Nyíregyháza

Közel kétszáz éves múltra tekinthet vissza a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium. Több emberöltő, generációk sora, a világban is hírnevet szerzett tanítványok fémjelzik: itt mindig is az átlag felett teljesítettek tanárok és diákok egyaránt.

Az alma mater falai közt szerzett lexikális tudást, emberséget és becsületet dr. Margócsy József, a tanárképző főiskola nyugalmazott főigazgatója, dr. Kecskés Mihály professzor, dr. Bachát László nyelvész, az olimpiai bajnok öttusázó Balczó András, az USA-ban élő, az alumínium-megmunkálás terén kimagaslót produkált Rácz László és a néhai dr. Katona Béla. Még hosszasan sorolhatná a neveket Tar Jánosné Babicz Gyöngyi, a gimnázium jelenlegi, egyébként az iskola történetének első női igazgatója. Nagy felelősség hárult az asszonyra, amikor pályázatát elfogadták, és kinevezték az intézmény igazgatójának.

Nyíregyházán született 1959. március 8-án. Édesapja, Babicz István, termelőszövetkezeti tag, édesanyja, lánykori nevén Merkószki Ilona, sztk-ügyintéző. Öccse, Tamás, orvos a megyei kórház hematológiai osztályán. Férje, Tar János, a Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában tanít, számítástechnikából, biológiából, pedagógiából és technikából szerzett oklevelet. Házasságukból két gyermek született, Angéla nyolcadikos, János hatodikos a főiskola 2-es gyakorló iskolájában.

Tarné a Krúdy Gyula Gimnáziumban biológia tagozaton érettségizett 1977-ben. Ezután a Bessenyei György Tanárképző Főiskola orosz-pedagógia szakán diplomázott 1981-ben. Nemsokára a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen orosz nyelv és irodalomból egyetemi kiegészítőt végzett. A tanárképző főiskolán francia nyelvtanári diplomával egészítette ki tudását. A párizsi Sorbonne egyetemen francia, mint idegen nyelv szakon vehette át tanári diplomáját 1998-ban.

A főiskola 1-es gyakorló iskolájában állt először katedrára 1981-ben. Először a napközis gyerekekkel foglalkozott, ezt követően oroszt és franciát tanított. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban a 1991–92-es tanévtől 1995-ig oktatta, nevelte a fiatalokat. Újabb állomás volt életében 1995, amikor a Luther Márton kollégium igazgatójának nevezték ki. Általában hetven-hetvenöt gyerek járt ide, hetven százalékuk Kossuthos. Óraadóként már franciát oktatott a gimnáziumban Tar Jánosné.

Örömmel tapasztaltam meg azt a szellemiséget, amit otthonról hoztam magammal – magyarázza az igazgató asszony. Evangélikus családban nőttem fel, édesapám presbiterként az egyház elöljáróságához tartozott. Szüleim elbeszéléseiből tudtam meg, hogy évtizedekkel ezelőtt működött a városban evangélikus általános iskola is. Amikor az egyház visszakapta a középiskolát, és újraszervezték az evangélikus gimnáziumot, ismét lehetőség nyílt a hiten, erkölcsön, tudáson alapuló intézmény működtetésére. Az elődöm az igazgatói székben dr. Bánszki István, aki igen magasra tette a mércét: mit adjunk a diákoknak, és mit várjunk el a kollégáktól.

Érzékelhető volt az iskola szellemisége nemcsak a külsőségekben, hanem a másokkal szembeni toleranciában. Bensőségesebben viselkedtek, és viselkednek ma is a Kossuthos diákok, lelkileg nyitott, megértő, fogékony gyerekekből felelősségteljes felnőttek válnak. Gondolkodásmódjukban, világlátásukban már évekkel ezelőtt sem lehetett összehasonlítani őket más középiskolák diákjaival.

A folyosókon, és a Kossuth-diák iskolai újságban egyaránt ott az idézet Pál apostoltól: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.” Ezt fogalmazzák meg vezérelvként a pedagógusok, s ehhez partnerek a szülők és a diákok egyaránt. Az 1806-ban megnyílt gimnázium anno a honi nyelvművelést, a hit, erkölcs, tudomány fontosságát hangsúlyozta.

– Természetesnek tartom, hogy a hagyományok folytatásán munkálkodjam – folytatta az igazgatónő. A nyolc osztályos arculat kialakítása itt nem új, legfeljebb folytatjuk a 30-as években jól bevált gyakorlatot. Tehát tíz évesen kerülnek be hozzánk a gyerekek, és a nagykorúságot elérve lépnek ki a „nagybetűs élet”-be. Úgy gondolom, hogy vissza kell térnünk a háború előtti rend és fegyelem következetességéhez. Igaz az is, hogy a modern életnek megfelelően a sokoldalúan képzett diákok találják meg igazán a helyüket a világban. A nyelvi ismertek mellett mi a szaknyelvek oktatását is fontosnak tartjuk. Mindig is az értelmiségi képzés bázisának számított a Kossuth-gimnázium, s ezt a szép hagyományt a jövőben is folytatni kívánjuk.

Nem a tömeghez, hanem a személyhez szóló iskola eszméjét fogalmazzuk meg. Nem uniformizált tudással akarjuk felvértezni diákjainkat, hanem a bennük rejlő értékeket maximálisan kihozni. Ha az interperszonális kapcsolatok fontosságát emeljük ki, meg tesszük, ami erőnk szerint megtehető – fejezte be Tar Jánosné igazgató.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)