Miskolc

Az ember életében a játék több mint szórakozás, hiszen kínálja a kihívást, egyben a hirtelen kiugrás, önmagunk újraértékelésének lehetőségével kecsegtet, s mivel ezek érzelmi életünknek nem hétköznapi elemei, azokat mindig sajátos izgalommal éljük meg. Ezért fogadunk, lottózunk, totózunk, kenózunk, tippmixezünk, skandináv lottózunk, hiszen ezek a játékok a várakozás kellemes feszültségével kötik át napjainkat.

Arról, hogy közben folyamatosan érezhessük a játék tisztaságát, korrektségét, napjainkban egy nagy hagyományokra épülő, a legkorszerűbb nyugati professzionizmus színvonalán működő gépezet gondoskodik, a Szerencsejáték Rt.

Ez a cég hosszú távon vállalja, hogy a játékokat kedvelő milliók bizalmának letéteményeseként napról napra, hétről hétre tisztességes fogadást kínál. A régi és az új játékok feltételeinek folyamatos karbantartása, finomítása, megújítása az ott dolgozók számára munka és kihívás egyszerre, melyet a fogadók százezrei, milliói tesztelnek le azzal, hogy azokat elfogadják, fogadási programjukba állítják.

Veres Istvánt, aki ezerkilencszázkilencvenkilenc december elsejétől látja el a Szerencsejáték Rt. Területi Igazgatósága vezetői tisztét öt megyében: Borsod-Abaúj-Zemplénben, Hevesben, Hajdú-Biharban, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Nógrádban – irányítója e szerteágazó, egyre gazdagabb játék lehetőséget kínáló munkának – arra kértük, mutatkozzon be olvasóinknak.

– Abaújkéren születtem ezerkilencszáznegyvennyolcban, édesapám kőművesként dolgozott, édesanyám a háztartást látta el. Egy fiú testvérem volt, aki tavaly hagyott itt minket, váratlanul halt meg. Középiskolába a budapesti, Gömb utcai közgazdasági technikumba, a közlekedési tagozatra jártam, majd a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyi szakán szereztem diplomát ezerkilencszázhetvenegyben. A középiskolai és egyetemi évek alatt megszerettem a fővárost, hiszen azok az esztendők a fiatalságomat jelentették. Mégis hazajöttem a megyébe, Miskolcra, ugyanis ezerkilencszázhetvenkettőben házasságot kötöttem évfolyamtársammal, Kalas Máriával. Házasságunkból két fiú született, mind a ketten az idén végeznek, mint közgazdászok.

– Eszerint a szülők példája kellően vonzó hatást gyakorolt rájuk.

– Más-más úton jutnak el ugyanoda, hiszen a nagyobbik, István Attila a két tannyelvű sárospataki, illetve a Földes-gimnázium után került a mai nevén már Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemre, a kisebbik, Péter Zoltán pedig a Berzeviczyből jelentkezett a Miskolci Egyetemre. Mindketten határozottan közelítenek kijelölt életcéljuk felé, a nagyobbikat a Magyar Nemzeti Banknál máris foglalkoztatják, a kisebbik ugyancsak a pénzügyi szektort szemelte ki magának.

– Hogyan alakult az Ön élete, amikor elvégezte az egyetemet?

– Miskolcon a KSH SZÜV-nél kezdtem, ahol végigjárva a lépcsőfokokat, a szervezőtől, az osztályvezetői, majd a területi igazgatói munkakörig, huszonhat évet töltöttem el. A Szerencsejáték Rt.-hez pályázattal kerültem, ahol ezerkilencszázkilencvennyolctól töltöttem be a hálózati és értékesítési osztályvezetői posztot. A területi igazgatói tisztséggel ezerkilencszázkilencvenkilenc december elsején bíztak meg.

– A nyilvánvalóan teljes figyelmet, a hivatalosnál gyakran hosszabb munkaidőt követelő szakmai tevékenysége mellett ez a foglalkozási kör vélhetően színes epizódokkal is tarkítja az életét, hiszen a fogadó, a homo ludens egyszer lelkes, máskor szomorú vagy csalódott, ha pedig hirtelen rászakad egy hatalmas nyeremény, annak érzelmi hullámai is megérintik Önöket.

– Valóban, valamilyen szinten részesei vagyunk a fogadók örömének. Jó látni a boldog nyerteseket, akik ötven milliós nyeremény határig egy találkozás keretében velünk egyeztetik a következő lépéseket, itt helyezik letétbe a szelvényt stb. Különösen jó érzés tölt el bennünket, amikor látjuk, hogy a fogadó és családja számára ez komoly segítséget jelent. A nyertesek öröme a mi örömünk is, hiszen ők tovább erősítik a bizalmat irántunk. A bevételek meghatározott részét minden körülmények között nyereményként fizetjük ki.

– Mi nyújt Önnek és családjának kikapcsolódást a munka, a tanulás után?

– Feleségem a miskolci Semmelweis Kórház gazdasági igazgatója, tehát ő is felelős munkakörben dolgozik, a gyermekeink pedig becsülettel helytállnak a tanulásban, ezért nagyon fontos mindannyiunk számára a pihenés, a kikapcsolódás. Bebarangoltuk már Európa több országát, olykor a kempingezéssel járó foglalatosságokat is vállaltuk, hogy eljussunk vágyott úti céljainkhoz. De szívesen fedezzük fel újra meg újra hazánk szép tájait is. Nekem az igazi pihenést, a természettel való meghitt közelség örömét a nyéki tó melletti horgászházunk, a tóparti nyugalom, a pecázás adja – foglalta össze válaszát Veres István.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)