Borsodnádasd

A 2001-ben városi rangot szerzett Borsodnádasd talán legismertebb embere. Szakmai és politikai múltja, valamint társadalmi tevékenységei révén számos barátra, ismerősre tett szert úgy megyéjében, mint az ország más területén. Végigjárta az ipari ranglétrát, de jó ideje már saját cégét irányítja. Nem is sikertelenül.

Orbán József 1944. február 12-én született Ózdon. Gyermekkorát Somsálybányán töltötte, ott végezte általános iskolai tanulmányait. Sütő Károly osztályfőnöktől tanult meg hegedülni, a zene azóta végigkíséri életét, akárcsak a másik örök nagy szerelem, a kézilabda. A játékszert Kelló József tanár úr adta a kezébe. Somsályról Miskolcra, a Zalka Máté Gépipari Technikumba került. Ott sem lett hűtlen a kézilabdához, hétvégeken pedig a Borsodnádasdi Kohász csapatával szerepelhetett. A szakmai gyakorlatot nyaranta a Borsodnádasdi Lemezgyárban töltötte, de az 1962-ben szerzett érettségi idején létszámstop volt az üzemben.

Végül az ismertség és az eredményes sporttevékenység meghozta gyümölcsét és bekerülhetett a lemezgyárba mint segédmunkás. A gépműhelyben aztán szakmai feladatokat látott el, esztergályozott, marózott és gyalult. 1964 májusában bevonult katonának. Szolnokra került a repülőtiszti iskola tisztes tagozatára, majd onnan Pápára. Szerelőként javította a MIG 21-es vadászgépeket, majd a csúcstechnikába is belekóstolhatott az új fejlesztésű MIG 23-on keresztül. Leszerelése után a gyár egyik magas rangú vezetője, Hamar Emil, a műszaki fejlesztési csoporthoz irányította, ahol számos új fejlesztést dolgoztak ki. Megtervezték és legyártották a Bábolnai Állami Gazdaság megrendelésére az állatok önitató és önetető rendszerét, kikísérletezték a duplex lemez gyártását, amelynek saválló külső borítása volt, de részt vettek az angol technológiájú lépegető kemencék építésénél is.

1968-ban feleségül vette Csoma Máriát, akivel albérletben kezdték a közös életet. 1969-ben megkapták az első gyári bérlakást, ami egyszobás volt. Egy év múlva, 1970. szeptember 11-én megszületett első gyermekük, Marianna. A családfő ekkor már a Bánki Donát Műszaki Főiskola gépgyártás-technológiai szakán tanult, melyet a család és a sport és a munka mellett 1973-ban elvégzett.

Munkahelyén negyedmagával részt vett a BN gabonatárolók honosításában, sokáig vezetőszerelőként dolgozott. Az országban 258 ilyen berendezés van a malmokban és gazdaságokban, ezekből is profitált 24 éven át a lemezgyár. A rendszer kiépítése után művezetői beosztásban alkalmazták a terménytárolókat gyártó üzemben, majd főművezető lett. Ekkor már hozzá tartozott az edény- és lapátüzem is. Az üzemfejlesztések részeként Borsodnádasdra került a teherautók fékpofáinak a gyártása, amit később a járműkerék üzemhez csatoltak. Beindították a közbetét gyártást, majd a Rába-Steiger kerékgyártását. Ezzel a feladattal már üzemfőnöki minőségben bízták meg a vezetők. Kilenc évet töltött ebben a funkcióban, és érezte a megbecsülést, hiszen mindig feljebb tudott lépni a ranglétrán. A Borsodnádasdi Lemezgyár jól működött, folyamatosak voltak az új beruházások. Így 1988 tájékán aztán bekövetkezett a megtorpanás. 1992-re súlyosbodtak a gondok és Orbán József úgy gondolta, kivásárolják a lemezfeldolgozót. A tervből nem lett semmi, mert a helybelieknek tőke nélkül esélyük sem volt a privatizációra.

Ám mégis sikerült három főnek kivásárolni a lapátüzemet. Pályáztak a Phare-hitelre, és nyertek 1,3 millió forint vissza nem térítendő összeget. Mondhatni, biztosra mentek, hiszen ismerték a gyártástechnológiát, a piacot és annak szereplőit. Tizenhét emberrel kezdték a munkát 1992 áprilisában. Azóta sikerült önállósítani magát az energiavonalon a Lapátgyártó, Forgalmazó, Kereskedelmi Kft.-nek, egy vezető pedig megvált a tulajdonától, és így ma már csak két tulajdonosa van az üzemnek.

A külföldi és belföldi kapcsolatok jónak mondhatók, tizennyolc típusú lapátot készítenek háromfajta anyagminőséggel. A hólapát, a hótoló és a gabonalapát már saját fejlesztés. Helyzetük stabil. A gazdasági életen kívül a politikában is vállalt szerepet, két ciklusban képviselte lakóhelyét a megyei tanácsban, tíz hónapon át pedig megbízott tanácselnökként tevékenykedett. A Vasas Horgászegyesületnek huszonkét évig volt a titkára. Öt éve vezeti a Borsodnádasd Művelődéséért, Kultúrájáért és Sportjáért Közalapítványt. A sportpályán tizenkét évet töltött, 1973-ban egy sérülés után fejezte be az aktív játékot.

Marianna ma a megyei kórház kardiológus orvosa, éppen belgyógyász szakvizsga előtt áll. Kisebbik lánya, az 1977. július 3-án született Orsolya, a Miskolci Egyetem Jogi Karán végzett, a Miskolc Városi Rendőrkapitányság vizsgálótisztjeként dolgozik. Cégtulajdonosként és közéleti emberként abban bízik, hogy kiszélesednek a város adta lehetőségek és tíz éven belül igazi várossá válik Borsodnádasd, ahol lesz megfelelő számú munkahely és ezzel együtt erős megtartó erő is.