Pappné Szalka Magdolna

Igazgató,

Ózd

Sosem hittem volna, hogy több mint húsz év után az életem ilyen formán kanyarodik vissza Ózdra, az Olvasóba. Itt születtem és nőttem fel a Szabadság úti, majd a Gyári Iskola, később a József Attila Gimnázium diákjaként.

Visszaemlékszem: negyedikes gimnazistaként a téren ücsörögve a Felvételi tájékoztatót forgattuk. Barátaim mindannyiszor a népművelést találták számomra a legalkalmasabbnak. Nem igazán ismertük e szakma, – azóta már tudom: hivatás – pontos tartalmát. Ilyenekre emlékszem: szívesen teremt és ápol kapcsolatokat, együttműködő, empatikus, extrovertált személyiség…

Könyvtárosként kezdtem dolgozni 1980-83 között az Ózdi Népművelési Intézményeknél a sikertelen felvételi után, melynek székhelye az Olvasó volt.  Mindig kedves barátaim voltak a könyvek, lenyűgözött a hatalmas tudástár, azok logikus rendezési módjai, megannyi visszakeresési lehetősége, s persze az olvasószolgálat, a tájékoztatás emberi kapcsolati oldala.

Ekkor élte a ház nagy felújítását, a központi könyvtár a Kaszinóba került. Itt, ill. egyszemélyes fiókkönyvtárakban dolgoztam: Tábla, Hódoscsépány, Sajóvárkony. A magam módján alakíthattam ki az olvasói kört: játszottunk, meséltünk, könyvtárost játszottunk, s kitűnő könyveket ajánlgattunk. Középfokon végeztem el ekkor a könyvtár kezelői tanfolyamot, csak később, borsodnádasdi korszakomban szereztem főiskolai diplomát, majd kulturális menedzser szakképesítést. Azóta sem tudtam megindokolni döntésem, hogy a mindennapos utazgatást vállalva egy – akkor még – nagyközségi könyvtári állás miatt elhagyjam Ózdot. Aztán még jobban elhagytam, hiszen ott találtam férjemre is. Ózdi kötődésem mindig erős maradt – a családom is itt él –, bár szerettem és szeretek borsodnádasdi lenni. Sok-sok örömöt kaptam az ott élőktől. S kiderült számomra, hogy mi fán terem a népművelés, hiszen a kis településekre ma is jellemző: egy épületen belül, szorosan összefonódva, egymástól elválaszthatatlan egységben dolgozik könyvtáros, és az un. művelődésszervező.

Több mint 20 évet dolgoztam Borsodnádasd kulturális életében.

Voltam megbízott, majd kinevezett igazgató, volt munkáltatóm nagyközségi tanács, önkormányzat és közalapítvány, vezettem részben és teljesen önálló intézményt is.

Mindig hittem, hogy a helyi kulturális intézmény a közélet fontos centruma, színtere, így ajtóm ténylegesen és képletesen is nyitva állt minden új kezdeményezésre. Szolgáltam az alkotókat, táboroztam, hírforrásul a helyi kábel-tv-ben tudósítottam, interjúkat készítettem, bemondtam, narrátoroztam.

„Kulturos Magdi” – így hívtak. Táncoltam a szüreti felvonulókkal, színpadon köszöntöttem a protokoll vendégeket, szerepeltem színpadi darabban, s én örömmel sodródtam. Pályáztam a lehető legtöbbet, így eszközparkjában a környék egyik legjobban felszerelt kulturális intézménye lett a borsodnádasdi. Egy ciklusban önkormányzati képviselőként a közélet szereplőjeként is közreműködtem.

2007. évben Borsodnádasd Városi Önkormányzat Képviselő-testülete „Borsodnádasdért Emlékplakett” kitüntető címet adományozott.

2004. egy új lehetőséget kínált. Sok-sok vívódás után a kihívást választottam, megpályáztam az ózdi Városi Művelődési Központ igazgatói állását, 2007. júliusától az összevonásokat követően pedig az Ózdi Művelődési Intézmények igazgatója lettem.

Ugyanaz a feladat és mégis teljesen más. Ott alfától omegáig minden egyszemélyes, itt a fő hangsúly az irányításé.

S rögtön a harmadik héten az Olvasó „került utamba”. Boldog lehetek, hogy a fogantatástól részese lehettem az épület fizikai és tartalmi megújulásának. Közreműködhettem a hasznosítási terv elkészítésében, végig kísérhettem a tervezés és a kivitelezés mindennapjait. 2007. júniusában vettük át a „gyönyörű menyasszonyt”, s azóta folyamatosan díszes ruhába öltöztetjük.

S persze a tartalmi munkát tekintve is folyamatos a kínálat bővülése, melyre tudatosan készültünk. A patinás, tágas terek önmagukban hordozzák a lehetőségek sokaságát: hagyomány, innováció és minőség.

Úgy érezzük, miénk a legszebb munkahely és a legnagyobb öröm, amikor délutánonként más-más hangok szűrődnek ki a próbatermekből, amikor tapsra emeli kezét a közönség, amikor arcuk sugárzását látjuk a betérő gyerekeknek és felnőtteknek. Szeretjük az Olvasót mi, akik invitáljuk Önöket napról-napra. S tapasztalataink szerint szeretik Önök, mert mondják, mert érezzük a szeretetet, örömöt, boldogságot, hogy újra otthonuknak érezhetik.

A gyönyörű menyasszony díszes ruhába öltözött, de csak az ember képes életet varázsolni, pezsgő kulturális életet teremteni benne.

A szüleimtől a hitet, a kitartást és szeretetet, a szeretni tudás képességét, a férjemtől a türelmet, megértést kaptam.

Majd harminc éve a pályán mindent a kultúrának, a közösségeknek köszönhetek. Kudarcot és sikert, de leginkább boldogságot. Egy olyan csónakba szálltam, melyben mindig boldogan eveztem. A rómaiak mondták: „Navigare necesse est…”, vagyis Hajózni kell…

Kívánom magamnak és mindenki másnak is, hogy legyen hozzá erőnk.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése