Borsodszentgyörgy

A falutól soha nem szakadtam el, még akkor sem, amikor hos­szabb-rövidebb ideig máshol laktam. Igazi szentgyörgyinek érzem magam, és büszke vagyok a gyökereimre. A természet közelsége, az emberek barátságossága, a szüleim, a testvérem példamutatása már gyermekkoromban meghatározta a helyes utat számomra – vallja magáról a Nádasd-völgyi zsákfalu polgármestere.

Ózdon születtem 1961. december 8-án. Általános Iskolai tanulmányaimat Borsodszentgyörgyön végeztem, amely Árpád-kori magyar település, nevét pedig a falu védőszentjéről, sárkányölő Szent Györgyről kapta. Középiskolába Putnokra, a Mezőgazdasági Szakközépiskolába jártam. Társaim a közösségért végzett munkám elismeréseként a kollégiumi diáktanács elnökének választottak.

Érettségi után a sárospataki Co­menius Tanítóképző Főiskolán tanultam tovább. 1983-ban végeztem, és szeptemberben már osztályfőnökként taníthattam első munkahelyemen, az ózdi Petőfi Úti Általános Iskolában.

A természet, a növények és állatok szeretete, valamint a szerteágazó érdeklődésem miatt nehéz volt eldönteni, hogy pedagógus, pszichológus, állatorvos vagy erdész legyek. Ma már örülök, hogy akkor a pedagógusi hivatást választottam.

Szerettem a gyerekekkel dolgozni, felejthetetlen élményekkel és sok baráttal gazdagodtam azokban az években. Pedagógus-pályafutásom második időszaka 1986 szeptemberében kezdődött, amikor enyhén értelmi fogyatékosokat kezdtem tanítani. A Kisegítő Iskolában eltöltött évek alatt nagyon sokat tanultam a pedagógusoktól és gyerekektől egyaránt. A kiváló gyógypedagógus kollégáknak a mai napig hálás vagyok, nekik köszönhetem, hogy tudom másképpen szemlélni a világot, töretlen optimizmusom belőlük is táplálkozik. Gyermek- és ifjúságvédelmi felelősként a gyerekek és családok szerencsétlen, nyomorúságos sorsával szembesültem, ez rendkívüli módon megedzett. Megerősítette bennem a szülői házból magammal hozott hitvallásomat: „Fiam, ha úgy érzed, hogy segíthetsz a másikon, akkor azt tedd is meg!”

Mindig érdekeltek az új dolgok, a személyi számítógépek megjelenésekor tudtam, hogy közelebbi kapcsolatba kell kerülnöm a jövő tudományával. A Kisegítő Iskolában nem volt lehetőségem az informatika tanulására, ezért az önművelés módszerével kezdtem, majd olyan helyet kerestem, ahol lépést tudok tartani a fejlődéssel. Így kerültem 1999-ben a TÁKISZ B.-A.-Z. Megyei Igazgatóságára (a Magyar Államkincstár elődje) mint területi rendszerfelelős. Köztisztviselőként a közigazgatás sok szegmensét megismertem, és képeztem magam. Közigazgatási alapvizsgát, majd szakvizsgát tettem, és az emelt szintű mérlegképes könyvelői képesítést is munka mellett szereztem. Sok önkormányzattal kerültem kapcsolatba Ózd térségében, de a megye szinte minden településén megfordultam. Nagyon jó gyakorlatnak bizonyult a Magyar Államkincstárnál eltöltött időszak ahhoz, hogy egy önkormányzat irányítójaként is eredményesen tevékenykedjek.

A Magyar Államkincstár Észak-magyarországi Regionális Igazgatóságának vezető főtanácsosa voltam, amikor 2006. február 19-én időközi választásra került sor, ezután kerültem a Borsodszentgyörgy Községi Önkormányzat élére. A falu jövője, az érintetlen természet értékeinek megőrzése, az itt élő emberek életkörülményeinek javítása a legfontosabb célkitűzésem. Ma már stabil az önkormányzat gazdálkodása, tervszerű munka folyik a polgármesteri hivatalban és az önkormányzat intézményeinél.

Legnagyobb sikernek mégis az iskola működőképességének biztosítását tartom. A 2008/2009-es tanév 169 tanulóval és 33 óvodással indult, amely 23 fővel több a tavalyinál. Nyertes pályázatok révén tudtunk a kultúrházba eszközöket, berendezési tárgyakat vásárolni, a hivatal informatikai rendszerét fejlesztettük, szebb, virágosabb falut építünk, aktív egyesületi élet folyik, gyakoriak a kulturális és sport rendezvények, rendszeresen szervezünk táncházat. Előkészületben van a ravatalozó felújítása, az új orvosi rendelő megépítése, az intézményeink korszerűsítése, és útépítéseket is tervezünk.

Házasságot 1983-ban kötöttünk Kovács Violával, akit a főiskolán ismertem meg. Ő pedagógus és népművelő, az ózdi Újváros Téri Általános Iskolában dolgozik. Legnagyobb gyermekünk, Gyula nemrég államvizsgázott az egri Eszterházy Károly Főiskolán egyetemi történelem szakon, kisebbik fiam, Ádám most kezdte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán, legkisebb gyermekem, Viola 7. osztályos tanuló. Ők adnak erőt a mindennapi gondok és nehézségek leküzdéséhez.

Az ő jövőjük és boldogulásuk a legfontosabb számomra. A család és munka mellett nem sok időm van a hobbijaimra. Általában aktívan pihenek. Feltölt és pihentet a kertészkedés, barkácsolás, kerékpározás, túrázás, kirándulás, fotózás, vadászat, olvasás és zenehallgatás. Legtöbbször ezeket a kedvteléseket ötvözni szoktam.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)