Nyíregyháza

Fizikai és szellemi erejét a közösség szolgálatába állítja, mert azt vallja, hogy nem csak magának él az ember. Így 73 évesen is örökmozgó. Talán azért is, mert a sikerélményeiből erőt merít a további tettekhez. Az önzetlen, ellenszolgáltatás nélküli munka fiatalon tartja, élteti. Példa arra, hogy a nyugdíjas élet is lehet teljes. Ismerik és tisztelik a keleti végeken, sőt külföldön is. Habsburg Ottó közreműködésével például nemzetközi konferenciát szervez, segít abban, hogy a Kamill-rend szociális otthont építsen a „szegényes megyénk fővárosában”, Nyíregyházán, szervezi és segíti a megyénkbeli népfőiskolák tevékenységét, fáradhatatlanul dolgozik a fogyatékos gyerekek érdekében…

Ő Tarnai Ottó, Apáczai Csere János-díjas gyógypedagógus, a Nyíregyházi Kisegítő Általános Iskola nyugdíjas igazgatója. Magas homloka, kék szeme, szép beszédstílusa teszi jellegzetessé. Az életútja dióhéjban. Rákoscsabán látta meg a napvilágot, a fővárosban kezdte pedagógus pályafutását. A naptár ezerkilencszázötvenhetet mutatott, amikor Nyíregyházára sodorta a jó sorsa. Harminc éven át, nyugdíjazásáig tanított a kisegítő iskolában gyógypedagógus tanárként. Szerényen említi, kevesen tudják róla, hogy ő a Társadalmi Szervezetek Megyei Szövetségének elnöke. Civil szervezetek tömörültek ide, például a Magyar-Finn Baráti Társaság, a környezetvédők klubja. A Keresztény Értelmiségi Szövetség Nyíregyházi Szervezetének is a titkára.

Ülünk a könyvekkel szegélyezett szobájában (a pedagógus szolgálati lakásban) és diktálja a sokirányú tevékenységét. Mindenekelőtt egy fényképet vesz elő, amelyen Habsburg Ottó társaságában látható a nyíregyházi vasútállomáson. A képhez tartozó történet: nemrég arra gondolt, meg kellene alakítani a Páneurópai Unió Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozatát. Az alakuló ülésre meghívta Habsburg Ottót, az Unió elnökét. Az elnök kényelmesebbnek és biztonságosabbnak tartja a vonatot, szerette volna a vonat ablakából is látni a nagy magyar Alföldet. Így érkezett Nyíregyházára, a pályaudvar előtt várt dr. Zilahi Józsefnek, a megyei közgyűlés elnökének szolgálati autója. Aznapra a két Ottónak adta oda a kocsit.

A híres Korona étteremben megalakult a megyei szövetség, amely arról is döntött, hogy ősszel Nyíregyházán megrendezik a Páneurópai Unió regionális találkozóját. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke a megyeháza nagytermét bérleti díj nélkül bocsátja rendelkezésre. E találkozóra ukrán, román, lengyel és szlovák állampolgárokat is várnak. A házigazda szerepét is betöltő Tarnai Ottó a találkozó célját így fogalmazza meg: „Mód lesz ismerkedésre, barátkozásra, a nacionalizmus elleni fellépésre. Szeretném, ha az Unió, pontosabban annak megyei szervezete a szomszédos népek között betöltené a híd szerepét.”

A tanár úr javasolja, hogy menjünk ki Nyíregyháza szélére, Borbányára, ő itt fejti ki egyik karitatív tevékenységét, itt van a Kamilliánus-rend első és ez idő szerint egyetlen magyarországi bázisa. Útközben meséli: egy olasz férfi, bizonyos Lellisi Kamill nem élt kimondottan példásan, de később a beteg emberek gyógyításának, az elesettek felkarolásának szentelte életét. Ezért szentté avatták. Nos, e római székhelyű rendnek két nővére fejti ki áldásos tevékenységét megyénkben.

A nővérek rezidenciáján Szilvana Beatriz Pizzolato nővér készséggel sorolja, a szerzetes papok és ők azért éppen ide jöttek, mert tudomásukra jutott, hogy ebben a megyében sok az istápolásra szoruló idős beteg, a hátrányos helyzetű ember. A kórházakban, a szociális otthonokban és a magányosan élő idős emberek körében fejtik ki tevékenységüket.

Munkájukat nagyobbrészt osztrák, kisebbrészt olasz adományozók segítik. Már több kamion élelmiszer, ruha, kórházi ágy és egyéb adomány érkezett megyénkbe a rend szerzeteseinek közbenjárására. Ezek szétosztását a nővérek is segítették. A rend Borbányán dolgozó szerzetes papjai és nővérei közreműködésével, a külföldi adományok felhasználásával százszemélyes szociális otthont építenek Nyíregyházán. Egy orvosi rendelőt is akarnak ugyanitt nyitni, ebben ingyen gyógyítják majd a szegény, rászoruló betegeket.

A tanár úrtól azt is megtudjuk: huszonnégy népfőiskola eredményesen működik megyénkben, ő látja el a megyei elnöki teendőket.

A nyíregyházi Vécsey utcán egy megszűnt óvodába érünk, ebben az épületben fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak gyógypedagógusok, logopédusok. Tarnai Ottóné gyógypedagógus-pszichológus irányítja itt a munkát, de a férje, a tanár úr is segít. Talán még mindig nem teljes a tevékenységi kör.

Hogy mit kap mindezért Tarnai Ottó? Jó szót, köszönetet, egy-egy mosoly az elismerés. A mondás teljes értelmében életet ad az éveknek.

Fáradhatatlanul megy tovább, hajtja valamilyen különleges erő és a jóakarat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1998.)