Miskolc

Ausztrália kivételével a négy földrész szinte valamennyi jelentős államában megfordult. A pálmát a rengeteg ország közül Kuba viszi el, ahonnan egy kis mexikói kiruccanást is lebonyolított. Mindez persze nem véletlen, hisz Sebők Gyula, egy rövidebb kitérőt leszámítva, eddigi életéből közel négy évtizedet töltött az idegenforgalomban, a turizmusban. A ma már egy településnek számító Rásonysápberencsen született 1941. július 8-án. Édesapja uradalmi gépész Farkasfalvi Farkas Géza birtokán, később Digép-alkalmazott, majd az állami gazdaságban tmk-főnök volt. Édesanyja tizenkét gyermeknek adott életet, közülük ma még nyolcan vannak életben, mellesleg a területi beszedő helyet vezette, közben tanácselnök is volt.

Gyermekkorát kemény munkával töltötte, kilencévesen már a tejcsarnokban dolgozott, mellette ellátta a házimunkát is. Ennek ellenére jól tanult az iskolában is, így a MÜM 100. Sz. Pataki István Intézetbe adták tanulni. Géplakatosként 1958-ban szabadult, két társával együtt kiválóként végzett.

Egy évig a Digép-ben dolgozott, aztán bevonulásáig az LKM következett. A kiképzést Jászberényben kapta, később Nyíregyházán szolgált, a tartalékos főtisztek szolgálatvezetője volt. Leszerelés után visszatért az LKM-be, ám hamarosan átcsábították az ifjúsági mozgalomba, a sport és a kultúra terén tevékenykedett.

Egy év múlva már az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda megyei szervezője lett, nemsokára pedig három megye instruktoraként dolgozott. 1968-ban kinevezték a megyei kirendeltség vezetőjének, több mint egy évtizedig töltötte be ezt a posztot. 1979-től Észak-magyarországi tájegységi igazgató lett: Borsod, Heves, Hajdú, Szabolcs és Nógrád tartozott hozzá. Szervezte az aktív és passzív idegenforgalmat, valamint a belföldi ifjúsági turizmust, fogadta a barátságvonatokat, programokat kínált megyén belül és kívül. Részt vett négy Világifjúsági Találkozón, a magyar delegáció harmadik embereként hatvankét napot töltött Kubában, közel húsz ifjúsági barátságvonatot vezetett az akkori KGST-országokba.

Aztán pályát módosított, kipróbálta magát a vendéglátásban is. Idősebbik fiával egy presszót üzemeltettek, majd hamarosan egy ipari kisszövetkezet elnökhelyettese, később elnöke lett, aztán az MG. Tourist következett három évre.

Innen egy osztrák–magyar vegyes vállalathoz ment át, a kereskedelmi tevékenységet folytató cég tájegységi igazgatója lett. A rendszerváltásig dolgozott itt, majd Szikszón létrehozta a Sörbár éttermet, amelyet 1993-ig irányított. Ekkor hívták vissza az Express Utazási és Szálloda Rt.-hez, ahol a mai napig megyei igazgatóként ténykedik, a kitérőkkel együtt immár harminchetedik éve, most az új tulajdonos, egy kanadai banki befektetőcsoport igényeinek szeretne megfelelni.

Mindeközben folyamatosan képezte magát, előbb leérettségizett a Kilián-gimnáziumban, 1975-ben felsőfokú képesítést szerzett, majd 1982–84-ben a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola idegenforgalmi szakán végzett.

Világéletében aktív közösségi ember volt, többek között fél évtizeden át ténykedett a DVTK Baráti Kör elnökeként, ugyancsak öt éven át irányította az MVSC extraligás női röplabdaszakosztályát. Tizenhét évig futballozott NB II-es szintig, az akkori elnevezés szerint halfot játszott, azóta is a futball áll a szívéhez legközelebb.

– Elsősorban az ifjúsági mozgalomnak köszönhetően a közéletben az adott kornak megfelelően mindenkivel megtaláltam a megfelelő hangnemet, persze kiváló kapcsolatteremtő képességem is szerepet játszott ebben – emlékezik vissza az irodavezető. – A lépcső alján kezdtem, végigjártam a lépcsőfokokat az ifjúsági turizmusban, a konferencia turizmusban, az aktív és passzív idegenforgalomban, az idegenforgalom különböző területein, ebben újat mondani nemigen tudna nekem senki sem. Egész életemben fontosnak tartottam a szavahihetőséget, soha nem kellett átmennem az utca másik oldalára, hogy ne találkozzam valakivel. Mindig szerettem segíteni az embereken, és fogékony voltam minden újra, mindenre, ami előre vitt.

1964-ben kötött házasságából két fiúgyermeke született. Zsolt vendéglátós szakember, jelenleg a Vagyonkezelő Kincstárban dolgozik. Péter pedig kereskedelmi végzettsége révén most a szállodaiparban tevékenykedik. Két lányunokája közül az idősebbik már gimnazista, a kisebbik pedig általános iskolás.

Sebők Gyula szabadidejében a kerti főzőcskézést részesíti előnyben. Szeret flekkent meg saslikot sütni, grillezni, de az igazi specialitása a „betyár gulyás”. Ezt négyféle húsból készíti (csülökhús egy kis körömmel „megbolondítva”, sertéscomb, hozzá egy kis füstölt hús, csontos sertésoldalas és csirkecomb kettévágva), a szükséges zöldségekkel, a végén krumplival és zöldborsóval kiegészítve, ami nokedli meg tészta nélkül is kiváló, laktató étel.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)