Lénárddaróc

Harmadik választási ciklusban látja el a kis hegyháti faluban a polgármesteri teendőket Papp László, aki 1953-ban a közeli Sáta községben született. Iskolai tanulmányai alapján inkább a műszaki szféra felé sodródhatott volna, ám az élet valahogy a közigazgatási szakma felé irányította. Ezerkilencszázötvenöttől vezeti a község önkormányzatát.

A Sátai Általános Iskolából Putnokra került, ahol mezőgazdasági gépésztechnikusi oklevelet szerzett. Az ott kapott érettségivel a zsebében Sajókazán, a tanácson kezdett dolgozni mint igazgatási előadó. Közben fordított időt a szakmai képzésre is, így 1972-ben elvégezte az úgynevezett tanácsakadémiát. Huszonegy évesen aztán törvényszerű volt, hogy behívták katonának. Csornán szolgált a határőrségnél, majd leszerelése után 1976-ban a sátai tanácson kapott munkát.

Ez az év meghatározóvá vált életében, hiszen megnősült. Felesége lénárddaróci, ezért úgy döntöttek, ott telepednek le és családi házat építenek a kis faluban. Ezerkilencszázhetvenhétben – mint megannyi környékbeli – bekerült a térség legnagyobb foglalkoztatója, az Ózdi Kohászati Üzemek anyagellátási osztályára. Egy négyéves ciklus után ismét a közigazgatásban, mégpedig a sátai tanács igazgatási területén találta magát. Újabb vargabetűt a farkaslyuki EL-CO jelentett számára, ott termelésirányító munkakört látott el. Ezerkilencszázkilencvennégyben választották be a települési önkormányzatba, ahol alpolgármesterként tevékenykedett. Egy év múlva meghalt a szabadon választott első polgármester, Benke János, és Papp Lászlóra hárult a feladat, hogy átvegye a teendőket. Kiírtak egy időközi választást az események után, ahol bizalmat szavazott számára a falu jelentős többsége és így hivatalosan is az első polgárrá választották. Aztán ezt az eredményt sikerült megismételnie 1998-ban és 2002-ben is. A mindössze 377 lakót számláló kis falu ez idő alatt jelentős fejlődésen ment keresztül. Kiépült a telefon-, víz- és gázhálózat, melyek évtizedeken át csak a legmerészebb elképzelésekben szerepeltek.

Lénárddaróc történelme máig vitatott kérdés a kutatók között. Darócz helységnévről van ugyan említés a XIII–XVI. század történéseit feldolgozó Borsod vármegye története című összefoglaló monográfiában, ám azt mivel bortermelő vidékként említik, így biztosan Tibolddarócról szól. A Lénárt-Darócz név először egy 1641-es összeírásban szerepel, majd 1685-ben Csernej-Daróc bukkan fel. Az akkori összeíráson megállapítják, hogy a török hódoltság után három összedőlt és négy ép ház maradt a faluban.

Az ezt követő időkben regisztrált családnevek közül kiemelkedik a Bárdos név, akik a XVII. századtól a település legjelentősebb birtokosai voltak. Három Bárdos család büszkélkedhetett nemesi oklevéllel az 1600-as évek közepén. A família az első nemesi összeírások szerint 1813-ban negyvenkét családból állt, a férfiak, özvegyek és fiúgyermekek száma pedig 144 fő volt. Ezernyolcszázötvenegyben 349-en lakták a községet, és ez a szám a hosszú évek alatt sem nagyon változott. A csúcsot 1970-ben érték el 534 lakossal. A tiszta katolikus falu vallási összetételében 1930-ban következett be változás, megjelentek az első baptisták.

A lénárddaróci emberek mindig földműveléssel és állattartással foglalkoztak, amiben a környékbeli bányák nyitása és az ózdi kohászat terjeszkedése hozott változást. Sokan próbálkoztak az iparban keresni a megélhetést, közben pedig otthon folytatták a gazdálkodó tevékenységet. ezerkilencszázhatvanban kezdődött a termelőszövetkezet szervezése, ahová sokan kényszerből léptek be.

A falu 1970 körül élte fénykorát, abban az időszakban közel 60 új családi ház, valamint kultúr- és szolgáltatóház is épült. 1980-ig a halottakat háztól temették, amit 1980-ban egy halottasház-építéssel szüntettek meg. Aztán beszűkült a mozgástér, sorra zártak be az ipari üzemek, és a fiataloknak nem maradt perspektívájuk. A folyamat azóta is tart, sokan keresnek munkát az ország más tájain az iskolai végzettség megszerzése után. Az elöregedés folyamata miatt egyre csak csökken a lakosság létszáma, minden évben többen halnak meg, mint amennyien születnek.

A községből elszármazottak közül Deák Bárdos Lajos vált a legismertebbé. Ő már Budapesten született és életpályául a zene világát választotta. Zeneszerzőként és karnagyként európai hírnévre tett szert. Járt családja származásának a helyén is 1947. június 7–9. között azon az ünnepségen, ahol a nemesség adományozásának 300. évéről emlékeztek meg. Erre az alkalomra a helyiek Bárdos-kórust szerveztek, ahol a 60 tagú énekkar minden tagja Bárdos volt. Az ünnepségen aztán a tanár úr vezényelte a kórust.

Papp László felesége Csokvaomány általános iskolájában biológia–földrajz szakos tanár és igazgatóhelyettes. Gyermekük, Gréta is ebben a szomszéd községben lakik, miután oda ment férjhez. 1998 decemberében megszületett Réka, az unoka, aki élvezi a nagyszülők feltétlen szeretetét.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)