Ózd

A rendszerváltozás utáni szabad választások első ciklusának második polgármestereként került a város élére 1992. február 14-én. Akkor a helyzet kritikusabb nem is lehetett volna, hiszen bezárták Ózd egyetlen nagyobb foglalkoztató vállalatát, az Ózdi Kohászati Üzemeket, és sorra szűntek meg a környékbeli bányák is. A megjelenő közel húszezres munkanélküliség akkor még új és kezelhetetlen volt az országos vezetés számára. Némi bizonytalanság után aztán az általa vezetett önkormányzat sziszifuszi munkához látott, amivel sikerült a város teljes leépülését megakadályozni.

Strohmayer László 1940-ben született Ózdon. A város József Attila Gimnáziumában szerzett érettségit. Előbb az Ózdvidéki Szénbányáknál, majd a B.-A.-Z. Megyei Lapkiadó Vállalatnál dolgozott mint újságíró-fényképész. Közben képezte magát és így került a Bánvölgye Mg. Termelőszövetkezetbe üzemvezető helyettesnek. 1987-ben a KIOSZ MET Ózdi Szervezetének ügyvezető igazgatójává választották. Ezt a tisztséget a polgármesteri szék elfoglalásáig látta el.

– Több mint két és fél választási cikluson, tíz és féléven keresztül láttam el a polgármesteri teendőket. Legnagyobb eredménynek tartom, hogy sikerült a város teljes összeomlását megakadályozni. Igaz, mindez nem volt egyszerű, hiszen mindvégig komoly forráshiánnyal kellett megküzdenünk. Egyetlen kormány sem részesített bennünket kedvezményben azért, hogy egy központi döntés miatt kerültünk nehéz helyzetbe. Emiatt folyamatosan 200-500 millió forintos forráshiányunk volt, hiszen a legnagyobb adófizetőnk szűnt meg létezni. Kezdetekben már annak is örültünk, hogy egyáltalán működtetni tudtuk intézményrendszerünket, fejlesztésre és beruházásra gondolni sem lehetett. Takarékossági intézkedéseink között néha még iskolabezárás terve is szerepelt, ám szerencsére erre nem került sor.

A szűkös gazdálkodás miatt kevés volt a mozgásterünk, és a testületben voltak olyan hangadók, akik a nehéz helyzet ellenére azt vallották, hogy a munkahelyteremtés nem tartozik az önkormányzati feladatok közé. Ez a szemlélet az 1998-as választásokig rányomta bélyegét a városi és térségi foglalkoztatásra. A legtehetségesebb emberek, az értelmiség zöme itt hagyta Ózdot, ami még sajnos ma is jellemző. Pedig időközben végbement egy munkahelyteremtő folyamat, ami 1998–2002 között kétezer új munkahelyet jelentett.

– Polgármesterségének időszakában milyen beruházások történtek Ózdon?

– A ’90-es évek elején a gyár bezárásával együtt veszélybe került a város távhőellátása, mivel a gyári erőmű volt addig a szolgáltató. Sikerült 684 M Ft állami pénzhez jutnunk és felépítettük az új fűtőerőművet, ami gázzal működik és közben villamos energiát termel. Végrehajtottuk az Almási Balogh Pál Kórház rekonstrukcióját, amelyet európai színvonalú intézményként emlegetnek az egészségügyi szakemberek. A beruházás közel 2,2 milliárd forintba került. Az országban elsők között hoztuk létre a gazdaságfejlesztő irodát, az ott dolgozók feladatául a munkahelyteremtés elősegítését határoztuk meg. Aztán 1999-ben megérkezett az első multinacionális cég, a General Electric, ahol ezernél több ember talált magának munkát. Másik fontos foglalkoztatóvá a városban üzemet vásárolt, majd fejlesztéseket végrehajtó svájci SAIA-Burgess lépett elő. Közben több kisebb vállalkozás megerősödött. A munkanélküliek száma 4–5 ezer fő közé esett vissza. A korábbi átmeneti állapot kezelésére kiépült Ózdon egy országos szinten egyedülállónak tekinthető szociális intézményrendszer, ahol a legrászorultabbak kaptak segítséget. Talán legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy a kincstártól sikerült visszaszereznünk az olvasót, a kaszinót és a stadiont, amit a gyár felszámolása során veszített el a város.

– A több évtizedes állandó nyüzsgés után hogy viseli el a nyugdíjasok viszonylag csendesebb életvitelét?

– A legutóbbi önkormányzati választás óta tanácsnoki tisztséget töltök be a testületben. Utódom a nemzetközi kapcsolatok tartásával és újak kiépítésével bízott meg. Ezek elsősorban a kulturális, sport- és gazdasági területeket ölelik fel. A korábbi testvérvárosi kapcsolatok ápolása mellett újabb uniós városokat kell keresnünk, akik már tapasztalatokkal rendelkeznek az EU-ban. Ott ugyanis bőven lesz tanulnivalónk. Egyébként úgy érzem, megkezdtem megérdemelt pihenésemet és ma már olyan dolgokra is tudok időt szakítani, amire korábban nem lehetőségem. Elvégzem a lakásban az apró-cseprő javításokat és amire korábban nem volt példa, belekontárkodok a főzésbe is. Utóbbival feleségemnek okoztam némi meglepetést. Az unokám, Marcell is élvezi az új helyzetet, hiszen sok időt tudok vele tölteni és tanítom a számítógép kezelésére. Ezután mindig tele lesz az üvegházam, hiszen egyik hobbim a kertészkedés. Egy japán kert létrehozását is fontosnak tartom. Így telnek majd egy nyugdíjas polgármester következő évei.