Ózd

Gyermekkorában az irodalom érdekelte, és pedagógus akart lenni. Az élete azonban másként alakult és a számok világában is rátalált a szépre. Szakmájában végigjárta a létező lépcsőfokokat, mígnem 1992. február 1-jén az akkori kórházigazgató megbízta a gazdasági igazgatói tevékenységgel. Akkor már megkezdődött az ország egyik legnagyobb kórház-rekonstrukciójának a tervezése, a több mint kétmilliárdos munkához pedig tapasztalt szakemberekre volt szükség.

Icunak, ahogy környezetében ismerik, már a születésénél szerencséje volt. Ma is vallja, hogy eredményeinek nagy részét szüleinek köszönheti. Apja tanyán nőtt fel, kemény, ugyanakkor emberséges környezetben. Ott, ahol a becsület, a szorgalom és a kitartás volt az elsődleges szempont. Ez az életvitel alapozta meg számára később az oktatói állást az ózdi gyárban.

Géza öccse nyolc évig volt polgármestere annak a falunak, Borsodszentgyörgynek, ahol mindketten születtek. A középiskolát Esztergomban, a ferencesek gimnáziumában végezte, ami az akkori rendszerben nem akármilyen bátorságra vallott. Egyik fia, Géza, már szintén ott tanul, míg Kristóf, a kisebbik, még csak hatodikos. Polgármestersége időszakában a község arculata jelentősen megváltozott. Új hivatal és közműhálózat épült, így a régen óhajtott telefonellátás mellett gázhoz, ivóvízhez és kábeltévé csatornákhoz jutottak a község polgárai. A rendszerváltás időszakában közösen politizáltak, de Géza volt az aktívabb.

Németh Imre, a férj, az ÓKÜ-ben volt minőségi ellenőr, ma rokkantnyugdíjas. Fiuk, Imre, 1971-ben született Ózdon. Gimnáziumi éveit a közeli városban kezdte, ám a József Attila Gimnázium helyett később Salgótarjánt választotta. Közben az ózdi zeneiskolában zongoraszakon tanult, miközben szorgalmasan gyakorolta vallását is, ami további életében meghatározó lett. Általános iskolai ballagására kántori oklevelet szerzett, és ezzel ő volt Magyarország akkori legfiatalabb kántora. Érettségije után újabb középiskolát választott a fővárosban. A képzőművészet középfokán tanulta a hangszerkészítést, majd Ausztriában fejlesztette tovább az ott tanultakat. Ma már komoly referencia munkákat tudhat a háta mögött. Életében és szakmai fejlődésében jelentős törést okozott feleségének elvesztése. A sors kegyetlen játéka volt, hogy miközben az anya az egészségügyért töri magát, fiának felesége egy fővárosi kórházban orvosi műhiba áldozata lett, alig kétéves házasság után. A nehezen emészthető tragédia után úgy tűnik, helyreáll az élet rendje, és a fiú újra megtalálta párját Tóth Mónika személyében, aki a Közgazdasági Egyetemen tanul.

Az ózdi kórház gazdasági igazgatója 1949. február 4-én Borsodszentgyörgyön született. Az ózdi Közgazdasági Technikum elvégzése után első munkahelye is falujához kötötte. A Kossuth Termelőszövetkezetben kezdett, majd Borsodnádasdon a Nádasvölgye Tsz-ben folytatta munkáját. A pénztárostól kezdve volt könyvelő, személyzeti vezető, belső ellenőr. A kórházban ’81-től dolgozik. Kezdte belső ellenőrként, majd anyaggazdálkodási osztályvezetőként látta el feladatát, míg végül jelenlegi pozíciójába került. Időközben felsőfokú intézményekben koptatta az iskolapadot. Először a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karán végzett, majd a Szegedi József Attila Tudományegyetem posztgraduális képzésén szerzett egészségügyi menedzser és mérnök-közgazdász diplomát. Ez utóbbi kimondottan hasznos volt szakmai szempontból, csoporttársai vezetői tapasztalatukkal sokat segítettek neki, amihez még a gyakori külföldi tanulmányutak is társultak. A határon túlról szerzett ismeretek jó összehasonlítási alapot adtak a hazai egészségügyi ellátás más megvilágításból történő áttekintésére. Különösen az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének kéthetes németországi tapasztalatcseréjét tekinti továbbképzése fontos állomásának. 1994-ben Mödling város Roland Klinikáján, majd Bécs egyik magánklinikáján végzett szakmai gyakorlata során sok újat látott és tapasztalt, melyeket későbbi munkája során hasznosítani tudott. Látta, hogyan működik a betegcentrikus intézet hatékony költséggazdálkodás mellett. Egy újabb tanulmányút Alsó-Ausztriába szólította, ott az egészségügy átalakításának problémamegoldásához kapott segítséget.

Ezek a kiruccanások is közrejátszottak abban, hogy Ózd kórháza versenyképes maradt, és gazdaságos működése a továbbiakban mátrix rendszerben valósítható meg. Ennek alapvető tárgyi feltételeit az 50 éves intézmény nagy rekonstrukciója biztosítja. A likviditás fenntartása azonban továbbra is nehéz feladatot jelent az alulfinanszírozás mellett. Munkáját felettesei elismerik, ’99. július 1-jén miniszteri dicséretben részesült. Kiemeli azonban dr. Tóth István kórházigazgató-főorvos tevékenységét és a kórházért, városért hozott áldozatos munkáját, ami számára óriási segítséget jelent. Hat éve dolgoznak együtt az intézmény élén elkerülhetetlen napi viták mellett, de az ózdi kórházban a viták alapozzák meg a jó eredményt.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)