Nyíregyháza

A közoktatást egészen tágan értelmezve, Rácz Sándor évtizedek óta vezető posztot tölt be különböző intézmények élén. Országos hatáskörű lett a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány Szakképző, Speciális Szakképző Iskolája és Kollégiuma. A szemre is tetszetős épületet a nyíregyházi Széchenyi utcán adták át 1998 decemberében. Az intézmény nemcsak a nyíregyházi iskolát foglalja magába, hanem Balassagyarmat-Nyírjesen és Bakonyszentkirály-Sövénykúton is tartozik hozzá egy-egy iskola. Rácz Sándor az esélyegyenlőségről beszél, amelyet a fogyatékos embereknek meg kellene kapniuk a társadalomtól. Nemcsak szavakban, hanem jogszabályokban, de még inkább szemléletben. A minap mondta Gönczöl Katalin ombudsman, hogy minimum ötven esztendő kell ahhoz, hogy valódi esélyegyenlőséget teremtsenek a testi, értelmi fogyatékossággal született, vagy időközben ilyen hátrányt szerzett embereknek.

Rácz Sándor 1947-ben született Tiszalökön. Édesapja, Rácz Sándor, nyugalmazott termelőszövetkezeti elnök. Édesanyja, Bodó Julianna, szintén a termelőszövetkezet tagjaként dolgozott. János testvére szakmunkás Tiszavasváriban, Julianna szintén szakmunkás Tiszalökön. Neje, Fedor Erzsébet, ellenőr a társadalombiztosítási igazgatóságon. Házasságukból két gyermek született: Adrien pedagógus, óvónő és általános iskolai tanító oklevelet szerzett, Sándor a Debreceni Orvostudományi Egyetemen negyedéves orvostanhallgató.

A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban 1965-ben tett érettségi után a Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar–orosz szakán végzett 1969-ben. Tiszalökre az általános iskolába került ki tanítani, ahol 1976-ig állt a katedrán. Közben a 110-es szakmunkásképző kihelyezett tagozatán is oktatta a diákokat. 1976 és 1984 között a nyíregyházi járási hivatalnál töltött be különböző funkciókat. Dolgozott a művelődési osztályon, majd volt személyzeti vezető. Aki ismeri a szocialista időszak munkaszervezésének koreográfiáját, jól tudja, hogy fiatal szakemberként személyzeti ügyekkel nemigen bíztak meg senkit. Községi tanácselnökök, vb-titkárok és a járási hivatal dolgozóinak személyzeti anyagával foglalkozott Rácz Sándor. 1980 és ’82 között a művelődési osztályt vezette, majd 1982. szeptember elsejétől 1983. október 31-éig elnökhelyettesként tevékenykedett.

Újabb fontos állomás életében, amikor a Pedagógus Továbbképző Kabinetbe hívták vezetőnek ’83 és ’85 között. Ez az intézmény jogelődje a megyei pedagógiai intézetnek, amelynek igazgatóhelyettesévé nevezték ki Rácz Sándort ’85 és ’87 között. A megyei tanács művelődési osztályán iskolai csoportvezetőként kamatoztatta megszerzett pedagógiai és vezetői ismereteit 1987 és ’90 közt. A rendszerváltozás idején a közgazdasági szakközépiskolába ment tanítani, s érdekes párhuzamként ez az időszak is két évig tartott.

Régi vasváris osztálytársa, Balogh Zoltán, aki a Start Vállalat igazgatójaként már komoly ismertségre tett szert, egyszer megkérdezte Rácz Sándort, milyen lenne egy iskola fogyatékos gyerekek számára. A kérdést tervezés követte, míg papírra került egy speciális iskola terve. Ezután jött a felkérés: szervezze meg a Start iskoláját… A semmiből állította össze az iskolai dokumentumokat, a tantestületet, a jelentkezők körét, a szakmákat. A Start szakmunkásképző iskoláját viszont néhány lelkes kartársával olyan jól összehozta, hogy 1997-ben már ott merte hagyni.

Annak az évnek a szeptemberében Nyírszőlősön rakták le az alapjait a speciális szakképző iskolának, amelyet egy közalapítvány hozott létre, és országos visszhangra talált az intézmény. 1998 decemberében költöztek be a nyíregyházi Széchenyi utcai rózsaszín iskolába. A nyíregyháziak, a balassagyarmatiak és a bakonyszentkirályiak együttesen ma kétszázhatvanegy fogyatékos gyermeknek teremtenek lehetőséget az ismeretszerzésre a tizenöt osztályban.

Időközben az ELTE-n pedagógiai, konkrétan közoktatás-irányítás szakon vett át diplomát az igazgató úr.

– Mindig is azt kerestem, hogy egy munkának mi az értelme – fejtegeti Rácz Sándor. Nem azt néztem, hogy az nehéz-e vagy könnyű, hanem hogy az elvégzett munka által boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak-e az adott szakterület emberei. Az élet nagyon szép feladat elé állított, amikor a sérült gyermekek és fiatalok képzését szervezhettem meg. S hogy milyen fontos ez a terület, bizonyítja, hogy az országban a születések arányszámához képest ma több a fogyatékos újszülött. Köszönhetően a szülészeti fejlesztéseknek, több gyermek éri meg a felnőtt kort. Értelemszerűen úgy kell róluk gondoskodni, hogy a társadalom teljes értékű tagjainak érezzék magukat. A gondoskodás ne akciókban, jótékonysági estek szervezésében vagy alapítványi támogatásban mutatkozzon meg, hanem a társadalom úgy segítsen a rászoruló tagjain, hogy azok ne vegyék észre: velük különleges bánásmódot tanúsítanak a többiek.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)