Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Marosi István
Világválogatott,
Ózd
Sportszakemberek véleménye szerint minden 50 évben születik a világon egy olyan képességű kézilabdázó, amilyen Marosi István. Igazi világsztár volt a maga idejében a játékos zseni, ami vidéki létére nem egyszerű dolog.
Ózdon született 1944. április 5-én, egyszerű munkáscsalád gyermekeként. Nagyapja és apja az ózdi vasgyár elismert, megbecsült szakemberei voltak. Édesanyja négy gyermeket szült annak ellenére, hogy sokat betegeskedett, ám a gyermeknevelés nehéz munkája őrá hárult. István a Kőaljai- és Gyártelepi Általános Iskolában tanult, szabad idejében pedig rúgta a labdát a lakótelep két grundján.
A gyári iskolában Mohos Ferenc kiváló testnevelő tanár keze alatt kezdett rendszeresen sportolni. Kézilabdát nyolcadikos korában vett először a kezébe, akkor is csak távolba dobás erejéig. Ekkor, 1957-ben Petróczy Lajos az új sportághoz, a kispályás kézilabdához toborzott srácokat és sorra látogatta a város játszótereit. A tehetségesebb futballistákat Velencéből is meghívta edzésére, mivel úgy gondolta, hogy akinek van labdaérzéke, alkalmas a focin kívül más labdajátékra is. Igaza volt. Tanulmányokban az ózdi József Attila Gimnázium következett, miközben rendszeresen látogatta az edzéseket az Ózdi Kohász Sportegyesület kézilabdapályáján. Marosi már 14 éves korában a felnőtt csapattal készült. A „nagyok” között 15 évesen folyamatosan helyet követelt a csapatban. Volt szponzora is, minden út előtt tíz forintot kapott nagyapjától, aki az oxigéngyár helyén volt sporttelep gondnoka volt.
A következő évben már a megyei ifi válogatottban tűnt fel. A gyöngyösi osztályozón 1961-ben kiesett az ózdi csapat, majd 1962-ben sikerült a felsőbb osztályba, az NB II-be jutni. Magánéletében az érettségi és az elhelyezkedés következett az Ózdi Kohászat Üzemekben. A fiatalok beépülése folytán olyan erős lett a csapat, hogy átszállót váltott az első osztályba, így az 1963-as esztendőben már a legjobbak ellen készülhettek. A másodosztályban Marosit választották a mezőny legjobb játékosnak, így hamarosan meghívást kapott a magyar „A” válogatottba. Ott olyan világhírességekkel találkozhatott és játszhatott együtt, mint Adorján, Fenyő, Kovács László és Stiller.
A címeres mezt először 1963 őszén húzhatta magára Pozsonyban a csehszlovákok ellen. Tizenegy éven át állandó tagja, illetve meghatározó játékosa volt a válogatottnak. Részt vett a müncheni olimpián, ahol a 7. helyig jutottak. Szerepelt a svédországi, franciaországi és csehszlovákiai világbajnokságon, Svédországban a vb-n holtversenyben gólkirályi címet is szerzett. A legmagasabb osztályban kétszer volt gólkirály, egyszer pedig „Az év sportolója” kitüntetést vehette át. Kétszer jelölték a világranglistán No. 1-ként. Csehszlovákia kézilabdasportjának 50. jubileumán, 1967-ben magára ölthette a világválogatott mezét, minden sportoló álmát. Számtalan csábítás érte az ország és a világ minden tájáról, de az akkori törvények nem tették lehetővé magyarok számára a külföldi sportolást.
Marosi Ózdon maradt, mivel minden a városhoz kötötte. Pedig nem kapta meg ragaszkodásáért azt a menedzselést, azt a törődést, ami megillette volna, melyet ő a rendszer és a vezetők hibájaként értékel. Aztán 1974-ben, mindössze harmincévesen – a sportvezetők nyomására – abbahagyta az aktív játékot, és leült az edzői kispadra. Két évet ott húzott le, miközben alacsonyabb osztályban játszott levezetésként. Három évet Egerben, egyet pedig Nyíregyházán töltött a pályán, mindkét csapat egy osztállyal feljebb került ez idő alatt. Közben főiskolát végzett, és kóstolgatta az üzleti életet és az ÓKÜ-ben is magas beosztásba került. Dr. Horogh Lajos vezérigazgató-helyettes mellett – aki imádta a sportot és nagyszerű ember volt – titkárságvezető lett.
A sporttól nem szakadt el mai napig sem, mert a vadászat mint sport, élete részévé vált. Sok jó barátra tett szert abban a közösségben külföldön és itthon egyaránt. 1983-tól 1995-ig az ÓKSE elnöki tisztét látta el, amely időszakot élete egyik legszebb részeként emlegeti. A 90-es évektől elapadtak a támogatási rendszerek, új ötleteire pedig nem talált vevőt a rendszerváltás utáni városvezetők között. Ennek tulajdonítja, hogy az ózdi sportot ma nem nagyon jegyzik az országban. 1994-től 8 éven át töltötte be a B.-A.-Z. Megyei Kézilabda Szövetség elnöki posztját, a Magyar Kézilabda Szövetség Etikai Bizottságának viszont ma is elnöke és országos tekintélynek örvend.
Magánéletében ékszer-kereskedelemmel foglalkozik, de elnöke két erdőbirtokosságnak és egy vadásztársaságnak is. Lánya, Zita – aki ifjúsági válogatott kézilabdázó volt – már harmadik diplomáját szerzi, a három unoka pedig Nyíregyházán várja a „nappát”. Lakóhelyén 10 éve megkapta az „Ózd városért” kitüntető címet. Sikeres embernek tartja magát. Borsod megye egyetlen világválogatottjaként reméli, hogy lesznek még teltházas sportesemények szülővárosában.
(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)
Hasonló
Eke István
Horváth Károly
Dr. Juhász Antal
Kovács-Hagyó Zoltán
Nyalka Antal
Pappné Szalka Magdolna
Suszter Sándor
Kisbenedek Vilmos
Tengely András
Tóth Mihály
Szalári István
Filó Gábor
Berki Lajos
Dr. Bárdos Balázs
Kocsis Károly
Dr. Eszenyi Géza
Vasas Ágostonné
Kovács György
Dr. Almási Csaba
Kiss Sándor
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése