Nyíregyháza

Matematikát, kémiát, számítástechnikát tanít a nyíregyházi Petőfi Sándor Általános Iskolában dr. Szabó Gyuláné. A vegyészet iránti érdeklődése végül is a tanári pályára kormányozta élete hajóját, ezt azonban nemhogy nem bánja, hanem ajándéknak tekinti az asszony.

Híres családból származik. Édesapja, dr. Bozóky Antal, ügyvédként tevékenykedett Szolnokon. Nagyapjáról, dr. Elek Istvánról, utcát neveztek el Szolnokon. Édesanyja lánykori neve Elek Erzsébet, ő gyógyszerész volt. András nevű fivére kertésztechnikus Budapesten. A férje, dr. Szabó Gyula docens, a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán tanít harminckét éve. Házasságukból két gyermek született. Gyula harmincegy éves, építőmérnöknek tanult, Nyíregyházán él. Ágnes közgazdász, Budapesten talált állást az egyetem elvégzése után.

Szabóné Turkevén járt iskolába. Tizenöt éves korában nagy tragédiát kellett elszenvednie, a szülei meghaltak és a nagynénje nevelte tovább. Pestre költözött. A fővárosban érettségizett, és egyetemre csak úgy gondolhatott, ha eltartja magát. Reggel hattól–kettőig egy textilgyárban dolgozott, délután pedig a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán hallgatta az előadásokat. Nem akármilyen időszak volt ez az életében, bár Szabóné most már azt mondja: megedzette az akaraterejét ez a kettős teher.

Még Turkevén a szomszédban lakó fiú udvarolt neki, s Pesten is összetalálkoztak. A régi kapcsolatból házasság lett, és dr. Szabó Gyuláné választás elé került: vagy követi a Nyírségbe a férjét, akit társadalmi ösztöndíjszerződés kötött ide, vagy marad az egyetemen. Ő az előbbi mellett döntött, és két év után búcsút mondott a tudományos karriernek. A vegyészeti tanulmányok után lényegesen könnyebb volt a tanárképző főiskola, ahol matematikát és kémiát tanult.

Igen megszerette az oktatást, a nevelést. Igyekezett lelkiismeretesen eleget tenni a feladatainak. Végzés után Gyulatanyán tanított egy évig, majd két éven át vonatozott Újfehértóra. Szeretett volna bekerülni Nyíregyházára, de csak szerződéses álláshoz jutott. Borbányán tanította a gyerekeket három évig, majd az akkor épülő Jósaváros legnagyobb iskolájában, a 9-esben kezdődött el egy igen sikeres időszak az életében. Tizenegy éven keresztül állt a katedrán a 9-esben. A nevelőtestületben százan dolgoztak. Sokféle megbízatásnak tett eleget, egyebek közt vezette a matematika, fizika, kémia, technika munkaközösséget. Megyei bázistanárként is nyilvántartották, ez azt jelenti, hogy rendszeresen látogatták óráit a kémiatanárok. Vezette a városi kémiai munkaközösséget, és gyakran tartott továbbképzéseket. Az ifjúságvédelmi tennivalókkal is őt bízták meg a 9-esben. A kollégái is tudták, hogy számíthatnak rá, és őt választották meg a szakszervezetben az érdekképviseleti feladatok ellátására.

Ezután egy nagyon szép felkérésnek tett eleget: meghívták a borbányai Petőfi Sándor Általános Iskolába tanítani. A kor követelményeihez igazodva Szabóné is megismerkedett és barátságot kötött a számítástechnikával, és mihamarabb be akarta vezetni a tanítványait a komputervilág rejtelmeibe. Pályázatot írt a legkülönfélébb szervezeteknek, hogy mielőbb felszereljék az iskolát egy komolyabb számítógép-parkkal. Könyvet írt a témáról, és bekapcsolódott egy országos jellegű tanterv tanításába. Megszervezte, hogy miniszteri engedéllyel a harmadik–nyolcadik osztály közötti tanulók osztályzatot kapjanak számítástechnikából, s ezek az érdemjegyek kerüljenek rá a középiskolai jelentkezési lapra. Óriási elismerésnek érzi, hogy országos tanulmányi versenyen ötödik helyezést ért el két tanítványa, Sánta János és Vígh Attila. Kiemeli Marosvári Ágnes országos versenyen elért helyezését.

Számítástechnikából is diplomát szerzett 1997-ben, a mezőgazdasági főiskolán. Szakdolgozatának címe: A matematikatanítás hatékonyságának statisztikai elemzése. Erre programot is írt a tanárnő. Azzal a céllal, hogy ne csak statikusan mérje az eredményt a pedagógus, hanem dinamikájában lássa a változást.

– Úgy érzem, hogy a kezdeti nehézségek megacélozták az erőmet – hallottuk dr. Szabó Gyulánétól. Miután kiderült, hogy csak magamra számíthatok, nekiláttam a fővárosban az egyetemnek. Aztán a szívemre hallgattam, és a családalapítás kedvéért eljöttem a férjemmel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Azt tapasztaltam, hogy errefelé az emberek nyíltak, kedvesek és befogadják azokat, akik jó szándékkal közelednek hozzájuk. Már el sem tudnám képzelni másutt az életem. Még az államvizsgán is kiemelte az elnök, hogy nagymamaként szereztem újabb diplomát.

Nyíregyháza közgyűlése Oktató-nevelő munkáért elismerésben részesítette a Petőfi Sándor Általános Iskola javaslatára, az 9-es iskolában Élenjáró Pedagógus címet kapott, az Úttörőszövetség országos elnöksége dicsérő oklevelét vette át még 1980-ban.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)