Miskolc

Gyermekkorában felnőtt szeretett volna lenni. Először a villamosiparral kísérletezett, majd gépészmérnöknek állt. Bár a honvédségben hadnagyságig vitte, a kötöttségek miatt meg sem fordult a fejében, hogy katonai pályába kezdjen. Visszament gépészmérnöknek, de nemsokára egy biztosítótársaság munkatársává, később területi vezetőjévé avanzsál. Pályafutásáról Tóth Árpáddal, a Generali-Providencia Biztosító Rt. észak-magyarországi területi értékesítési igazgatójával beszélgettünk.

– Tősgyökeres miskolci?

– Igen, itt születtem ezerkilencszázhatvanhatban. Az általános iskola után a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskolában tanultam tovább, majd a Miskolci – akkor még Nehézipari Műszaki – Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai karára kerültem logisztikai gépész szakra. Ott is végeztem 1987-ben.

– Villamosiparból a gépészszakmába?

– Akkor a gépészethez volt kedvem, mint ahogy általános iskola után a villamosiparhoz. Ilyen téren mindig is hangulatember voltam.

– Jó-jó, de miért pont a gépészet?

– Nem nagyon tudnám megmondani. Azt hiszem a döntésben egy kicsit közrejátszott az is, hogy édesapám szintén gépészmérnök volt.

– Szóval ezerkilencszáznyolcvanhétben diplomázott. Utána?

– A Diósgyőri Gépgyárhoz kerültem fejlesztőmérnöknek, de nem sokáig dolgozhattam ott: angyalbőrbe bújtattak. Miskolcon és Debrecenben katonáskodtam, s másfél év után, ezerkilencszáznyolcvankilencben szereltem le hadnagyként.

– Katonatisztként egészen szépen el lehetett volna éldegélni az előző rendszerben. Nem is gondolt arra, hogy esetleg mundért vált, s gépészmérnökség helyett katonáskodik?

– Eszembe sem jutott. Egyáltalán nem szeretem a kötöttségeket.

– Maradt tehát a Digép…

– Igen, de csak néhány hónapig. Meguntam ugyanis, s állást változtatva a Forcyl Kft.-nél helyezkedtem el.

– Mire vállalkozott?

– Sokszögesztergák hasznosítására, a cég ugyanis ezzel foglalkozott.

– Ez meddig tartott?

– Ezerkilencszázkilencvenegyig. Akkor egy barátom ajánlására a Providencia Biztosítóhoz jöttem postai összekötőnek.

– Tehát végleg szakított a gépészettel. Netán megunta?

– A váltásnak voltak anyagi és szakmai okai is. A gépiparban a jövedelem alacsony, ráadásul a gépész a gyakorlatban az egész szakmával nem, csak annak egy szeletével tud foglalkozni. Ez valóban lehet egyhangú is.

– Szóval új munkahelyén postai öszszekötő lett. Ez mit jelent?

– Nekem kellett tartani a kapcsolatot a Providencia és a Magyar Posta között. Akkoriban ugyanis a posta részvényese volt a társaságnak, s a postai alkalmazottak is foglalkoztak biztosítások kötésével.

– Ezt gondolom nem volt ideje megunni, hiszen ezerkilencszázkilencvenkettőtől már ön vezette a cég miskolci kirendeltségét…

– Így van, de ez is csak két évig tartott. Ezerkilencszázkilencvennégytől ismét feljebb léptem, én lettem a Providencia Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei értékesítési igazgatója. Azóta gyakorlatilag ugyanazt a munkát végzem, annak ellenére, hogy ezerkilencszázkilencvennyolcban a Generali Biztosító és a Providencia fuzionált. Ettől kezdve már észak-magyarországi területi értékesítési igazgató a titulusom.

– Amikor beállt a biztosító szakmába nem félt attól, hogy esetleg ez nem fog menni? Előtte ugyanis nemigen foglalkozott ilyen jellegű munkával…

– Nem, hiszen a cég üzleti filozófiája pontosan az volt, hogy szakmaidegen munkatársakat választott ki magának. Erre azért volt szükség, mert a biztosító szakmából érkezők szinte minden esetben magukkal hozzák korábbi technikáikat, s ezt a társaság nem szerette volna.

– A stratégia bejött?

– Olyannyira, hogy a Providencia Magyarországon gyakorlatilag a nulláról kezdte, s ma már – mint Generali-Providencia – az óriási előnnyel induló Hungária után az az ország második legnagyobb biztosítójává vált. Ez annak köszönhető, hogy sikerült újszerű technikákat bevinnünk a piacra.

– Jelenleg hányan dolgoznak az irányítása alatt?

– Négyszáznyolcvanan, ami azt jelenti, hogy országos viszonylatban egy közepes nagyságú igazgatóságnak számítunk. Érdekes viszont, hogy ennek ellenére piaci részesedés szempontjából az elsők között vagyunk.

– További tervei?

– Eldöntöttem, hogy a jövőben közgazdaság-tudománnyal is szeretnék foglalkozni, különösen a tőzsdével, hiszen érdekelnek ezek a pénzügyi folyamatok. Valószínű, hogy ismét tanulásra adom a fejem.

– Ez a szakmához szükséges?

– Nem feltétlenül. Úgy érzem, amit a biztosítási szakmában jelenleg tudnom kell, azt sikerült megtanulnom. A cég ugyanis gondoskodott a folyamatos képzésekről.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)