Varga Gyula

Vállalkozó, családi gazdálkodó

Fehérgyarmat

szszb_33_bb_varga_gyula281.jpgHobbija a munkája, élete a munka. Fiatalon, 17 évesen árvaságra jutott, amit elért, azt önmagának köszönheti. Mára szikvíz készítő üzem tulajdonosa, emellett gyümölcsöt termeszt, gazdálkodik. Már születése is különleges, hiszen 1948. február 29-én született, de mivel így csak négyévente lehetett volna ünnepelni a születésnapját, átíratták a dátumot március 1-re. Külön érdekes, hogy felesége meg 1949. december 31-én született, az ő születésének dátumaként mégis 1950. január 1. lett bejegyezve. A digitalizáció előtti korszakban rugalmasabban kezelték a dátumokat, más világ volt az, mint a mai. Varga Gyula Nagyszekeresen látta meg a napvilágot, anyai ágon tősgyökeres szekeresi.

Nagy családba született, ő volt a negyedik a sorban, aztán még két testvére született. Igazságosan oszlott meg a nemek aránya,  három leány és három fiú ült az asztalhoz a Varga famíliában annak idején. A család az 1950-es években átköltözött Jánkmajtisra, a szülők ott dolgoztak a helyi termelőszövetkezetben. Varga Gyula Jánkmajtison járta az általános iskolát, Fehérgyarmaton az ipari iskolát, kitanulva a géplakatos szakmát. Később már munka mellett a nyíregyházi mezőgazdasági szakközépiskolában le is érettségizett, majd nemrég megszerezte a mezőgazdasági tevékenység gyakorlásához újabban előírt mezőgazdasági technikus szakképesítést. Nem elég, ha kisujjában van a tudomány, ha nincs róla papír az ma mit sem ér. A fehérgyarmati gépjavító állomáson kezdte el a munkás éveket, az ipari iskolai gyakorlati időt is beleszámítva 1963-tól tíz éven keresztül dolgozott itt. 1969-től MEZŐGÉP-nek hívták és a környék egyik legtöbb embert foglalkoztató üzeme volt. Közben két év katonaság Kalocsán, majd Székesfehérváron, ahol gépkocsivezetőként szolgálta a dolgozó népet. A hetvenes években aztán előbb az asztalosipari KTSZ-nél vállalt munkát, majd több mint egy évtizedig Fehérgyarmat akkori iparának másik „zászlóshajójánál”, a METRIPOND-nál dolgozott technológusként a rendszerváltásig.



A rendszerváltás hajnala egy ereje teljében lévő Varga Gyulára köszöntött rá és ő korán ébredt, mint mindig. Vállalkozást indított feleségével közösen, aki korábban műszaki rajzolóként dolgozott a Tisza-Szamosközi Vízgazdálkodási Társulatnál. Emellett belevág a mezőgazdaságba is, körtét kezdett termeszteni, mondván több lábon állni sosem árt. Nem más lábára akart taposni, hanem az volt az elve, hogy eljött az ideje a saját lábon állásnak, az önállóságnak.

Felesége, aki 1971 óta hű társa, ehhez partner volt és együtt indultak el az új világ rögös útján, építették fel szisztematikus munkával vállalkozásukat. Lépésről lépésre haladtak előre, az áldozatos munka meghozta gyümölcsét. A sikerek azonban nem tették elbizakodottá, ugyanolyan egyszerű ember maradt, aki volt, nem felejti el, hogy honnan indult. Apósa és anyósa tevékeny részt vállalt a kezdeti indulásnál, de megemlít még egy nevet, akinek sokat köszönhet: Élesdi István a felesége nagybátyja volt, tőle tanulta ki a kertészet fortélyait. A mezőgazdasággal a Mikó-tanyán kezdett el ismerkedni, ott vette az első darab földterületet, ott építette fel később hűtőházát. Ameddig működött a „szovjet piac”, hordták fel az almát Tuzsérra, jó kapcsolatokat alakított ki az orosz/ukrán partnerekkel, később a „nagybani piacra” hordták fel a gyümölcsöt, ma már a fiúk járnak. Két fiúval ajándékozta meg felesége, Csaba 1973-ban, Zoli 1978-ban született. Csaba autószerelőnek, Zoli víz- és gázszerelőnek tanult, de ma már mindketten a családi vállalkozásban dolgoznak. Már révbe értek, ami a családalapítást illeti, négy fiúunokával gyarapodott a Varga dinasztia. Dávid, Máté, Levente és Bence nevének puszta említése mosolyt csal Gyula bácsi karakteres arcára.

– Máté és Dávid 12 évesen már a traktort is vezeti, de a többi unoka is reményt ad, hogy nem dolgoztam hiába, lesz, akik majd átveszik a helyemet, ha eljön az idő – mondja nem kis büszkeséggel.

A kemény vonások meglágyulnak, a jóságos nagypapa elérzékenyül. A fiúk egyre nagyobb szerepet kapnak a vállalkozásban, egyszer majd ők viszik tovább, de még jól bírja magát, egészségére nem panaszkodik. Soha nem volt panaszkodós fajta. Leginkább Hajdúszoboszlón tudnak pihenni, amikor csak lehetőségük van rá elutaznak és a gyógyvíz, a kezelések, az ott kialakított baráti kapcsolatok kicsit kizökkentik őket a gyarmati dolgos hétköznapok mókuskerekéből. Szükség van ezekre a napokra, hetekre, amit ott eltöltenek mind mentálisan, mind egészségük megőrzése érdekében. Szoboszlón ismerkedtek meg Huszti Gyulával és kedves feleségével, akik 1956-ban hagyták el lángoktól ölelt hazánkat, de szívük évről évre hazahúzza őket. A szoboszlói találkozásokból barátság lett, immáron elmondhatják, hogy nemcsak Hajdúszoboszlón, hanem Kanadában is ültek egy asztalnál. Varga Gyula a modern idők „boldog embere”, afféle móriczi karakter, magyar sors magyar ecsettel. 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése