Miskolc

Agrárszakember vagy jogász, szabadalmai alapján feltaláló-kutató, avagy a porcelánokat és festményeket kedvelő műgyűjtő? A kérdés eldöntése nem egyszerű, de egy biztos, dr. Viszlai Béla sikeres üzletember. 1951. március 20-án született Deteken, a Száraz-völgy kapujában fekvő néhány száz lelkes településen. Édesapja a Felvidékről, Pamlényből került az abaúji településre és a Lenin Kohászati Művekben olvasztár volt, majd a 60-as évektől a tejiparban dolgozott. Az 50-es években politikai üldöztetésben is része volt, 18 hónapot ült börtönben. Édesanyja tejkezelőként több mint negyven dolgos évet töltött a tejiparban. Döntően rá hárult a négy gyermek nevelése is, akik közül Béla mellett a legidősebb Gábor is agrárszakember lett. Húga, Valéria, az élelmiszer-kereskedelemben dolgozik, öccse László, aki postaforgalmi szakközépiskolát végzett, szintén az agrárszektorban kötött ki.

Gyermekkorának első élményei, iskolai tanulmányai szülőfalujához és Baktakékhez kötődnek. 1965-ben került Sárospatakra, a híres középiskolában a matematika és a fizika számított kedvenc tárgyainak, és jelesre érettségizett. Orvos szeretett volna lenni és három sikeres felvételi és három elutasítás után (apja politikai múltja miatt a megbízhatatlanok közé soroltatott) kénytelen volt módosítani elképzelésein, munka mellett Debrecenben szerzett agrármérnöki diplomát. Ekkor már az Encsi Járási Hivatal Élelmiszer-gazdasági és Kereskedelmi Osztályán dolgozott, előadó, majd főelőadó volt a hivatal átszervezéséig, 1979-ig. Innen a B.-A.-Z. Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalathoz került, osztályvezető, majd főosztályvezető lett. Közben újra tanult, 1979 és 1985 között elvégezte az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát Budapesten. 1988-ig tartott a húsipari „pályafutás”, ekkor „összezördült” az akkori politikai vezetőkkel, így átmenetileg munkanélkülivé vált.

„Jobb híján” megalakította első vállalkozását, a Licencker Kft.-t, amelynek a mai napig tulajdonosa, és amely jelentős befektetéseket tudhat maga mögött.

A kutatás, az új keresése mindig meghatározó eleme volt életének. Előbb a húsipari technológiákkal foglalkozott, majd a család tejipari kötődése révén a tejipari technológiát célozta meg. Életének sikeres korszaka következett: 1981-ben megnyerte az Alkotó Ifjúság pályázatát, 1986-ban már saját hazai és nemzetközi szabadalmakkal rendelkezett, amelyeket 1988-ban és 1992-ben újabbak követtek.

A húsipari (biotartósítási rendszer) és tejipari (ultrahangos gyártástechnológia) technológiák területén ma már több mint 40 országban van bejegyzett, érvényes szabadalma. Ma több befektetés tulajdonosa, 1992-ben a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Rt. tulajdonosa lett, 2000-ben az agrárium felé nyitott, többségi tulajdonosa az Abonyi Mezőgazdasági Rt.-nek.

Tudásának, ismereteinek bővítését folyamatosan szem előtt tartotta. A tudományos élet aktív résztvevője, a Miskolci Egyetem felkérésére órát ad az egyetemen és nyolcadik éve rendszeres tagja a gazdaságtudományi kar államvizsga bizottságának. Az egyetem társadalmi tanácsának alelnöke, a 90-es években a H+H mozgalom (Hazai termék – Hazai munkahely) alapítója, később elnöke. Eddigi életpályáját számtalan miniszteri kitüntetéssel, 1993-ban az Innovációs Nagydíjjal, 1996-ban a Magyar Szabadalmi Centenárium évfordulóján Géniusz Díjjal ismerték el.

Sikereinek titkáról így vall: „A legjobban megtérülő befektetésnek mindig a tanulást, a tudást tekintettem. A tanulás az, amit soha nem lehet abbahagyni, és amihez jó alapokra van szükség. Én szerencsés vagyok, mert Sárospatak olyan indíttatást adott, ami a tananyagon túl az emberek iránti szeretetre, egymás segítésére is megtanított, a pataki diákok összetartása máig legendás hírű. A 80-as évektől rendszeresen támogatok arra rászorulókat: a beteg, elhagyott gyermekek, a szellemi fogyatékosok mindig a támogatottak között szerepelnek, de több tízmillióval segítettük a szikszói katolikus templom építését is.”

Életében meghatározó szerepet játszik a család. 1977-ben kötött házasságot Czakó Máriával, aki akkor gyógyszertári asszisztens volt, ma cégvezető az egyik vállalkozásban. Lányuk, Mária 1978-ban született, a Miskolci Egyetem Jogi Karán végzett, ma másoddiplomásként az egyetem gazdaságtudományi karán tanul, a Miskolci Városi Bíróság fogalmazója.

Béla 1981-ben jött a világra, most a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának ötödéves hallgatója.

Dr. Viszlai Béla szerint „egyszeres feltaláló nincs”, így szabad idejére is a kutatás nyomja rá bélyegét. Most éppen egy alacsony szénhidráttartalmú, diabetikus liszt előállítása a célja.

Bejárta a világot, Európán kívül megfordult Észak- és Dél-Amerikában, de járt Ázsiában is. Ritkaságszámba menő különleges italkollekciója van, gyűjti a festményeket és a porcelánokat, amelyek között a Zsolnay mellett a limoges-i éppúgy ott van, mint a kínai.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)