Badar László

Polgármester

Hermánszeg

szszb_33_es_badar_laszlo.jpgA világhírű amerikai (de “természetesen” magyar származású) szabadulóművész, Houdini volt az, akit bilincsbe verve, megkötözve, zsákba kötve kötélen a folyóba lógattak. Még mielőtt megfulladt volna, a víz alatt kiszabadította magát, feltűnt a feje a víz fölött és tapsolt a közönség. Badar László lakhelye zsákfalu volt egészen a legutóbbi időkig, egészen pontosan 2013-ban adták át a települést Csegölddel, azon át pedig, igaz egy határátkelő közbeiktatásával, Szatmárnémetivel összekötő utat.

“Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az elzártságból, nagyon sok türelemre és találékonyságra volt szükség” emlékezik vissza a pályázatra, a menet közben megváltozott feltételekre, az időközi leállásokra. “Pályázatok nélkül azóta se mennénk semmire. Márpedig azzal, hogy teljesült egy régi álmunk, nem feledkeztünk meg a többiről sem. De valahogy a projektek többségének az elnyerhetősége “apró betűs” résszel, vagy mással, megáll valahol a mi lehetőségeink előtt.” Se lezárva, se elfelejtve nincsenek. A polgármester egytől egyig megmutatja a dossziéjukat a polcon. Egy mozdulat leemelni őket, ha valami biztató hír érkezik.

Badar László alaptermészete maga az optimizmus. A sikertelen kísérletek felsorolása közben sem érzek a hangjában lemondást. Erről pedig a “van másik” szavakkal híressé vált mutatvány jut eszembe, amikor a művész a sokadik hegedűt húzta elő a műsorában, hiába vették el tőle az előzőket.  “Most éppen egy két kilométeres út rendbetételére találtunk lehetőséget egy pályázatban. Mezőgazdasági földút szilárd burkolattal való ellátása a projekt neve. Elővettük a térképeket, és leültünk néhány gazdával. Arra jutottunk, hogy a Szatmári út volna alkalmas a projektre.”

Összejön vagy nem, a jövő zenéje… A Szatmári út, mint a nevéből is következik, Szatmárnémetibe vezetett egykor, amikor még annak a nagyvárosnak a vonzáskörzetébe tartozott Hermánszeg. A nyíregyházi Múzeumfaluban látható a muzeális helységnévtábla azokból az időkből. Összenő, ami összetartozik. A zsákfalu státusztól megszabadító út megépülése óta a várakozásoknak megfelelően megélénkült az érdeklődés “odaátról”. Ennek is köszönhető, hogy régi tendencia fordult meg, gyarapszik a népesség a faluban. No, ne gondoljunk valamilyen éles grafikoni emelkedésre, de időnként jön a hír, hogy megint elkelt egy ingatlan, és szatmárnémeti a vevője. Óvatosan fogalmaz a polgármester: “úgy tudom, az egyik romániai sportági szövetség vezetője is vásárolt nálunk házat”. Ami viszont tény, három várandós asszony gyermeke is gyarapítani fogja a hermánszegi illetőségű polgárok számát.

A tervezgetések, a kis győzelmek vagy éppen sikertelenségek között is zajlanak a hétköznapok, él a falu. Maradva egy kicsit a hölgyeknél, beszámol a polgármester a nemrég mögöttünk hagyott Nemzetközi Nőnapról. “Egyike azoknak az alkalmaknak, amikor ebben a szép házban ünneplünk” mutat körbe a faluban nemrég felavatott épületben, amely egyaránt szolgálja a közigazgatási munkát, valamint közösségi tér is. A fehérgyarmati Memorial együttes adta meg az esemény hangulatát. “Hányan voltak az ünnepeltek?” ismétli meg a kérdést. “Több, mint ötven szál virágot adtunk át”. A válasz egy kicsit statisztika, egy kicsit utalás az esemény meghitt, bensőséges hangulatára. Képeket nézegetünk az összejövetelről, közben azon gondolkodom, hogy népesebb településeken gyakran hajlik az ilyesmi “letudandó feladatba”. Nyomát se látni hasonlónak az arcokon. Bizonyára ilyen lehetett a karácsonyi ünnepség is, ahol az iskolás gyermekek kedveskedtek szülőiknek az eseményhez illő műsorral.

Badar László egy esztendő híján két évtizede áll faluja élén. Mosolya mögött érzek egy kis lelkifurdalásos hangsúlyt, miszerint vihették volna többre is. A már említett bürokratikus akadályokon kívül tapasztal helyből is ellenkezést időnként a tervek megvalósulásában. Amikor erről beszél, hozzáteszi, az emberek saját szempontjait is meg lehet érteni. Úgy érzi a képviselőtestület konstruktív, és a település stratégiai kérdéseiben teljes közöttük az egyetértés.

Beszélgetésünk végén családjára terelődik a szó. Büszkén számol be arról, hogy leányuk, az 1988-ban született Dorina navigációs szoftvereket tesztel, vagyis valóra vált az álma, és informatikus lett. A vőnek való a bankszektorban dolgozik, és a fővárosban élnek. Felesége, Gulyás Ilona Ildikó évtizedek óta a cégénydányádi orvosi rendelőben dolgozik ápolónőként. Ismét egy kép kerül elénk. A szokatlan felvételen, egy traktor előtt állnak. “Hajdúböszörményben voltunk, az évente megrendezett traktorhúzó versenyen. Apósom ‘60-ban ott végzett, a szakiskolában, és minden évben találkozót tartanak a régi osztálytársakkal. Legutóbb még tizenöten jöttek össze.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése