Garbera András

Megbízott szociális csoportvezető,

Nyíregyháza

Az igazságnak nem kell mindig hangerő. Valamikor egy okos ember mondta ezeket a szavakat. S beszélgetőtársam, Garbera András olyan ember, aki hisz a maga igazában. A szociális munka minden szegletét hivatása részének érzi, mert azokat nem a tankönyvekből, hanem az élet sűrűjéből tanulta meg. A családi indíttatásból, a gyerekkorában olvasott sok-sok könyvből, a sorkatonai szolgálat idején a munkásszázadban eltöltött hónapokból, majd ismét a civil életben adódott eseményekből.

Fiatal kora ellenére bölcsebb, mint korosztályának túlnyomó része. Megfontolt, nyílt tekintetű, őszinte ember. Olyan, akit munkatársai a kezdettől fogva közéjük tartozó vezetőként tisztelnek. Bátran vállalja fel – velük együtt – minden évben harminc, örökké mozgó iskolás gyerek táboroztatását a szebbnél szebb zempléni tájakon.

Garbera András 1969. július másodikán született Nyíregyházán. Édesanyja, Kovács Ilona 63 éves, nyugdíjas varrónő. Édesapja – aki a kórházi állást szerezte a fiának – asztalosként dolgozott. Húga, Krisztina, családos, a másfél éves kis Hanna boldog édesanyja. A családi kötődéshez tartozik még az is, hogy szüleik gyerekszeretők és jó példával nevelték gyerekeiket. Arra törekedtek egész életükben, hogy utódaik boldogulását a tőlük telhető legjobban segítsék elő. Nagyon odafigyeltek arra, hogy közös ünnep legyen a hétvége, a szabad- és ünnepnap. Ez egy életre megragadt mindkettőjük emlékezetében. Saját családjukban ők is követik e szép és emberi hagyományt.

András a Bánki Donát Szakközépiskolában érettségizett 1988-ban gépi forgácsolóként. 14 évesen egy üzemlátogatáson csodálkozott rá a CNC-esztergagép tudományára, s ez vonzotta őt a már említett szakma irányába. A középiskolát követően szinte egyből dolgozni kezdett a kórházhoz tartozó, régi tüdőszűrő állomáson mint segéd-röntgenasszisztens. Rövid idő múltán megkapta a kötelező sorkatonai szolgálatra behívóját, Vácra. Jó sportoló lévén – vajh’ milyen logika szerint – az őrszázadhoz osztották be, ami minden volt a számára, csak nem boldogság. Kihasználva széles tájékozottságát, kiküzdötte magának a munkásszázadi áthelyezést. Nos, az ottani „szubkultúra” volt számára az első igazi iskola a szociális viszonyok megismeréséhez, a majdani szociális munkási feladatok megsejtéséhez. „Nagyon sokat tanultam ott az emberekből” – mondta.

A leszerelés után visszakerült a kórházba, ahol munka mellett megszerezte a szükséges szakképesítést is, 1992-ben. Hat évvel később saját családot alapított. Feleségül vette Kekecs Erika ápolónőt, akivel közösen nevelik a 18 éves Reginát és a nyolcéves Leventét. Fordulópont volt az életében az, amikor felvették az Egészségügyi Főiskola szociális munkás szakára, ahol 2002-ben kiváló eredménnyel diplomázott.

A jobb megélhetés érdekében nagyon sokféle mellékállást is végzett, amik során újfent bővültek ismeretei az emberi lélekkel, az életben előforduló tragédiákkal, s azok feldolgozásának módjaival kapcsolatosan.

A kitérők mellett az egyik legfontosabb volt a számára a mindennapi biztonság érzete, a „biztos pontok”, a kapaszkodók, amik kisegíthetik az embert a bajból, a válságos élethelyzetekből. Hiszi és vallja: akkor végez sikeres munkát, ha valamelyik elesett embertársunkat képessé teszi arra, hogy az a saját erejéből küzdje vissza magát az elfogadott szintű életbe. A krónikus belgyógyászati osztályon dolgozva élesben gyakorolhatta nap mint nap a tankönyvekből tanultakat, a tapasztaltabb kollégáktól hallottakat, s persze a saját maga által látott eseményekből levonható teendőket.

Az országban elsőként csoportszervezésben dolgozó kis csapat minden tagja tudott valamit a másiknak segíteni. „Igazi teammunkát kellett végeznünk ahhoz, hogy eredményeket érjünk el.” Itt említi meg: a rászorultság felderítése a szociális munka alapvető kényszerűsége, hisz a teendők meghatározása csak ezután következhet. Tájékoztatás, felvilágosítás a lehetőségekről, munkahely szerzése, az ügyes-bajos problémák rendezése mind-mind munkájuk részét képezik. El kell tudni fogadniuk az élet, a társadalom perifériájára szorult emberek állapotát úgy, hogy közben a segítség formáit és lehetőségeit kutatják.

Más jellegű feladatuk a kórházi dolgozók szociális „gondozása”. Idetartozik az üdülési lehetőségek ismertetése, a rendkívüli szociális segélyek és más támogatási módok korrekt ügyintézése.

Garbera András kedvenc elfoglaltsága a már korábban említett gyereküdültetés. A nyári szünetben szervezett táborok 1-2 hetesek, s minden turnusban 30 „rosszcsontra” kell felügyelniük, de inkább vigyázniuk. Harminckilencedik születésnapját idén együtt ünnepelhette a gyerekekkel Bükkszéken, ami nagyon szép emlék a számára. Családjával együtt sokat kirándul, túrázik azokon a helyeken, ahol előtte táboroztatott, mondván: ezt nekik is látniuk kell.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 24. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése