Járdánháza

A Nádasd-völgyi települések egyik, infrastruktúrájában és intézményrendszerében irigylésre méltó, jó ütemben fejlődő, több mint 2000 lelkes településének elismert polgármestere 1946. július 8-án született Ózdon. Édesapja az Ózdi Kohászati Üzemek Közlekedési Üzemegységének üzemvezető-helyettese, édesanyja háztartásbeli, a család nyugalmának és az otthon melegének ápolója.

1967-ben házasságot kötött Ulrich Attilával, aki az ÓKÜ Belsőellenőrzési Osztályának vezetője volt. A férj nyugdíjba vonulása után is segítő, megértő társ, aki mellett nyugodt légkörben lehet a polgármesteri feladatokkal járó, rengeteg energiát fölemésztő munkát ellátni. Családi életének kiteljesedéséhez hozzájárult, hogy 1970-ben megszületett Attila, majd 1971-ben Csaba fia.

Általános iskolai tanulmányait Járdánházán végezte, majd az ózdi József Attila Gimnáziumban érettségizett 1964-ben. A Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság Arlói Erdészeténél helyezkedett el, gyermekei megszületéséig adminisztrátori munkakörben dolgozott.

Ezt követően a Borsodnádasdi Nagyközségi Tanácshoz került igazgatási előadói munkakörbe. Szakszervezeti bizottsági tagként igyekezett mások problémájával is foglalkozni. 1975-ben beiratkozott az ózdi közgazdasági szakközépiskolába, ahol szakirányú képesítést szerzett. Munkakörének ellátásához később államigazgatási, majd anyakönyvi szakvizsgát tett.

Járdánháza község elöljárójának, Kormos Zoltánnak és tanácstagjainak kezdeményezésére a település 1989-től kivált a közös nagyközségi tanácsból, és elnyerte az önálló települési státust. A falu képviselőinek kérésére Ulrich Attiláné elvállalta a település vezetését, a községi tanács elnökévé választották, amely posztot az önkormányzatiság létrejöttéig betöltött. Az új közigazgatási rendszer kialakulása után polgármesterként folytathatta munkáját, és irányítása mellett Járdánháza jelentős sikereket könyvelhet el.

A szociális alapellátások biztosításához megteremtették az orvosi rendelő megépítésének, valamint a fizikoterápiás központ és önálló orvosi körzet, majd az oktatási infrastruktúra kialakításának és fejlesztésének alapfeltételeit.

1992-ben megkezdődött a település életének legnagyobb volumenű beruházása, az általános iskola komplexumának építése, melynek teljes körű megvalósítása 1996-ra fejeződött be. A munkálatok befejeztével Járdánháza egy minden igényt kielégítő, modern oktatási, közösségi, kulturális és szociális ellátó központtal gazdagodott, mely már az építése során a település büszkesége lett. A jelentős beruházás közben kiépült a telefonhálózat és a kábeltelevíziós hálózati rendszer, amit a családok jelentős anyagi hozzájárulása is segített.

Az önkormányzat a gondok ellenére az előre menekülést választotta, ezért kiépítették a gázhálózatot, melyet a lakossági hozzájárulásokon túl a Környezetvédelmi Minisztérium és a Tigáz is támogatott. A beruházás 1998-ban fejeződött be. Ezt követően kezdték csak meg a valamikori művelődési házból kialakított polgármesteri hivatal rekonstrukcióját.

Közben a lehetőségekhez mérten kátyúzták, aszfaltozták a község útjait, 2002-ben pedig helyreállították a 25-ös számú főút mellett életveszélyessé vált járdaszakasz egy részét. Járdánházán folyamatosan nő a gyermekek létszáma, melynek következtében 2002-ben növelni kellett az iskolai tantermek számát, melyet az épület tetőterének beépítésével oldottak meg. Ez a folyamat az önkormányzatot más, újabb feladat elé is állította: új óvoda építésére volt szükség, mert a régi egyébként is életveszélyessé vált. Ezért 1996-ban átmenetileg az iskola egy különálló szárnyában kapott helyet az óvoda.

A millennium évében döntés született a háromcsoportos óvoda elkészítéséről. Több pályázat benyújtása után 2003-ban nyerték el a Megyei Területfejlesztési Tanács támogatását, így lehetőség nyílt az új óvoda megépítésére. Támogatta a projektet az Országos Cigány Önkormányzat és a Pénzügyminisztérium, így a településen egy csodálatos, a kisgyermekek igényeit teljeskörűen kielégítő épület készült el. Polgármesterként úgy érzi, még sokat kell tennie a település lakóiért, a község felemelkedéséért. Szeretné, ha Járdánháza élhető település lenne, lakói és a település vezetése, intézményei közös összefogással teremtenék meg a körülményeket életminőségük magasabb szintre emeléséhez.

Munkásságát 1997-ben a belügyminiszter „Kiváló Munkáért” kitüntetéssel, 2002-ben a „Közszolgálatért Érdemjel” ezüstfokozatával ismerte el.

Szabadidejében megpróbálja a fizikai és szellemi fáradtságot olvasással, gobelinezéssel, túrázással, színházba járással, barátai körében eltöltött beszélgetésekkel, közösségi tevékenységekkel kompenzálni. Azon emberek közé tartozik, akik szeretik munkájukat és amit vállalnak, azt tisztességgel, odaadással végzik.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)