Miskolc

Ahhoz, hogy valaki jó postás legyen, elengedhetetlen az elhivatottság, a becsületesség és a megbízhatóság. Leegyszerűsítve, az emberből nem lesz csak úgy véletlenül éppen postás, erre ugyanis alighanem születni, majd készülni kell, átérezni naponta annak a felelősségét, hogy lépten-nyomon egy nagy múltú céget képviselünk a pontosságunkkal, jó kapcsolatteremtő képességünkkel. Ezek ragadták meg Kertész Istvánt, a Miskolci Postaigazgatóság igazgatóját, amikor középiskolás korában erre a pályára készült. Az iskolai szünetek idején szívesen töltötte idejét szülőfalujában, Nyéken, a Ludányi Tibor által vezetett postán.

– Szép gyermekkorom volt, szerettem iskolába járni és éppen akkor volt „divatban” a 4+2-es képzés, ami meg is érintett engem. A Földes Ferenc Gimnáziumba jártam, majd az 1-es Szakközépiskolában szereztem postaforgalmi végzettséget, amivel Mezőcsátra kerültem. Postai tevékenységemet ez ideig csupán a katonáskodás szakította meg. Utána visszamentem Mezőcsátra, majd megkezdtem a postaforgalmi-tiszti tanfolyamot.

– Milyen beosztás várta ezután?

– A miskolci 1-es postán csoportvezetői munkakörbe kerültem, onnan két év elteltével pedig az igazgatóság hírlap osztályára, ahol tizenöt évet töltöttem el.

– Mi marasztalta éppen a hírlap osztályon?

– Akkor, a hatvanas-hetvenes években ez volt a Magyar Postánál az egyetlen terület, ahol üzleti tevékenység is folyt az általános hivatali munkán kívül. Izgalmas feladatok vártak rám, piackutatóként, osztályvezetőként kitűnő eredményeket értünk el, természetesen közösen a velem együtt dolgozókkal. Nem csupán a többi igazgatóság hasonló területein szorgoskodó szakembereihez mértük magunkat, hanem folyton emeltük a saját mércénket is. Aztán ezerkilencszáznyolcvanhatban, az egységes Miskolci Postaigazgatóság postaforgalmi igazgató-helyettese lettem Borsod-Heves megyei hatáskörrel. A szétválás idején (Posta-Matáv) pedig az én feladatom lett az önálló postaigazgatóság munkájának megszervezése.

– Ennek most már több, mint tíz éve, és Ön akkor olyan elődök nyomdokaiba léphetett, akiknek a vezetése alatt az igazgatósághoz tartozó egyes szakterületek mindig a legjobbak között voltak az országban.

– Nincs ez másként ma sem. Koczka Antal igazgatósága alatt még más rendszerben zajlottak a versenyek, amelyek kétség kívül sok sikert hoztak az igazgatóságnak. Vannak objektív mérési lehetőségek, amelyekkel ma is kimutatható, hogy most is az elsők között vagyunk, sőt az ezerkilencszázkilencvenkilencben rendezett szakmai versenyek többségében sorra a mieinké lett a pálma, az első helyezések zömét mi hoztuk el. Pedig a rendszerváltást megelőzően, illetve a piaci viszonyok átalakulásával több, igazán jó postás elment tőlünk. Ismert, hogy az itt dolgozók sohasem voltak igazán jól megfizetve, csupán az utóbbi években javultak a bérviszonyok. De átalakult a szemlélet is, hiszen valamikor az számított a legjobb postásnak, aki a legjobban fújta a szabályzatot, és azt be is tartotta. Most a magát jól feltaláló, a modern informatikai eszközöket magabiztosan alkalmazó postás képviseli legjobban a szakmát. Ezt a szemléletmódot sikerült megvalósítani, amely ma a stabil működés alapjául szolgál. A nagyléptékű változásokkal mindannyiunknak lépést kell tartani. Magam is iskolapadba ültem ötvenkét évesen a tanuló korú gyermekeimmel egy időben, hogy a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem vezetői-szervezői szakán megszerezzem harmadik képesítést adó végzettségemet.

– Közéleti szereplései alapján sokan ismerik, feladatai számosak igazgatói elfoglaltságán kívül is. Érzékenysége a szűkebb pátria gondjai iránt fogékonnyá tették a támogatások új formáinak megteremtésére is.

– Mindez abból fakadhat, hogy számomra eszményi az összetartó, nagy család, és ez nekem megadatott. Feleségem is a postánál dolgozik, nyugdíjazásáig a bátyámnak is ez adott kenyeret. Kikapcsolódást pedig a kert nyújt, a kerti munka a Pingyomban, ám sajnos erre nincs annyi időm, amennyit szívesen áldoznék rá. Gyermekeink felnőttek, a nagyobbik lányom a fővárosban él, a kisebbik fogtechnikus Miskolcon.

– Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, hogyan értékeli szakmai karrierjét?

– Szerencsémre olyan főnökeim voltak, akik hagytak dolgozni, akik mellett megvalósíthattam saját elképzeléseimet, amelyeket most vezetőként is fontosnak tartok és hagyom érvényesülni ambiciózus munkatársaimat – foglalta össze gondolatait Kertész István a Miskolci Postaigazgatóság igazgatója, aki tisztéből fakadóan jelen van sok társadalmi rendezvényen, ötleteivel aktív részese és alakítója a város fejlődésének. Annak a régiónak felemelkedésén fáradozik, amelyiket gyermekkorától a szülőföldjének tekint, ahol minden előremutató változást egyben az itt élők sikerének is tart.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)