Miskolc

Olyan ez a híd mintha kézzel faragott fából készült volna. Azt, hogy kecsessége mögött krisztallitok, egymásba kapaszkodó vas- és szénmolekulák húzódnak meg kevesen tudják. Mint ahogyan azt sem, hogy az objektum – nevezzük így – az ipari örökség védelmének tárgya. Róla szól, és még ezernyi fémbe álmodott ipartörténeti tárgyról, velük megannyi építményről az a program, amely az Európai Vaskultúra Útja Közép-Kelet Európában címet viseli. A 24. órában vagyunk sok esetben, hiszen az, hogy a híd, a finom gonddal kiöntött, kialakított termékek, a hajdani fémmegmunkálás vagy a gőzvilág itt maradt rekvizitumai nem vonulnak a hulladékfelvásárlókhoz, az olyan embereknek köszönhető, mint Krizsán József. Talán, a bútorasztalos édesapa iránti tisztelet, talán a maga tervezte gépek, a műhely hozta magával a míves ipari tárgyak iránti megbecsülést. Talán. A dilemmára nehéz pontosan választ adni. Tény, hogy a MTESZ-nek már egyetemista korában tagja volt, mindig is érdeklődött a tudományos ismeretterjesztés iránt.

Mezőkövesden az I. László Gimnáziumban érettségizett, gépészmérnöki diplomát, gépgyártás-technológia szakon, Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett. Kitűnő és erős alapokat adott – mondja – szigoránál fogva. A tiszaújvárosi TVK-nál kezdte a szakmát, a munkája szép volt, egy kezdő nem is kívánhatna szebbet – így kommentálja az első hónapokat, amiket, természetesen egy jobb ajánlat követ, és az idő a megyei tanács mezőgazdasági osztályán találja. Ez volt a melléküzemágak időszaka, megtanulni egy gazdaságnak úgymond több lábon állni, gyakorolni a változásokhoz a törvényességi és a szakmai felügyeletet. Később felelős beosztásban – csoport- majd osztályvezető-helyettesként  – azon munkálkodni, milyen válaszokat adhat a térség mezőgazdasága az elmélyülő válságra. A megye kedvezőtlen adottsága miatt nagyobb volt a baj, mint amit az állami támogatásokkal képesek lettek volna ellensúlyozni. Az egyenlő javadalmazás nem hozta meg a várható sikereket, így arra kellett törekedni, hogy a termelés élőmunka- igényes hányada vállalkozási keretek közé kerüljön. A válságkezelés, egy új agrárkoncepció kidolgozása nagyon nehéz volt, s olykor kíméletlen intézkedésekkel járt. A FAO franciaországi konferenciája, amelynek egyik résztvevője volt, meghatározó emberi és szakmai élményt jelentett számára. Itthon a jogszabályok liberalizálódása lehetővé tette bizonyos önkezdeményezéseknek az első lépéseinek megtételét, amelyek a szövetkezeteken belül átrendeződésekkel jártak. Szolgáltató szövetkezetek létrehozása volt a cél, Cigánd és Ricse települések iskolapéldájára.

A hivatás szövetébe időközben egy újabb szál sodródik. Először az agráregyesület gépészeti szakosztályában ügyködik „csak”, majd annak titkára lesz, ezután a megyei agrártudományi egyesület titkárává választják. Sokáig volt ennek a funkciónak viselője, jól ismerte a tudományos egyesületeket, az ezeket összefogó MTESZ-t, szinte természetes, hogy megpályázza a szövetség a Tudomány és Technika Háza igazgatói pozícióját, s a hét aspiráns közül rá esik a választás. Mosolyogva mondja: 1990-ben még a tizenhatmilliós költségvetés 60%-a támogatás volt, a maradék negyvenet vállalkozásból kellett biztosítani. 1992-től már az állami támogatás redukálódott 10%-ra, ma a 36 milliós fenntartási költség 95%-át a szövetségnek, a „ház”-nak kell előteremtenie. Szolgáltatnak, az oktatás, a képzés a mindennapi kínálati tételek közé tartozik, mint ahogyan a rendezvények szervezése is. Szaktanácsokat adnak, például az energiatakarékossági szakprogram megvalósításához – bemutatótermet is biztosítva – jelentős mértékben hozzájárultak, nagy szerepük volt az épületszigetelési  „hullám” lebonyolításában.

Kis személyes kitérő: 2000 szeptemberében a MTESZ főigazgatója az Egri Technika Háza vezetésével megbízza, ahol is új alapokra sikerül helyezni az oktatást, veszteségmentessé tenni a multicenter működtetését.

Ám térjünk vissza a szövetséghez: programadóvá válni, ez az irány, és mellette feltétlenül szükséges egy olyan strukturális átalakulás a MTESZ-ben, hogy megmozdulásaiban, gazdálkodásában a regionalitás az EU-gondolkodásnak megfelelően érvényesüljön. Ennek szószólója, néhány kollégájával, remélve azt – fogalmaz –, hogy az érdekkülönbségek a fővárosi szervezeti egységekkel nem mélyülnek el, s belátják, a szövetség csak úgy válhat meghatározó részévé a civil társadalomnak, ha optimális együttműködést alakítanak ki, és egymás ténykedését erősítik.

Programot adni az embereknek, olyat, amelynek társadalmi hasznossága elvitathatatlan, olyat, mint a vas útjának megtalálása és ennek népszerűsítése. Örökség ez, aminek felismeréséhez a MTESZ és szervezetei a tudást adják, azt a „hidat” amin eljuthat az európai magyar ember saját múltjának megbecsüléséhez. Olyan híd ez, mint amelyikben vas- és szénmolekulák kapaszkodnak egymásba, a mívesség, a szakmai ismeretek, a tudás fontosságát hirdeti.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)