Miskolc

Temérdek munkája, csaknem mindig hosszúnapos elfoglaltsága mellett sajnálja, hogy kevés ideje marad a kitűnő kikapcsolódást nyújtó sportolásra, a jó hangulatú baráti beszélgetésekre. Pedig a barátság is, a játék is oldja a napközben összegyűlt, felhalmozódott feszültséget. Aztán jó lenne sokat utazni is, mert az új élmények, idegen tájak, más kultúrák érintésközeli megismerése alkalmas a további helytálláshoz erőt adó feltöltődésre.

Dr. Gaál Zoltánnak, a Hungária Biztosító Rt. észak-magyarországi területi igazgatójának napjait az utóbbi években jobbára a munkahelyi tennivalói töltik ki, ezért a megújulásra maradó időt kénytelen jobban kihasználni.

– Sokat járok a három megyében, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Hevesben és Nógrádban, sok időt töltök úton és ilyenkor szívesen hallgatom az autóban Paganini, Mozart, Beethoven zenéjét, ami alkalmat kínál az elmélyülésre.

– Több évtizedes biztosítós munkája kapcsán sok ismerősre tett szert, de az Ön ismertségében ezenkívül része lehet annak is, hogy Önben, valamint elődeiben és utódaiban is egy régi miskolci család tagjait tisztelik.

– Miskolcon születtem ezerkilencszáznegyvenkettőben. Édesapám is jogász volt, én is jogot végeztem, és aligha írható a véletlen rovására, hogy a lányom is ezt a pályát választotta élethivatásul. Egy fiú testvérem van, ő már nyugdíjas, huszonegy évig dolgozott kórházi főorvosként. A már akkor is kiemelkedően erős Földes Ferenc Gimnáziumba jártam, amelyre ma kapásból ráragasztják az elit jelzőt, tegyük hozzá, jogosan. Nem dicsekszem azzal, hogy már gyermek koromban erre a később választott pályára készültem, én még érettségizőként sem tudtam, merre is induljak. Lehet, hogy csupán közvetett hatásoknak köszönhetően sodródtam Szegedre, a jogi karra.

– Semmilyen kapcsolata sem volt még a biztosítókkal?

– Biztosító akkor még csak egy volt, az ÁB. Egy évvel a felvételi előtt a dr. Fövenyesi József vezette Állami Biztosító megyei igazgatóságánál helyezkedtem el, ez volt az első találkozásom a szakmával. Amikor végeztem, visszajöttem Miskolcra, a megyei bíróságra fogalmazónak, miközben tagadhatatlan, szívesen gondoltam a nyári szünetekben a biztosítónál töltött hónapokra. Mit hoz a sors, megint összefutottam az ÁB megyei igazgatójával, és akkor eldőlt, mire is készültem valójában.

– Beállt a ranglétra legaljára, ahogy illik, vagy mint „régi biztosítós” nyomban kiemelt feladatokat kapott?

– Majdnem, hiszen az üzleti osztály főelőadója, jogtanácsosa lettem, majd pedig a gépjármű kárrendezés fiókvezetője. Amikor pedig létrejött a Hungária Biztosító, felajánlották a megyei igazgatói posztot mint egyetlen esélyes befutónak. Így aztán ezerkilencszáznyolcvanhattól, tizennégy éve dolgozom ebben a munkakörben, illetve három éve területi igazgatóként az eddigieket a Nógrád és a Heves megyei feladatokkal kiegészítve.

– Emlékszik még a HB kezdésére? Mit kaptak az ÁB szétválásakor?

– A nemzetközi, a vállalati és a gépjármű biztosításokat, az utóbbiakkal a Cascot és a kötelező biztosítást is. Azóta hatalmas változások történtek, hiszen a lakás-, a nyugdíj- és az életbiztosítások piacából is egyre nagyobb hányaddal rendelkezünk. Mindezt nagyon éles versenyben, igen korrekt biztosítási munkával érjük el.

– Beszélgetéseink alkalmával Ön nem egyszer emlegette személyes szerencséjének szerepét szakmai karrierje alakulásában. Olykor az volt az érzésem, igazgató úr szerényen erre hivatkozik sikeres előmenetelének nagyon is kézzel fogható szakmai felkészültsége feltárása helyett.

– Példák egész sorát hozhatnám fel csupán a szűkebb ismeretségi körben is annak bizonyítására, hogy életünk egy-egy fontos állomásánál, amikor lényegi döntések történnek, milyen szerepet játszik a szerencse. Apró véletlenek, olykor csak hangulatok terelték a figyelmemet a biztosításra, amire aztán az egyetemi éveim alatt nem is gondoltam. A kiválasztásoknál pedig határozottan ott éreztem a személyes szerencsét, amely gyakran mellém szegődött. Hogy ez esetenként a döntési helyzetben lévők irántam megnyilvánuló jóakarata volt, lehet. Hiú dolog lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy mindig, minden döntésnél a választhatók közül mi voltunk a legjobbak. S ha így lenne is, önmagában az sem adhat garanciát a biztos előmenetelhez, hisz erre is sok példát lehetne felhozni…

– A biztosítónál töltött évtizedek igazolták jó választását.

– Itt találtam meg azokat a testre szabott feladatokat, amilyenekre mindannyian vágyunk, hogy otthon lehessünk egy szakmában. Ehhez menet közben újabb erőt adott a hazai biztosítás fejlődése, a szolgáltatások tökéletesítése, finomítása, ami szerintem egy véget nem érő folyamat – fejezte be a beszélgetést dr. Gaál Zoltán.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)