Borsodszentgyörgy

Indíttatása a szülői házban pecsételődött meg. Apja hengerész volt a finomhengerműben, márpedig az ózdi vasgyár akkoriban biztos megélhetést adott. A borsodszentgyörgyi általános iskolai tanulmányok után ő is a vasasok táborába lépett. A 2000-es év aztán elhozta azt a lehetőséget számára, amelyikre legszebb álmaiban sem gondolt. Tulajdonosa lett annak a durvahengerműnek, ahol addig több mint három évtizedet dolgozott.

Kriston Sándor 1948. június 6-án Ózdon született. Szakiskoláit Miskolcon kezdte 1962-ben a Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikumban. A négyéves tanulás után hengerész III. segédként kapott munkát Ózdon a durvahengerműben. Akkor még működött a tartó-, lemez-, blokk- és triósor. Két év katonaság után ugyanott folytatta, ahol korábban abbahagyta.

– 1969-ben neveztek ki hengerésznek, majd következtek üzemen belül a lépcsőfokok. A következő év március elsejétől irodába kerültem gyártás-előkészítőnek, majd váltó műszakra kaptam művezetői megbízást. Hamarosan a trió-, később a tartósoron is művezető, majd a blokk- és bugasoron főművezető voltam. Innen lettem üzemvezető, akkor már a cég teljes keresztmetszetét lefedte a tevékenységem. Mindez segített a tisztánlátásban, ami a helyzetfelismerésemet csiszolta. Az már gyártörténelem, hogy 1979-től a durva- és finomhengerműből, valamint a rúd-és dróthengerműből hengermű gyáregység alakult, melynek egyik műszakos diszpécsere lettem. Utána jött a visszaszervezés, független lett a durvahengermű és én voltam a termelésvezető-helyettes. 1989-ben döntött úgy a magas szintű vezetés, hogy lebontja a gyárnak ezt a részét, mivel kikiáltották gazdaságtalannak. Ekkor lépett a képbe gyártás-előkészítőnek Petrenkó János vállalkozó, aki egy lízingszerződéssel kezdte el üzemeltetni a hengerművet. Nála termelésvezető-helyettes, majd termelésvezető voltam. 1993 októberében egy máig nem tisztázott ok miatt kikerültem a Pekó Acélipari Művek vezetéséből.

– 1994. december 2. az újabb dátum. Új tulajdonosi körhöz került a durvahengermű, a Metaltrade Hungária Kft. vezetői pedig megkerestek, hogy szakítsam meg a táppénzes állományt, és induljon újra vezetésemmel a termelés. 1995. március elsejére helyreállt a rend, beindult a hengerlés. Termelési igazgatóként végeztem a feladatokat 1997. augusztus 14-ig, majd termelésvezető voltam ugyanabban a munkakörben. 1999. februárjában egy újabb üzemeltető vette át a működtetést, és az új vezetők elképzelései távol álltak tőlem. Októbertől ismét az igazgatói szék jutott, de akkorra már beindult a csődeljárás és a vegetáció időszaka. 2000 májusáig így mentek a dolgok, akkor kaptunk a tulajdonostól ajánlatot a cégvásárlásra. Ezt követően az ózdi Hengermű Kft. többségi tulajdonosa lettem.

– Egy addigi csődtömegben kockáztatta családja pénzét?

– Láttam benne kockázatot, ugyanakkor ismertem az üzemeltetés és a piac lehetőségeit. Korábbi beosztásaim és kapcsolataim ekkor kamatoztak igazán. Feltérképeztem a lehetőségeket, és sok segítségre kaptam ígéretet. Barátaim és üzlettársaim tartották is a szavukat, biztosították a bugát a bérhengerléshez. A tisztes nyereség elég volt a csődegyezségben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez. Megmaradt száznyolcvan ember munkahelye, termelési értékünk pedig folyamatosan nő. Októberben már túlléptük a havi kétszázmilliós határt. Futotta bérfejlesztésre, új emberek felvételére, tehát igyekszem bebizonyítani, hogy a százéves hengersoron is lehet a mai kornak megfelelő minőségű gyártmányokat előállítani.

1998-ban indultam a helyhatósági választásokon és Borsodszentgyörgyön megválasztottak tiszteletdíjas polgármesternek. A beosztásaimból és ismeretségi körömből fakadó előnyöket is igyekszem így a falu javára fordítani. Az önkormányzat intézményeiben fűtéskorszerűsítést hajtottunk végre és vásároltunk egy mikrobuszt. Több nagy értékű beruházás mellett a legnagyobb feladatom idáig a római katolikus templom rekonstrukciója volt. A közel tizenötmillió forintos beruházás egyházi és önkormányzati pénzek mellett adakozásból és pályázati pénzből tevődött össze. Az altemplomban temetkezési helyet is kialakítottunk. A közelmúltban családi vállalkozásban az üresen maradt szülői házban látványpékség kialakítását terveztük, ám megkeresett egy pékség tulajdonosa Borsodnádasdról, hogy vegyük meg az üzemét. Így van most tíz embert foglalkoztató pékségünk, melynek feleségem az egyik ügyvezetője. Nagyobbik lányom, Anita, beszélgetésünk idején a németországi Göttingenben éppen szakdolgozatát írja, miután utolsó éves hallgatója a szegedi József Attila Tudományegyetemnek. A kisebbik, Krisztina, menedzserképzőt végzett, és a szakmai gyakorlatot a Hengermű Kft.-ben igyekszik megszerezni. Terve, hogy elvégzi a külkereskedelmi- és vendéglátó-ipari szakot, de még kivár egy keveset. Mindketten beszélnek két idegen nyelven, remélem, megtalálják majd számításukat.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)