Nyíregyháza

Háromtagú zenekarával korábban szívesen zenélt. Hat hangszeren játszik, énekhangja erősítés nélkül is megtölt egy színháztermet. Három nyelven beszél, mindenkivel azonnal megtalálja a megfelelő kontaktust; a város kulturális életében évtizedekig „lüktetett”.

Azt vallja, hogy szinte mindent szeretett feleségének köszönhet, aki példát mutatott arra, hogyan lehet a boldog családi életet, az értelmiségi elkötelezettséget és a harmonikus házasságot összeegyeztetni. Kedvesének 2000. szeptember 28-án bekövetkezett halála után nehéz volt ismét talpra állnia.

Dr. Bányász János 1942. november 4-én született a Pest megyei Mogyoródon. Édesapja hősi halált halt valahol Oroszországban. Édesanyja egyedül, nehéz körülmények között nevelte. A rendszeretetet és a tiszteletet a fóti katolikus szerzetesrend óvodájában oltották belé. Általános iskolás korában kitűnt sportteljesítményével, zenekart alakított, énekkarban szerepelt. Budapesten középfokú gépipari technikusi végzettséget szerzett, majd az ikladi műszergyárban, a gödöllői gépállomáson dolgozott.

Érdeklődése a nyelvek felé fordult: orosz, német és angol tudását ezerkilencszázhatvankettőtől a hadseregben, a katonai repülésirányítóknál jól tudta hasznosítani. Továbbszolgáló katona korában jelentkezett az ELTE magyar– orosz szakára, de leszereléséig (1967) parancsnokai nem járultak hozzá egyetemi tanulmányaihoz.

Ezt követően felvették a pécsi tanárképző főiskola orosz–ének-zene szakára. Szovjetunióbeli részképzésen ismerkedett meg leendő feleségével, Balku Matilddal. Házasságkötésük után a nyíregyházi főiskolán kaptak diplomát. A berkeszi gyermekotthonban dolgoztak, ahol a mostoha sorsú, elsősorban roma gyermekek életét igyekeztek jobbra fordítani.

Bányász János felesége a nyíregyházi főiskola filozófia–politológia–gazdaságtan tanszékén kapott tanársegédi állást, János pedig egy ideig általános iskolában tanított Nyíregyházán, majd Baktalórántházán. Az örökmozgó tanár énekkart alakított, irodalmi színpadot vezetett, népi táncegyüttest menedzselt, zenekart dirigált, kulturális nevelőtanárként dolgozott a 107. sz. szakmunkásképzőben, és több szakközépiskolában, valamint gimnáziumban tanított.

Ezerkilencszázhetvennyolctól a GATE főiskolai karának kollégiumában nevelőtanár, majd 1983 és 1995 között a kollégium igazgatója. A főiskola kulturális életének, közművelődésének meghatározó személyisége, a külföldi kapcsolatok koordinátora. Németből 1994-ben, eszperantóból 1986-ban tett felsőfokú állami nyelvvizsgát. 1985 és 1987 között a szegedi JATE pedagógia szakán tanult, majd 1990-ben megvédte egyetemi doktori disszertációját, amely az agrár-műszaki értelmiség nevelés lehetőségeit és eredményeit kutatta, publikálta.

1994–95-ben az ELTE-n kulturális menedzserszakos diplomát szerzett. 1995-ben a megyei önkormányzatnál PR-menedzserként elsősorban a külügyi kapcsolatok ápolásával foglalkozott, majd ezerkilencszázkilencvennyolcban a pedagógia intézet külügyi koordinátora és kisebbségi etnikai referense lett.

Mivel felesége a főiskolán tanított, e témában is szoros együttműködést valósítottak meg. Ezerkilencszázkilencvenötben gyermekeivel, a kínai szakos bölcsész Edittel és a zeneművészeti főiskolai diplomája mellé a zeneakadémián másoddiplomát szerző Tildával, betéti társaságot alapított, amely az oktatás és a kulturális szféra területén 22 féle tevékenységre nyújt lehetőséget. 2001 decemberében azért jött el pedagógiai intézettől, hogy tapasztalatait, nyelvtudását, szervezőkészségét saját vállalkozásán belül, többek között a Progreso Nyelviskolában kamatoztathassa. Az eszperantó nemzetközi nyelvet oktatja abból a meggondolásból, hogy bármilyen idegennyelv-tudást könnyebb megszerezni, ha előtte azt a nemzetközi nyelvvel alapozzuk meg. A főiskolások és egyetemisták diplomaszerzésének egyik alapfeltétele az államilag elismert nyelvvizsga. Ehhez nyújt segítséget, sőt a budapesti ITK 2001-től megbízta nyelvvizsgáztatással is.

János hobbija az ének-zene és a kerti munka. Hatéves Joda nevű kutyája olykor még Budapestre is elkíséri a kocsiban. Felesége 1994 és 1998 között országgyűlési képviselőként dolgozott, utána az önkormányzat kulturális tanácsosaként sokat tett a feszültségmentes, békés változások érdekében. Bányász János és kisebbik lánya, Tilda, mint „kisegítő családtagok” a Parlament Szenátorok Kórusának öt éve tagjai, és számos hazai, külföldi vendégszereplésen vettek részt. Amikor szóba hozom, hogy egyesek szerint ebben az évben nyugdíjba akar menni, csak elmosolyodik.

„Formailag igen, mert hatvanéves leszek, de nem tudnék munka nélkül élni, ezért saját cégemnél tovább dolgozom. Sőt a bt.-met külkapcsolataim felhasználásával valószínűleg nemzetközi oktatási, kulturális és szaktanácsadói kft.-vé alakítom át.”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)