Nyíregyháza

Csak a szülő tudja igazán megérteni, hogy mennyi áldozattal jár egy gyermek felnevelése. Hát még ha nem is a sajátját gondozza, hanem valaki más helyett látja el a szülői feladatokat. Magyarországon a gyermekvédelem a százéves fennállását ünnepli. Mindez annak is betudható, hogy a jószívű emberek szárnyaik alá vették a családból kirekesztett gyermekeket. Akik ezeket a nevelőszülőket irányítják, munkájukat szervezik, sokféle adminisztratív tennivalónak kell eleget tenniük.

Általános igazgatóhelyettesi posztot tölt be Szilágyi Sándorné, született Sipos Ibolya, a megyei gyermekvédelmi szolgálatnál két éve. Jól öltözött, csinos asszony ül az íróasztal túlsó felén. Arcán azért látni, hogy nemcsak saját és családja gondjait kell megoldania, hanem mások terheinek egy részét is cipeli.

Nyíregyházán született 1957. február 25-én. Édesanyja, lánykori nevén Herczku Margit, ma már nyugdíjas. Korábban a cipőiparban dolgozott. Édesapja, néhai Sipos János, a malomiparban kereste a család kenyerét. Nővére, Margit, főkönyvelő-helyettes a nagykállói cipőipari szövetkezetben. Öccse, János, vállalkozóként dolgozik. Férje, Szilágyi Sándor, autószerelő szakmát tanult. Jelenleg autóalkatrész-kereskedéssel foglalkozik. Két fiuk született, Sándor egy autóértékesítési kft.-nél találta meg a helyét, Szabolcs egy kávézóban van. Nekik és a tágabb értelemben vett családnak nagyon sokat köszönhet az igazgatóhelyettes asszony. Ha annak idején a kisgyermekeit nem bízhatta volna a nagymamára, valószínűleg nem tud annyit tanulni, dolgozni. Egyáltalán a lehetőséget megteremteni arra, hogy a szakmájában, hivatásában kiteljesedett munkát végezzen.

Szilágyiné a nagykállói óvónőképzőben érettségizett 1975-ben. A gyermekvédelemben 1981 óta tevékenykedik. Mindig is azt mondta, akkor megy főiskolára vagy egyetemre, ha ezen a szakterületen is lehetőség nyílik felsőfokú képzésre. Az élet az ő elvárását igazolta, és már munka közben szerzett diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szociális munkás szakán. Később szociálpolitikusi oklevelet vehetett át. Azért igyekezett a tudását gyarapítani, hogy a gondjaira bízott gyermekeknek szakszerűbb segítséget nyújtson, valamint a munkatársainak, a beosztottjainak szervezett keretet teremtsen a gyermekvédelmi tevékenységhez. Új rendeletek, változások, no és a törvény megszületése mindig valamilyen belső átalakítást hozott magával.

A gyermekvédelemben először nevelőszülői tanácsadóként dolgozott. Ez az időszak abból a szempontból volt szerencsés, hogy a saját gyermekeinek a nevelését nem akadályozta esti vagy hétvégi elfoglaltság. Mint már hangsúlyozta, a férje és az anyósa sokat segített abban az időszakban a gyermekei ellátásában, amikor éppen tanulnia kellett vagy éppen vizsgára készült.

Később a nevelőszülők tanácsadó csoportjának a vezetője lett. Az egész megyei hálózat irányítása őrá hárult. Ez azt jelenti, hogy akkor 30 kolléga és 650 nevelőszülő munkáját koordinálta. Jelenleg 1200 gyermek él a megyében nevelőszülőknél, hisz az élet átrendezte ezt a szakterületet is. A gyermekvédelmi törvény szellemének megfelelően nem intézetben, hanem családi környezetben igyekeznek a gyermekeknek a legoptimálisabb ellátást biztosítani.

Mint mondja, azt csinálhatja, amit szeret. Külön öröm számára, hogy fiatal csapatot irányíthat. Azt látja, hogy a gyermekvédelemben megbecsülik a jó pár éve itt dolgozókat. Sajnos, a rendszerváltozás után sokan tapasztalhatták, hogy az egy munkahelyen ledolgozott 15–20 év már nem mindenütt érték. Szerencsére, ez náluk teljesen másként alakult, így aztán védett szigetnek érezhetik ezt a munkahelyet.

A nevelőszülői hálózatot fejlesztették, ma már nemzetközi összehasonlításban is szép eredményeket könyvelhet el a megye ezen a területen. Igazi elismerésként fogja fel a lehetőséget Szilágyiné, hogy mestertrénerként képezhet trénereket és nevelőszülőket.

Azt volt nehéz megszoknia, hogy itt annyiféle gyermeksors sürgetett azonnali megoldást. Legszívesebben minden kicsit hazavitt volna, hogy anyaként adjon meg mindent. Ám rá kellett jönnie, hogy az összes gyermeken akkor tud segíteni, ha azoknak a nevelőszülőknek ad meg minden szakmai, emberi támogatást, akik magukra vállalják az ő felnevelésüket. Különösen a csecsemőkön akart segíteni, az elhagyott picinyek látványa felháborította anyai lelkét.

Az ő gyermekei lassan megállnak a saját lábukon, így végre több ideje jut magára. Szabadidejében olvas, kirándul, filmet néz, a nyaralás sem maradhat el. Igyekszik a szakmája elméletével és gyakorlatával lépést tartani, ezért nemcsak a nevelőszülők képzéséből vállal jelentős részt, hanem ő maga is tanul. Örökre diák marad, hisz segíteni ma már nem elég pusztán szívből, hanem a szakma szabályait is be kell tartani.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)