálló döntések meghozatalának súlyát.

Újabb kori jelenség, hogy szinte minden tevékenységhez szükséges szponzorokat felkutatni, ebben igen nagy szerep jut az igazgatóhelyettes asszonynak. Ahhoz, hogy a tervezett bevétel teljesüljön, nem elég az államra, a helyi önkormányzatra várni, hanem igen szerteágazó munkával kell megnyerni a támogatókat.

Felbecsülhetetlen szerepet játszanak a pályázatok manapság az intézmények életében. Nem kivétel ez alól a szociális gondozási központ sem. Makkai Györgyné is nagy figyelemmel kíséri az egyes pályázatok kiírásait, hiszen hiába a legjobb elképzelés, ha nincs meg hozzá a szükséges anyagi fedezet, nem tudnák megvalósítani a célokat. A pályázatokon nyerhető pénzek viszont tervezhetőbbé teszik a gazdálkodást és a humánus feladatok megvalósítását. Ezzel párhuzamosan folyamatosan figyelni kell a gazdálkodásra.

A szociális gondozási központban tizennégy telephely működését felügyelik. A gazdálkodás igen szigorú, pazarlás nincs, hiszen a közpénzek felhasználását a legoptimálisabban célszerű tervezni. A nyolc idősek napközi otthona, az egy értelmi fogyatékosok napközi otthona, a házi gondozói körzetek és az orosi szállást adó klub számos tennivalót ruház az irányító gondozási központra.

Természetesen nem elég jól gazdálkodni a szociális gondozási központban, azt is meg kell nézni, hogy a bevételi többletet mire fordítják. Szigorú szabályok vonatkoznak arra is, hogy a pluszpénzt hogyan költhetik el. Éppen ebben áll a Makkai Györgyné felelőssége: előteremteni a szükséges forrásokat a célokhoz, megvalósítani azokat és tenni mindezt a precíz gazdálkodási fegyelem szellemében.

A munkanapjait úgy szervezi, hogy azt a hivatali időben be tudja fejezni. A délután és az este már a családé. A háztartás naponta ad többórás elfoglaltságot. Régebben nyaranta jártak külföldre, ma inkább a családi kapcsolatok jelentik a szabadidő eltöltését. Debrecenben, Nyírmadán és Nyíregyházán élnek a testvérek, a rokonok, a barátok, akiket gyakran felkeresnek.

Katika úgy érzi, akkor teljes számára az élet, ha a saját családja mellett a tágabb família ügyes-bajos dolgaiban is részt vállalnak. Szívesen olvas, a napi sajtót, a szakirodalmakat és regényeket.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)