Debrecen

Szinte mesébe illő a történet: hogyan lett egy tizenkilenc éves gyors- és gépíró kislányból egy félmilliárdos árbevételt produkáló részvénytársaság elnök-igazgatója?

A sikertörténet főszereplője Tóth Istvánné (sokaknak csak egyszerűen Erzsike), aki 1953. július 8-án született Balmazújvároson. Édesapja kubikos, majd vízügyi dolgozó volt, édesanyja bérelt föld művelésével egészítette ki a családi jövedelmet. Édesapja, aki nagyon agilis, józan gondolkodású, családcentrikus ember volt, sajnos már nincs az élők sorában. A három lányt (közülük ő a középső), egyszerűen nevelték, hamar kemény munkára fogták. Tizennégy éves korában már mindent tudott főzni, sokat dolgozott a ház körül, ritkán jutott idő játékra, biciklizésre, ám az olvasáshoz minden lehetőséget megragadott. Már ekkor elhatározta, kikerül ebből a nagy, sáros faluból, ezért mindent megtesz. A sok olvasás is nyilvánvalóan szerepet játszott a humán érdeklődés kialakulásában, iskolás korában nagyon szerette a magyart, rengeteg szavalóversenyt nyert, az iskolai ünnepségek állandó szereplője volt.

Aktív, közösségi emberként kivette részét az ifjúsági mozgalomból is, jól tanult, talán a kézügyessége hagyott némi kívánnivalót maga után. Tanulmányait Debrecenben a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola gyors- és gépíró–ügyviteli szakán folytatta, itt volt hely, ide vették fel. A tiszta lányosztályban nagyon szép négy évet töltött el, bár a bejárás, a külön órákon való gyakorlás rengeteg időt vett igénybe.

Jelessel érettségizett, ám a szülői verdikt úgy szólt, saját erejéből mehet tovább, ha akar. Így dolgozni kezdett, első és mindmáig egyetlen munkahelye (a közben szervezetileg átalakult) a Debreceni Építőipari Szövetkezet lett, gyors- és gépíróként dolgozott, igaz nem sokáig, hamarosan átkerült munkaügyi előadónak. Nagyon szerette ezt a munkát, hisz emberekkel foglalkozott és hamar megtalálta a hangot mindenkivel.

Két év múltával, huszonhárom évesen személyzeti és oktatásvezetőnek kérték fel, a szakmunkás utánpótlás nevelése, a káderpolitika alakítása volt a feladata. Tíz évet dolgozott együtt az akkori igazgatóval, Baracza Lászlóval, akitől nagyon sokat tanult. De ezt tette az iskolapadban is, előbb közgazdasági tervstatisztikus-könyvelői képesítést szerzett, majd a közgazdasági egyetem kihelyezett tagozatán 1988-ban ipari szervező szakon kapott diplomát. Időközben 1987-ben a cég főkönyvelője lett, előtte egy évig belső ellenőr volt. Kemény időszakot élt át ebben az időben az építőipar, a kapacitás túlkínálat miatt állandó visszaszorulásban volt részük. A talpon maradáshoz váltani kellett, át kellett alakítani a céget. 1989-ben felkérték arra, hogy legyen a szövetkezet elnöke, 98%-os aránnyal választották meg.

– Úgy éreztem, nem hagyhatom cserben a munkatársaimat – emlékezik vissza az elnök asszony.

1992-ben alakultak át részvénytársasággá, és az azóta eltelt majdnem egy évtized alatt egyszer sem voltak veszteségesek. Ma a Dészker Rt.-nél hetven ember dolgozik és ugyanennyi a szakmunkástanulók száma. Fő profiljuk a kivitelező építőipar, elsősorban a lakásépítésben ténykednek, de részt vesznek felújításokban, egyéb építkezésekben is. Az utóbbi években több mint kétszázötven családot juttattak új otthonhoz, az otthonteremtést nagyon fontosnak tartják.

– Az eddig elért sikereimnek a kitartás, az akaraterő a titka, amit apámtól örököltem – vallja az elnök-igazgató. Meg akartam mutatni a világnak, hogy többre vagyok képes, a gének minden bizonnyal apám családjából maradtak rám, hisz nagyon sok jó képességű ember volt a felmenőim között, édesanyámtól pedig az egyszerűséget és a családszeretetet örököltem. Az igazi nagy kérdés az volt, hogyan lehet összeegyeztetni a családanya szerepet, a feleség tennivalóit és a karriert, hogyan lehet megtalálni a szükséges egyensúlyt. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy ez sikerült, a férjem és a gyerekeim is elfogadták, segítették a munkámat.

Az említett férj, Tóth István, szintén szakmabeli, az építőipari szövetkezet elnöke Balmazújvároson. 1972-ben kötöttek házasságot, két gyermeket neveltek fel: Krisztina jogász, az APEH jogi osztályán dolgozik, Árpád ötödéves a közgázon, EU-integrációs szakon tanul. Tóth Istvánné elnök-igazgatói munkája mellett kiterjedt közéleti tevékenységet végez: a Hajdú-Bihar Megyei Kiszöv Felügyelő Bizottságának elnöke, OKISZ-küldött, az ÉVOSZ Oktatási Bizottságának és a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének tagja, a Gazdasági Bizottság vezetője és az Építési Osztály elnöke, valamint tagja a Hajdú-Bihar Megyei Szakképzési Bizottságnak is. E rengeteg közszereplés ellenére is megmaradt egyszerű embernek, olyannak, aki jobban szereti, ha az esze után dicsérik és nem a külső alapján.

Mindig fontosnak érezte a család ellátását, a velük való törődést. Ha jut rá ideje, olvas, és rendszeresen tornázik, mert úgy véli a test karbantartásával a szellem is frissebb lesz.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)