Pappné Szalka Magdolna

Igazgató,

Ózd

Sosem hittem volna, hogy több mint húsz év után az életem ilyen formán kanyarodik vissza Ózdra, az Olvasóba. Itt születtem és nőttem fel a Szabadság úti, majd a Gyári Iskola, később a József Attila Gimnázium diákjaként.

Visszaemlékszem: negyedikes gimnazistaként a téren ücsörögve a Felvételi tájékoztatót forgattuk. Barátaim mindannyiszor a népművelést találták számomra a legalkalmasabbnak. Nem igazán ismertük e szakma, – azóta már tudom: hivatás – pontos tartalmát. Ilyenekre emlékszem: szívesen teremt és ápol kapcsolatokat, együttműködő, empatikus, extrovertált személyiség…

Könyvtárosként kezdtem dolgozni 1980-83 között az Ózdi Népművelési Intézményeknél a sikertelen felvételi után, melynek székhelye az Olvasó volt.  Mindig kedves barátaim voltak a könyvek, lenyűgözött a hatalmas tudástár, azok logikus rendezési módjai, megannyi visszakeresési lehetősége, s persze az olvasószolgálat, a tájékoztatás emberi kapcsolati oldala.

Ekkor élte a ház nagy felújítását, a központi könyvtár a Kaszinóba került. Itt, ill. egyszemélyes fiókkönyvtárakban dolgoztam: Tábla, Hódoscsépány, Sajóvárkony. A magam módján alakíthattam ki az olvasói kört: játszottunk, meséltünk, könyvtárost játszottunk, s kitűnő könyveket ajánlgattunk. Középfokon végeztem el ekkor a könyvtár kezelői tanfolyamot, csak később, borsodnádasdi korszakomban szereztem főiskolai diplomát, majd kulturális menedzser szakképesítést. Azóta sem tudtam megindokolni döntésem, hogy a mindennapos utazgatást vállalva egy – akkor még – nagyközségi könyvtári állás miatt elhagyjam Ózdot. Aztán még jobban elhagytam, hiszen ott találtam férjemre is. Ózdi kötődésem mindig erős maradt – a családom is itt él –, bár szerettem és szeretek borsodnádasdi lenni. Sok-sok örömöt kaptam az ott élőktől. S kiderült számomra, hogy mi fán terem a népművelés, hiszen a kis településekre ma is jellemző: egy épületen belül, szorosan összefonódva, egymástól elválaszthatatlan egységben dolgozik könyvtáros, és az un. művelődésszervező.

Több mint 20 évet dolgoztam Borsodnádasd kulturális életében.

Voltam megbízott, majd kinevezett igazgató, volt munkáltatóm nagyközségi tanács, önkormányzat és közalapítvány, vezettem részben és teljesen önálló intézményt is.

Mindig hittem, hogy a helyi kulturális intézmény a közélet fontos centruma, színtere, így ajtóm ténylegesen és képletesen is nyitva állt minden új kezdeményezésre. Szolgáltam az alkotókat, táboroztam, hírforrásul a helyi kábel-tv-ben tudósítottam, interjúkat készítettem, bemondtam, narrátoroztam.

„Kulturos Magdi” – így hívtak. Táncoltam a szüreti felvonulókkal, színpadon köszöntöttem a protokoll vendégeket, szerepeltem színpadi darabban, s én örömmel sodródtam. Pályáztam a lehető legtöbbet, így eszközparkjában a környék egyik legjobban felszerelt kulturális intézménye lett a borsodnádasdi. Egy ciklusban önkormányzati képviselőként a közélet szereplőjeként is közreműködtem.

2007. évben Borsodnádasd Városi Önkormányzat Képviselő-testülete „Borsodnádasdért Emlékplakett” kitüntető címet adományozott.

2004. egy új lehetőséget kínált. Sok-sok vívódás után a kihívást választottam, megpályáztam az ózdi Városi Művelődési Központ igazgatói állását, 2007. júliusától az összevonásokat követően pedig az Ózdi Művelődési Intézmények igazgatója lettem.

Ugyanaz a feladat és mégis teljesen más. Ott alfától omegáig minden egyszemélyes, itt a fő hangsúly az irányításé.

S rögtön a harmadik héten az Olvasó „került utamba”. Boldog lehetek, hogy a fogantatástól részese lehettem az épület fizikai és tartalmi megújulásának. Közreműködhettem a hasznosítási terv elkészítésében, végig kísérhettem a tervezés és a kivitelezés mindennapjait. 2007. júniusában vettük át a „gyönyörű menyasszonyt”, s azóta folyamatosan díszes ruhába öltöztetjük.

S persze a tartalmi munkát tekintve is folyamatos a kínálat bővülése, melyre tudatosan készültünk. A patinás, tágas terek önmagukban hordozzák a lehetőségek sokaságát: hagyomány, innováció és minőség.

Úgy érezzük, miénk a legszebb munkahely és a legnagyobb öröm, amikor délutánonként más-más hangok szűrődnek ki a próbatermekből, amikor tapsra emeli kezét a közönség, amikor arcuk sugárzását látjuk a betérő gyerekeknek és felnőtteknek. Szeretjük az Olvasót mi, akik invitáljuk Önöket napról-napra. S tapasztalataink szerint szeretik Önök, mert mondják, mert érezzük a szeretetet, örömöt, boldogságot, hogy újra otthonuknak érezhetik.

A gyönyörű menyasszony díszes ruhába öltözött, de csak az ember képes életet varázsolni, pezsgő kulturális életet teremteni benne.

A szüleimtől a hitet, a kitartást és szeretetet, a szeretni tudás képességét, a férjemtől a türelmet, megértést kaptam.

Majd harminc éve a pályán mindent a kultúrának, a közösségeknek köszönhetek. Kudarcot és sikert, de leginkább boldogságot. Egy olyan csónakba szálltam, melyben mindig boldogan eveztem. A rómaiak mondták: „Navigare necesse est…”, vagyis Hajózni kell…

Kívánom magamnak és mindenki másnak is, hogy legyen hozzá erőnk.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése