Miskolc

Tíz évvel a rendszerváltás után, az ezredfordulón valójában még nem tudtak megizmosodni a hazai közép- és kisvállalatok, amelyek pedig együtt az ország gazdasági erejének egyik fontos alapkövét jelenthetnék. Hiányzik a tőkeerősség, a tipikus középvállalkozásnak nincs igazán kellő fedezete, tartaléka egy-egy nagyobb feladat elvállalásához. Ha ezekben a vállalkozásokban az állam csak 1 százalékos, mondhatni jelképes tulajdonosként megjelenhetne, szerintem varázsütésre megváltozhatna e vállalkozások hitele, súlya és ami a legfontosabb, érvényesülésük perspektívája is – fejtegeti gondolatait Szihalmi László, a miskolci székhelyű Szignál Kft. ügyvezető igazgatója.

– Igyekezetben nincs hiány, azt naponta tapasztalom, de valamilyen támogatásra feltétlen szükség lenne ahhoz, hogy a középvállalkozások kimozdulhassanak a jelenlegi holtpontról. A hátrányokat mi is érezzük, azoktól mi sem tudjuk függetleníteni magunkat még a legjobb igyekezetünk ellenére sem.

– Honnan hozta határtalan szorgalmát, fáradtságot nem ismerő kitartását?

– Apám bányamesterként dolgozott a tapolcai kőbányában, anyám a SZOT alkalmazottja volt, és arra tanítottak, hogy rangtól függetlenül tisztelni kell az embert. Becsületességre, a munka szeretetére neveltek bennünket. Így él az öcsém is, aki Szegeden egy vállalkozás résztulajdonosa. Én a Miskolci Villamosipari Technikumba jártam, mert már gyermekkoromban nagyon érdekeltek a gépek, berendezések. Még játék helyett is inkább a műszaki tárgyakat barkácsoltam, szereltem, amitől csak időnként tudtak eltéríteni a focizni hívó barátok.

Első munkahelyén, ahol édesapja is dolgozott, a HCM kőbányájában, kilenc évig vezette a villamos részleget, aztán építésvezetősködött a Megyei Távközlési Üzemnél. Később a Borsodi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat villamossági főnöke lett, amikor a TIGÁZ-nál jóval nagyobb, pontosan dupla fizetéssel kecsegtették. Szihalmi László addigi helykeresése ezzel nagyon fontos állomásához érkezett, hiszen tanulhatott, és egyben haladt is felfelé a szakmai ranglétrán. Főművezető, üzemvezető lett. Aztán pedig jóval a privatizációs folyamatok kezdete előtt egy a TIGÁZ-zal azonos profilú, eladósodott, a tönk szélére sodródott kisszövetkezet talpra állításában, későbbi megerősítésében látta meg emberi, szakmai, vezetői perspektíváinak sajátos esélyeit. Hamar átlátta, hogy bőven lesz megrendelés, még a gépi felszereltség is úgy, ahogy együtt volt a sikerhez, a tovább lépéshez így csak a jó szervezésre, a kitartó, becsületes munkára volt szükség. Arra, amit a legnagyobb erősségének tartott. Jöhettek a kihívások! Innentől hihetetlen fejlődés kezdődött a hajdani kisszövetkezetnél.

– Műanyag gázelosztó hálózatok tervezésével, építésével már 1994-ben kint voltunk az ukrán piacon, miközben itthon tucatnyinál is több faluba vittük el ezzel a technológiával a gázt: Arnótra, Sályba, Tibolddarócra, Mezőszemerére, Szihalomba, Harsányba, Bükkaranyosra, Mátraballára, Aszalóra, újabban pedig Tamásiba, Komlóra, Szekszárd és Szombathely környéki településekre. Visszatérve Ukrajnára, új technológiák sokaságát honosítottuk meg, olyan eljárásokat fejlesztettünk ki, amelyek a helyi igényeket kielégítették, de nem követeltek a hazaihoz hasonló költségeket. A negyven-ötven százalékos csökkentésre az ukrán fél korlátozott fizetőképessége miatt volt szükség. 1997-től az ukrán gázprogramban a legfontosabb kivitelezővé léptünk elő, majd rendeletben szabályozták, hogy 2000-től már csak az általunk meghonosított technológiákat szabad alkalmazni. Szoros együttműködés alakult ki a híres Paton Kutató Intézettel, majd ezzel párhuzamosan szakmai konzultációkat folytattunk a Luganski Egyetemmel, ahol a gépészmérnöki karon megszereztem a diplomámat. Ebben, és a kifejlesztett technológiák kidolgozásában hatalmas munkám fekszik. Egyebek mellett például Ukrajna gazdasági életének alapos megismerése, az ország műszaki fejlesztési irányának áttekintése stb.

– Mennyire sikerült ezt az elvégzett munkákban anyagiakra váltania?

– Ezek a kérdések lényegesen túllépnek az anyagiasság határain. Azt kell látni, hogy az ukrán piac előbb-utóbb magához tér és kivételes helyzetbe hozhat egy sor, éppen a megerősödést áhító magyar céget. Itt mondanám még el, hogy cégünk már hat éve rendelkezik ISO 9002-es minőségbiztosítással, és ennek birtokában milliárdos nagyságrendű munkákat végeztünk szerte az országban. Az, hogy a Szignál Kft. a gazdasági körülményekből fakadó hátrányok ellenére jó lábakon áll, nagyrészt a vezetői hármas érdeme is: Kertész Lajos műszaki igazgató, Farkas Zoltánné gazdasági igazgató hosszú ideje a legtöbbet adják cégünk fejlődéséhez – fejezte be a beszélgetést a vezetői hármas feje, Szihalmi László ügyvezető igazgató.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)