Nyíregyháza

Vásárosnaményban születtem ezerkilencszázötvenkilencben. Édesapám, Baráth Pál, a helyi tsz állattenyésztési ágazatában dolgozott, édesanyám, Paragh Ilona, háztartásbeliként nevelt két testvéremmel együtt. Húgom, Ilona, informatikai mérnök, a megyei B.V. intézet osztályvezetője, öcsém Sándor gépkocsivezetőként dolgozik.

Az általános iskola elvégzése után a helyi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem tanítói oklevelet 1980-ban. A megye társadalmi ösztöndíjasa voltam, így kerültem a jándi általános iskolába. Itt egy évig főként cigány származású gyermekeket tanítottam írásra-olvasásra, s korán megtapasztaltam, mi is az a halmozottan hátrányos helyzet a kisgyermek számára.

A Vásárosnaményi Városi Tanács Művelődésügyi Osztályán tanulmányi felügyelői munkakörben dolgoztam, valamint a településen élő fiatalok szabadidős tevékenységének szervezésével, irányításával is foglalkoztam. Nagyon hiányzott a gyermekekkel való közvetlen, folyamatos kapcsolat, ezért 2 év után megpályáztam az akkor szerveződő nyíregyházi „sportiskola” pedagógus álláshelyét. A kedvező elbírálást követően 1983–88-ig tanítottam a „focisuli” többnyire jó képességű, tehetséges diákjait.

1988-ban kezdődött a megye gyermekvédelmének átalakulása, amely újabb kihívást jelentett. Az intézményen belül szerveződő – országosan elsőként megalakuló – szakértői csoport munkatársa lettem.

Később a gyermek- és ifjúságvédelem szinte valamennyi részterületével kapcsolatba kerültem: gyámi feladatokkal, a fogyatékos fiatalok speciális elhelyezésének előkészítésével, a nevelőszülők szakmai felkészítésével.

Ezért jelentkeztem szakirányú továbbtanulásra, s 1995-ben kitüntetéssel elvégeztem Budapesten a szociális munkás szakot. A szakértői csoport munkatársaként mindkét képesítésemet kamatoztattam, hiszen részt vettem a nevelőszülők felkészítésében, tematikus továbbképzésében, ugyanakkor szociálpedagógus kollégáim, illetve a kisiskolásokat nevelőszülők is gyakran megkerestek gyakorlati tanácsokat kérve gyermekeik tanulási nehézségeinek megoldásához.

Az egyre mélyebb és szerteágazó problémákkal küzdő gyermekek és fiatalok segítése újabb ismeretek megszerzésére ösztönzött, s ezért visszatérve a pedagógiához itt szereztem speciális képesítést, 1998-ban egyéni fejlesztő pedagógus lettem. Ez időben egybeesett a gyermekvédelmi törvény életbelépésével, illetve a jogszabályból adódó struktúraváltás, intézményátalakulás feladataival. Ezeket az igényeket együttesen valósítja meg az a MACIS elnevezésű új adatlap rendszer, mely nyilvántartásra és a gyermekek egyéni nevelési programjának megtervezésére szolgál. Az adatlap rendszer gyakorlatban történő kipróbálásában a Népjóléti Minisztérium felkérésére Budapest főváros és Baranya megye mellett a mi GYIVI-nk vett részt, s e kutatásnak én voltam a vezetője.

Ezerkilencszázkilencvenkilenctől a Megyei Pedagógiai Intézet gyermek- és ifjúságvédelmi szaktanácsadója vagyok. Az iskolai gyermek- és ifjúságvédelem feladatrendszerét elsősorban a preventív szemlélet hatja át és a lehetséges intézkedések is a hátrányos helyzet csökkentését és a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzését szolgálja. Fontos tehát, hogy az iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi felelős (a tantestület tagjaival együtt) a problémát felismerve keresse az okokat, hogy segítséget nyújtson, illetve jelezzen az illetékes szakembernek, a gyermekjóléti szolgálatoknak. A tanfolyamon és az értekezleteken szerzett tapasztalatokat felhasználva 2001-ben részese lehettem a Nyíregyházi Főiskola e témában végzett kutatásának, melynek összegzéseként megjelent tanulmánykötetben publikáltam véleményem. A kutatás eredményeként fogalmazódott meg egy módszertani kiadvány összeállításának szükségessége. A kézikönyv a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet szakreferensével közösen szerkesztett kiadásban várhatóan az új tanév kezdetére készül el.

2001-től növendékügyi igazgatóhelyetteseként a szakellátásba utalt kiskorúak elhelyezését koordinálom. A beutalás indokairól összegyűjtött információk, valamint a gyermekorvosi, a mentálhigiénikusi és a pedagógusi szakvélemények alapján teszünk javaslatot a gyermek életkorának, egészségi és mentális állapotának legmegfelelőbb gondozási helyre.

Széles körű munkakapcsolatban dolgozom a városi gyámhivatalok, polgármesteri hivatalok, gyermekjóléti szolgálatok valamint a közoktatási intézmények szakembereivel. Naponta látni az emberhez méltatlan gyermeki sorsokat, helyzetüket átérezve szembesülni ezekkel a problémákkal, az élet árnyékos oldalán járni és néha reménytelennek tűnő erőfeszítéseket tenni hihetetlen emberi és pszichés energiát igényel a szociális szférában dolgozó szakemberektől.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)