Marosi István

Világválogatott,

Ózd

baz_03_130_marosi_istvan.jpgSportszakemberek véleménye szerint minden 50 évben születik a világon egy olyan képességű kézilabdázó, amilyen Marosi István. Igazi világsztár volt a maga idejében a játékos zseni, ami vidéki létére nem egyszerű dolog.

Ózdon született 1944. április 5-én, egyszerű munkáscsalád gyermekeként. Nagyapja és apja az ózdi vasgyár elismert, megbecsült szakemberei voltak. Édesanyja négy gyermeket szült annak ellenére, hogy sokat betegeskedett, ám a gyermeknevelés nehéz munkája őrá hárult. István a Kőaljai- és Gyártelepi Általános Iskolában tanult, szabad idejében pedig rúgta a labdát a lakótelep két grundján.

A gyári iskolában Mohos Ferenc kiváló testnevelő tanár keze alatt kezdett rendszeresen sportolni. Kézilabdát nyolcadikos korában vett először a kezébe, akkor is csak távolba dobás erejéig. Ekkor, 1957-ben Petróczy Lajos az új sportághoz, a kispályás kézilabdához toborzott srácokat és sorra látogatta a város játszótereit. A tehetségesebb futballistákat Velencéből is meghívta edzésére, mivel úgy gondolta, hogy akinek van labdaérzéke, alkalmas a focin kívül más labdajátékra is. Igaza volt. Tanulmányokban az ózdi József Attila Gimnázium következett, miközben rendszeresen látogatta az edzéseket az Ózdi Kohász Sportegyesület kézilabdapályáján. Marosi már 14 éves korában a felnőtt csapattal készült. A „nagyok” között 15 évesen folyamatosan helyet követelt a csapatban. Volt szponzora is, minden út előtt tíz forintot kapott nagyapjától, aki az oxigéngyár helyén volt sporttelep gondnoka volt.

A következő évben már a megyei ifi válogatottban tűnt fel. A gyöngyösi osztályozón 1961-ben kiesett az ózdi csapat, majd 1962-ben sikerült a felsőbb osztályba, az NB II-be jutni. Magánéletében az érettségi és az elhelyezkedés következett az Ózdi Kohászat Üzemekben. A fiatalok beépülése folytán olyan erős lett a csapat, hogy átszállót váltott az első osztályba, így az 1963-as esztendőben már a legjobbak ellen készülhettek. A másodosztályban Marosit választották a mezőny legjobb játékosnak, így hamarosan meghívást kapott a magyar „A” válogatottba. Ott olyan világhírességekkel találkozhatott és játszhatott együtt, mint Adorján, Fenyő, Kovács László és Stiller.

A címeres mezt először 1963 őszén húzhatta magára Pozsonyban a csehszlovákok ellen. Tizenegy éven át állandó tagja, illetve meghatározó játékosa volt a válogatottnak. Részt vett a müncheni olimpián, ahol a 7. helyig jutottak. Szerepelt a svédországi, franciaországi és csehszlovákiai világbajnokságon, Svédországban a vb-n holtversenyben gólkirályi címet is szerzett. A legmagasabb osztályban kétszer volt gólkirály, egyszer pedig „Az év sportolója” kitüntetést vehette át. Kétszer jelölték a világranglistán No. 1-ként. Csehszlovákia kézilabdasportjának 50. jubileumán, 1967-ben magára ölthette a világválogatott mezét, minden sportoló álmát. Számtalan csábítás érte az ország és a világ minden tájáról, de az akkori törvények nem tették lehetővé magyarok számára a külföldi sportolást.

Marosi Ózdon maradt, mivel minden a városhoz kötötte. Pedig nem kapta meg ragaszkodásáért azt a menedzselést, azt a törődést, ami megillette volna, melyet ő a rendszer és a vezetők hibájaként értékel. Aztán 1974-ben, mindössze harmincévesen – a sportvezetők nyomására – abbahagyta az aktív játékot, és leült az edzői kispadra. Két évet ott húzott le, miközben alacsonyabb osztályban játszott levezetésként. Három évet Egerben, egyet pedig Nyíregyházán töltött a pályán, mindkét csapat egy osztállyal feljebb került ez idő alatt. Közben főiskolát végzett, és kóstolgatta az üzleti életet és az ÓKÜ-ben is magas beosztásba került. Dr. Horogh Lajos vezérigazgató-helyettes mellett – aki imádta a sportot és nagyszerű ember volt – titkárságvezető lett.

A sporttól nem szakadt el mai napig sem, mert a vadászat mint sport, élete részévé vált. Sok jó barátra tett szert abban a közösségben külföldön és itthon egyaránt. 1983-tól 1995-ig az ÓKSE elnöki tisztét látta el, amely időszakot élete egyik legszebb részeként emlegeti. A 90-es évektől elapadtak a támogatási rendszerek, új ötleteire pedig nem talált vevőt a rendszerváltás utáni városvezetők között. Ennek tulajdonítja, hogy az ózdi sportot ma nem nagyon jegyzik az országban. 1994-től 8 éven át töltötte be a B.-A.-Z. Megyei Kézilabda Szövetség elnöki posztját, a Magyar Kézilabda Szövetség Etikai Bizottságának viszont ma is elnöke és országos tekintélynek örvend.

Magánéletében ékszer-kereskedelemmel foglalkozik, de elnöke két erdőbirtokosságnak és egy vadásztársaságnak is. Lánya, Zita – aki ifjúsági válogatott kézilabdázó volt – már harmadik diplomáját szerzi, a három unoka pedig Nyíregyházán várja a „nappát”. Lakóhelyén 10 éve megkapta az „Ózd városért” kitüntető címet. Sikeres embernek tartja magát. Borsod megye egyetlen világválogatottjaként reméli, hogy lesznek még teltházas sportesemények szülővárosában.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése