Borsodnádasd

Borsodnádasdra nősülése folytán került, ám azt, hogy be tudott illeszkedni új környezetébe mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy 1989. június 1-jétől ő az időközben városi rangra emelkedett település első embere. Ózdon született, és ott, a kohászvárosban, végezte általános és középiskolai tanulmányait Sárváry Tamás. Az 1966-ban szerzett érettségit követően az Ózdi Kohászati Üzemek közlekedési gyáregységénél helyezkedett el, majd hamarosan új lehetőség kínálkozott számára. Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság vezetői államközi megállapodásban rögzítették, hogy magyar fiatalok munkát vállalhatnak az NDK-ban.

Nem sokat gondolkozott, kedvet kapott az utazáshoz. A Karl Marx Stadtban (mai nevén Chemnitz) eltöltött három év alatt sok időt fordított nyelvtanulásra, és fémforgácsoló szakmát is szerzett. 1970-ben visszakerült korábbi munkahelyére, ahol a gyáregységi titkárságvezető funkcióval bízták meg elöljárói. Borsodnádasdra az 1974-ben bekövetkezett házassága révén került, ám akkor még nem adta fel ózdi állását. Arra 1982. augusztusában került sor, mikor a borsodnádasdi lemezgyár szervező- és személyzeti előadói munkakörét bízták rá. Attól kezdve feleségével együtt a helyi legnagyobb foglalkoztatást biztosító üzemben dolgoztak. Következő lépésként kitekintett a közigazgatási területre, hiszen hamarosan tanácstaggá választották, majd a végrehajtó bizottság tagja lett.

A megfelelő előképzettség megszerzése után 1989. június elsejétől tanácselnöki megbízatást kapott. A helybeliek a rendszerváltozás után – immár demokratikus úton – továbbra is bizalmat szavaztak Sárváry Tamásnak, aki mindhárom parlamenti ciklusban ellátta a település képviseletét. 1990–94 között tagja volt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlésnek, ahol a pénzügyi bizottságban is helyet kapott. A polgármesterség vállalásakor még nem tudhatta, milyen kemény feladatokkal kell szembenéznie a politikai változások átmeneti időszakában. A korábban jól működő, kétezer embernek biztos egzisztenciát nyújtó lemezgyár a felszámolás sorsára jutott. Ez volt az az üzem, amelynek vezetői mindent megtettek Borsodnádasd fejlődéséért és támogatták a jó ötleteket. Éppen ezért máig kiheverhetetlen érvágás volt a megszűnése.

Az állami beavatkozás elmaradt, csupán önerőből lehetett lehetőséget keresni a továbbélésre. Az országos átlag kétszeresére ugrott a munkanélküliség, sokan elköltöztek a kialakult bizonytalanság elől. A nagyüzem egy-egy megmaradt egysége, mint a járműkerékgyár, (PLES Rt.) vagy a lapátgyártó részleg tudott némi munkát adni a helybelieknek. Előbbi máig 350 embert foglalkoztat, és folyamatosan hajt végre fejlesztéseket.

A 90-es évek végén újabb munkáltató húzta le a redőnyt, megszűnt az ötvös üzem is, melynek 50 dolgozója ugyancsak az utcára került. Az emberi, családi problémák megoldására 12– 13 évre volt szükség, bár a helyzet még 2002 nyarára sem teljesen megnyugtató. Munkahelyekre lenne szükség. Ehhez kitörési pontként fogalmazódott meg a várossá válás lehetősége. A rang ugyanis kell, hogy vonzza a befektetőket. Éppen ezért szálltak harcba a városi cím megszerzéséért, ami sokak véleménye szerint a fejlődés kapuját jelenti.

Négyszeri próbálkozás után 2001. július 1-jén aztán az álom valósággá vált, megtörtént a minőségi előrelépés. A községházát 20 millió forintos rekonstrukcióval városházává alakították, ahol működik a gyámhivatal, az építésügyi hatóság és több olyan fontos ügyintézés került Ózdról Borsodnádasdra, amiért korábban utazni kellett a helybelieknek. Borsodnádasd általános iskolájában 380 gyermek tanul, és az oktatás színvonalának jó fokmérője a közel 100 százalékos továbbtanulási arány. A településen megállt a lakosság csökkenésének folyamata is.

Sárváryék három gyermeke közül Esztella Egerben él, és fogtechnikusként dolgozik. Az ikrek, Dávid és Márió a Debreceni Egyetem Természettudományi Karának hallgatói. A családfő az egész embert igénybevevő polgármesteri munka mellett egyetlen elfoglaltságot tud felvállalni, mégpedig a méhészkedést. Ez a hobbija, de egy-egy jó évben kereset kiegészítést is jelent. Apósa révén tanulta meg ezt a szakmát, aki már megismerkedésük előtt méhészkedett. Azóta közös vállalkozásban dolgoznak. Elvállalta a Hangony és Vidéke Takarékszövetkezetnél az egyik társadalmi funkciót, így küldöttként vesz részt a szövetkezet munkájában. Ennek azért van jelentősége, mert helyben is működik a pénzintézetnek egysége.

Sárváry Tamás tudja, hogy munkájához nyugodt, biztos családi háttérre van szükség. Igaz, hogy kötetlen a munkaideje, de a vállalt feladatok huszonnégy órára szólnak, ahol nem lehet különbséget tenni ünnep, és hétköznap között. Úgy érzi, eddigi munkája feljogosítja arra, hogy a 2002-es önkormányzati választásokon ismét induljon a polgármesteri cím megszerzéséért. Független politikusként élvezi a baloldali pártok és a vasas szakszervezet támogatását.