Nyíregyháza

Miként a grófok! – válaszolhatná az ismert szólással Gróf Lajos, az őt a szokásos „hogy meg vagy?-gyal” kérdezőnek. Vagyis: remekül, jól. Ám Gróf Lajos ügyvezető igazgatótól távol áll mindenfajta grófi hetykeség, világéletében szolid ember hírében állt. E természete a mai napig jottányit sem változott.

A Gróf-ságára valahol mégis büszke, hiszen azt nem mástól, mint az édesapjától örökölte. A család tősgyökeres nagykárolyi família, többnyire hentesek kerültek ki közülük. Édesapja leventeként megjárta a nagy világégést, a II. világháborút; végül Győrből talpalt Nyíregyházáig. Később gazdálkodva, fuvarosként kereste a család kenyerét.

Gróf Lajos 1955. március 5-én, Nyíregyházán született, egyedüli gyerekként. A boldog gyermekkor üvegcserepei szép, tágas portát, mosolygós szamóca- és szőlőszemeket, önfeledt lovaglásokat tükröznek vissza négy évtized távolából. A portát ezerkilencszázhatvannyolcban kisajátították, a HAFE építkezett rá, a család pedig a Debreceni utcán talált másik otthonra. Általánosban az 5-ös iskola padjait koptatta, középiskolába a Vasvári Pál Gimnáziuma járt, ahol ezerkilencszázhetvenháromban érettségizett.

Még a gimnáziumi évek alatt ismerkedett meg Osváth Bálint nyíregyházi lakatosmesterrel, aki a házilagos kivitelezésű traktorukat fabrikálta. Az olajszag, az emberi kézben fürge és okos szerszámok megtetszettek az akkori, mindenre nyitott „legénynek”, s ez a különös vonzódás a mai napig tart. Az érettségi idején már eldöntött tény volt a gépek és a jövője kapcsolata. Sikeresen felvételizett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karára, mint a Nyírlugosi Állami Gazdaság ösztöndíjasa. A diplomát ezerkilencszázhetvenkilencben vehette kezébe.

Az első munkahelye így adott volt, az állami gazdaságban gyakornokoskodott, majd ezt követően ugyanott főmérnök lett. Sok szép feladat várta, amelyek a szakmájába vetett hitét csak megerősítették. Ekkor épült meg Lugoson a faipari, a szervizüzem stb. Maga az élő környezet is lenyűgöző volt, a harminc kilométer átmérőjű erdő. Pompás szolgálati lakásban, szép családi házban kezdték az életet feleségével, merthogy közben, egészen pontosan ezerkilencszáznyolcvanban az ifjú szakember megnősült. Rajtuk kívül még öt, hasonló korú fiatal család kezdte Nyírlugoson a szárnypróbálgatást. A közös munka, az új dolgokra fogékony agykerék együttes járása, s a gyakori kirándulás máig felejthetetlen barátságot kovácsolt össze.

A rendszerváltozás előszele aztán a nyírlugosi erdő fái között is utat talált. Mint mindenütt, oda is előbb a pénztelenség fuvallata érkezett, majd végül süvítő acsarkodássá fajult. A „széljárásra” érzékeny ember hamar megérezhette: lefelé indul a szekér. Gróf Lajos ezerkilencszáznyolcvanhatban váltott először: a szolnoki GITR rendszerhez szegődött, a termelésből mintegy a termelés fölé kerülve.

E rendszerben tevékenykedve, a szakmai kapcsolatai kiszélesedtek, egyáltalában, a GITR más perspektívát kínált, illetve nyújtott. Többek között azokat a külföldi (Ausztria, Olaszország, Németország stb.) szakmai utakat, amelyek birtokában más rálátással figyelhette a dolgok alakulását. Feladata a GITR Garanciaszolgálat vezetése volt. Akkoriban zajlott az MDF kedvezményes traktorakciója, a kétszázharminc MTZ-gép mellett évi ötven kombájn és számtalan egyéb mezőgazdasági gép garanciális szervizét látták el.

A nagyvilág változásai az emberek agyában is húztak egy srófot. Gróf Lajos és sógora, a Tréner Kft. ismert ügyvezető igazgatója, Horváth Péter például a jelen és a jövő híradásából azt a nekik szóló üzenetet olvasták ki, hogy a családi vállalkozást helyezzék előtérbe, azaz fogjanak össze. Ilyen történetek ismertek más, hasonló indíttatású vállalkozásokból, csakhogy az övék sikerült.

Ezen elgondolás egyike a Permiker egyéni cég is, amely – pályázat útján – a megyeszékhely, illetve Nyírbátor növényvédelmét látja el, immár hetedik éve, közmegelégedésre. – A II. kárpótlás során megigényelt ötven hektár földön, a főként Németországból, használtan beszerzett saját gépi eszközeinkkel a Törpe utca környékén lakóterületet alakítunk ki, illetve egy komplex szabadidőparkot – mondja a terveit Gróf Lajos.

Ez utóbbi nem kis vállalkozás, amellyel már a két gimnazista lányuk, Bernadett és Diána jövőjét is megalapozva látja. A felesége a kozmetikusszakmát cserélte fel, a férje szerint Magdolna asszony mint vállalkozó is remekül megállja a helyét. Gróf Lajos már a tizedik autóját nyúzza, mindegyike meghaladta a százezer kilométert. Német nyelvtudásának nagy hasznát veszi az üzleti életben, s kellő jártasságot szerzett a számítógép világában is. Most a vízzel barátkozik, egy szép motorcsónak kormányával a kezében. Reménye szerint most már több szabadideje lesz.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)