Miskolc

A dinamikusan fejlődő banki szektor egyik sikeres vidéki intézményének vezetése embert próbáló feladat. Nőként, 27 évesen, majd várandósan, végül családanyaként pedig már-már boszorkányság. Danka Szilvia alföldi lány. Karcagon született, 18 éves koráig ebben a városkában töltötte életét. Kicsi gyerekkora óta sportolt, atlétikában, kosárlabdában elért sikerei tették teljessé egyébként is idillikus kisvárosi életét. Ebben a korszakban fejlődött ki azon filozófiája, mely a befektetett munka minél hatékonyabb kihasználásán alapul. Persze, ez akkor még nem így fogalmazódott meg benne, egyszerűen csak jó tanulmányi eredményeket akart, viszonylag kevés időráfordítással. Sikerült neki, sőt, ez a szemlélet azóta is hozzásegítette jó pár győzelemhez.

Ebben az időszakban döntötte el: mindenképpen ki fog törni a hétköznapok gondjai közül, hiszen gimnáziumi tanár szülei mellett alaposan megtapasztalta azt a kilátástalan helyzetet, amivel a pénztelenség, a kellő megbecsülés hiánya jár. A középiskola után a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre felvételizett, az akkor éppen változó politikai viszonyok közepette sikerült olyan tételt húznia, mely témáról az akkori állami vezetés, a tanári kar, és a közélet egyéb szereplői is mind-mind másként vélekedtek. Egymásnak ellent mondó elvárásoknak eleget tenni komoly nehézségekkel jár, a példásan jó tanuló karcagi lányt nem vették fel a budapesti egyetemre.

– A dolog nemcsak méltatlan volt, hanem kellemetlen is, hiszen Karcag mégiscsak egy kisváros… – mondja Szilvia, visszaemlékezve a történtekre. – Azt hiszem, méltán okoltam a felvételi rendszert ezért a balsikerért.

Ő persze nem az a típus, aki egykönnyen feladja. Palacsintát sütött, eladó volt egy butikban, majd az első adandó alkalommal újra próbálkozott, ezúttal a Miskolci Egyetemen.

– Öt boldog év volt, fantasztikus tanáraim voltak, jól ment a tanulás, elnyertem a köztársasági ösztöndíjat is.

Szilvia ekkor nemcsak szakmai, hanem anyagi életét is megalapozta; dolgozott a csokoládégyárban, volt pincérlány az egyetemi rendezvényeken, sőt, redőnyügynök is. Az első kemény lecke egy gyakornoki álláshoz kapcsolódott a Price Waterhouse nemzetközi könyvvizsgáló cég budapesti irodájában. Itt harmadmagával szerezhetett tapasztalatot a pénzügyi ellenőrzés területén. Budapest egyértelműen bebizonyította számára, hogy egy kisvároshoz szokott ember aligha tudja magát jól érezni a nagyvárosban. Túl sok az üresjárat, nagyok a távolságok, az emberek arctalanok, ez egy közvetlenséghez szokott embernek roppant fárasztó. Aztán megkapta diplomáját a Miskolci Egyetemen, és látszólag kilépett „a” nagybetűs életbe, itt, Miskolcon.

Pályázat útján a Nemzeti Bank deviza ellenőrzési főosztályára nyert felvételt, ahol úgy érezte, nőként nehéz beilleszkednie az ottani munkába.

– Általában nem engedik érvényesülni a nőket, és nem csak a bankszakmában – állapítja meg.

Szilvia ezt mindig azzal próbálta ellensúlyozni, hogy a lehető legjobb teljesítményt hozta ki magából, mint ahogy azt már korábban is megszokta. Aztán egyszer úgy gondolta, ideje a saját lábára állnia. Csábította a lehetőség, hiszen éppen ez volt az az időszak, amikor a nyugati bankok Magyarországra érkeztek, vidéki hálózatot kezdtek kiépíteni.

Szinte azonnal ráakadt a Unicbank-ra, mint lehetséges jövőbeni munkahelyére. A gondolatot tett követte, a humánpolitikai osztállyal folytatott tárgyalások után ő lett az első miskolci alkalmazott, a Budapestről idehelyezett igazgató jobb keze. Kezdetben persze roppant nehezen tudtak ügyfeleket szervezni, egyébként jó referenciákkal rendelkező bankjukhoz. Kapcsolatok, ismertség hiányában 4 nagyobb, és pár kisebb partner jelentette az első év mérlegét.

Az akkor 24 éves Szilviának rá kellett jönnie, kemény fába vágta a fejszéjét, amikor egy kereskedelmi bank felfuttatásában sikeresen próbált részt vállalni. A Unicbank elnevezés azóta már a múlté. A tulajdonos egységes „márkanévvel” még biztosabbnak látta a sikert, ekkor alakult ki az a sikeres bankcsoport, amit ma Raiffeisen Bank néven ismerünk. Nagyné Danka Szilvia időközben a régió első embere lett a cégnél. Ahogy rendeződtek a dolgok körülötte, nyugodtan családot vállalhatott.

Férjhez ment, nemrégiben született második gyermeke. Megállás persze nincs. Szeptembertől folytatja tanulmányait a Master of Business Administration diploma megszerzéséért.

– Ebben a szakmában nem lehet lassítani. A gyerekeimmel, a férjemmel annyi időt töltök együtt, amennyit a munkám megenged, ez egyelőre elegendő. De azt, hogy szabadon és nyugodtan dolgozhatom, az egyértelműen annak az összhangnak köszönhetem, amit a tágabb családom biztosít nekem – vallja Szilvia, és azt is hozzáteszi: ritka az olyan megértő és segítőkész férj, mint az övé.

Munkája pedig meghozza a gyümölcsét. A Raiffeisen ma már a régió egyik legmeghatározóbb bankjává vált, piaci erejének záloga pedig ügyfelei elégedettsége.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)