Csokvaomány

Több mint negyedszázada irányítja a Bükk-hegyhátnak ezt az érdekes települését. Az egykori két faluból a közigazgatás egyet csinált, ám az eltérő szokások azóta is élnek. A politikai fogolytáborra már csak az idősebb emberek emlékeznek.

1977. szeptember 1-jén kapott tanácselnöki megbízatást Borbás János, aki 1952-ben született Csokvaományban. Édesapja aktív dolgozó korában aknagépészként kereste kenyerét, és 1978-ban hunyt el. Édesanyja háztartásbeliként a családot szolgálta ki és tartotta össze. Gyermekkorát helyben töltötte, az általános iskolában olyan jól képzett pedagógusok tanították, akik életszemléletét, magatartását, emberekhez fűződő viszonyát a későbbiekre is megalapozták. Ezekkel az alapokkal felvértezve érkezett Miskolcra, ahol középiskolai tanulmányait folytatta. A Bláthy Ottó Villamosenergia-ipari Technikumban 1971-ben szerzett technikusi oklevelet, majd ezzel a közeli Királdi Bányaüzemben helyezkedett el. Villanyszerelőként dolgozott egészen 1977-ig, amikor tanácselnöknek választották. Politikai múltjának sorolását egészen a kisdobos kortól eredezteti, de volt úttörő, KISZ-tag, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja is. Utóbbi elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy valaki tanácselnök legyen abban az időszakban Magyarországon.

Az MSZMP megszűnése óta nem lépett be egyetlen pártba sem, így már negyedik cikluson át függetlenként indult a választásokon, és minden esetben megkapta a bizalmat a falubeliektől. A ma már ezer főt sem számláló településről 1221-ből származnak az első írásos dokumentumok, ám abban még csak Csokva neve szerepel. A XIV. században új birtokos, az Ományi család jelenik meg, akinek birtokosi jogát Mátyás király is megerősítette. 1556-ban a törökök felégették mindkét települést, és csak két századdal később indult újra a fejlődés. A két falu 1943-ban Csokvaomány néven egyesült, ám rendhagyó módon a mai napig külön tartják az egyházi búcsút. A korábbi két templomot rossz állapota miatt még az 1800-as évek körül lebontották, majd közösen építettek egyet. Ebbe két főoltárt helyeztek el, ami talán egyedülállónak számít. A plébános így a búcsúmisét hol a csokvai, hol az ományi oltárról tartja, attól függően, melyik falurésznek van éppen akkor egyházi ünnepe.

Van egy harmadik területe is a községnek, Tólápa. Az 1950-es években a hegyek közötti zsákvölgyben politikai fogolytábort építettek, és az akkori hatalom számára kellemetlen személyeket ott tartották fogva. Ezekben a kolóniaszerű egykori tiszti lakásokban máig élnek családok. Csokvaomány közigazgatásilag közös körjegyzőséget tart fenn Lénárddaróccal. A község igazi fejlődése a rendszerváltozást követő években indult meg. Az ivóvízhálózat kiépítését erőn felül vállalták, ami alaposan megterhelte az akkor sem túl erős költségvetést. Elsődleges szempont azonban az volt, hogy minden helybeli család egészséges ivóvízhez jusson. A telefonberuházás és a gázhálózat elkészítése tovább javított a komfortfokozaton, és 2005 végén már csak a szennyvízcsatorna-beruházás hiányzik a teljes összkomfortból. Erre öt község önkormányzata adott be közös pályázatot, ami háromszori elutasítás után 2005-ben meghozta a sikert, és elnyerték a szükséges összeget.

Működik a községben egy nyolcosztályos általános iskola, amely 1999-ben esett át egy komoly renováláson. Itt a tanulók száma megközelíti a 90 főt, a legnagyobb gondot viszont a folyamatosan csökkenő gyermeklétszám jelenti. Az óvodások szintén helyi intézménybe járnak, és ott esnek át a nagycsoportosok az iskolai előkészítő foglalkozásokon is. Utóbbi intézmény 50 gyereket tud fogadni. Van állandó orvos, a rendelőben pedig 12 település hétvégi ügyeletét látják el. A munkanélküliség és a rokkantnyugdíjasok száma az átlag fölött van. Ebben közrejátszik a térségbeli bányák és az ózdi kohászat megszűnése, amelyek a térség legnagyobb munkaadói voltak.

Borbás János felesége 1995-ben hunyt el, utána hosszú éveken át egyedül nevelte két gyermekét. Gergő azóta elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika szakát, megnősült, és 2005 végén éppen a kisdoktori disszertációját írja. Lánya, Zsuzsi tanár, és otthon, a Csokvaományi Általános Iskolában tanít. Ő is túl van a párválasztáson. Sokévi özvegység után sikerült kialakítania egy kapcsolatot egy szintén özvegyasszonnyal, ami tartósnak és kellemesnek bizonyult. A közéleti munka jelentősen lekötötte szabad idejét a vezetői tisztség ellátása alatt eltelt 28 évben, de néha azért hódol egy kicsit gyermekkori szenvedélyének is. A Lázbérci-tó közelségét kihasználva a lazább napokon kiül a vízpartra, ahol csak a kapásjelző rezzenéseivel kell foglalkoznia. Mint mondja, ennyi kikapcsolódás neki is jár. Építettek teniszpályát is a községben, ahol esetenként megfordul, és ütőt vesz a kezébe. Bevallja, mindezt csak azért teszi, hogy olyankor a háta mögött összesúghassanak ellenfelei: már megint jól elverték a polgármestert.