Badar László

Polgármester

Hermánszeg

A világhírű amerikai (de “természetesen” magyar származású) szabadulóművész, Houdini volt az, akit bilincsbe verve, megkötözve, zsákba kötve kötélen a folyóba lógattak. Még mielőtt megfulladt volna, a víz alatt kiszabadította magát, feltűnt a feje a víz fölött és tapsolt a közönség. Badar László lakhelye zsákfalu volt egészen a legutóbbi időkig, egészen pontosan 2013-ban adták át a települést Csegölddel, azon át pedig, igaz egy határátkelő közbeiktatásával, Szatmárnémetivel összekötő utat.

“Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az elzártságból, nagyon sok türelemre és találékonyságra volt szükség” emlékezik vissza a pályázatra, a menet közben megváltozott feltételekre, az időközi leállásokra. “Pályázatok nélkül azóta se mennénk semmire. Márpedig azzal, hogy teljesült egy régi álmunk, nem feledkeztünk meg a többiről sem. De valahogy a projektek többségének az elnyerhetősége “apró betűs” résszel, vagy mással, megáll valahol a mi lehetőségeink előtt.” Se lezárva, se elfelejtve nincsenek. A polgármester egytől egyig megmutatja a dossziéjukat a polcon. Egy mozdulat leemelni őket, ha valami biztató hír érkezik.

Badar László alaptermészete maga az optimizmus. A sikertelen kísérletek felsorolása közben sem érzek a hangjában lemondást. Erről pedig a “van másik” szavakkal híressé vált mutatvány jut eszembe, amikor a művész a sokadik hegedűt húzta elő a műsorában, hiába vették el tőle az előzőket.  “Most éppen egy két kilométeres út rendbetételére találtunk lehetőséget egy pályázatban. Mezőgazdasági földút szilárd burkolattal való ellátása a projekt neve. Elővettük a térképeket, és leültünk néhány gazdával. Arra jutottunk, hogy a Szatmári út volna alkalmas a projektre.”

Összejön vagy nem, a jövő zenéje… A Szatmári út, mint a nevéből is következik, Szatmárnémetibe vezetett egykor, amikor még annak a nagyvárosnak a vonzáskörzetébe tartozott Hermánszeg. A nyíregyházi Múzeumfaluban látható a muzeális helységnévtábla azokból az időkből. Összenő, ami összetartozik. A zsákfalu státusztól megszabadító út megépülése óta a várakozásoknak megfelelően megélénkült az érdeklődés “odaátról”. Ennek is köszönhető, hogy régi tendencia fordult meg, gyarapszik a népesség a faluban. No, ne gondoljunk valamilyen éles grafikoni emelkedésre, de időnként jön a hír, hogy megint elkelt egy ingatlan, és szatmárnémeti a vevője. Óvatosan fogalmaz a polgármester: “úgy tudom, az egyik romániai sportági szövetség vezetője is vásárolt nálunk házat”. Ami viszont tény, három várandós asszony gyermeke is gyarapítani fogja a hermánszegi illetőségű polgárok számát.

A tervezgetések, a kis győzelmek vagy éppen sikertelenségek között is zajlanak a hétköznapok, él a falu. Maradva egy kicsit a hölgyeknél, beszámol a polgármester a nemrég mögöttünk hagyott Nemzetközi Nőnapról. “Egyike azoknak az alkalmaknak, amikor ebben a szép házban ünneplünk” mutat körbe a faluban nemrég felavatott épületben, amely egyaránt szolgálja a közigazgatási munkát, valamint közösségi tér is. A fehérgyarmati Memorial együttes adta meg az esemény hangulatát. “Hányan voltak az ünnepeltek?” ismétli meg a kérdést. “Több, mint ötven szál virágot adtunk át”. A válasz egy kicsit statisztika, egy kicsit utalás az esemény meghitt, bensőséges hangulatára. Képeket nézegetünk az összejövetelről, közben azon gondolkodom, hogy népesebb településeken gyakran hajlik az ilyesmi “letudandó feladatba”. Nyomát se látni hasonlónak az arcokon. Bizonyára ilyen lehetett a karácsonyi ünnepség is, ahol az iskolás gyermekek kedveskedtek szülőiknek az eseményhez illő műsorral.

Badar László egy esztendő híján két évtizede áll faluja élén. Mosolya mögött érzek egy kis lelkifurdalásos hangsúlyt, miszerint vihették volna többre is. A már említett bürokratikus akadályokon kívül tapasztal helyből is ellenkezést időnként a tervek megvalósulásában. Amikor erről beszél, hozzáteszi, az emberek saját szempontjait is meg lehet érteni. Úgy érzi a képviselőtestület konstruktív, és a település stratégiai kérdéseiben teljes közöttük az egyetértés.

Beszélgetésünk végén családjára terelődik a szó. Büszkén számol be arról, hogy leányuk, az 1988-ban született Dorina navigációs szoftvereket tesztel, vagyis valóra vált az álma, és informatikus lett. A vőnek való a bankszektorban dolgozik, és a fővárosban élnek. Felesége, Gulyás Ilona Ildikó évtizedek óta a cégénydányádi orvosi rendelőben dolgozik ápolónőként. Ismét egy kép kerül elénk. A szokatlan felvételen, egy traktor előtt állnak. “Hajdúböszörményben voltunk, az évente megrendezett traktorhúzó versenyen. Apósom ‘60-ban ott végzett, a szakiskolában, és minden évben találkozót tartanak a régi osztálytársakkal. Legutóbb még tizenöten jöttek össze.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése