Mályi

Könnyű és nehéz helyzetben is van egyszerre a krónikás, mikor olyan személyről kell írnia, akit személyesen jól ismer. Márpedig Zsiga Gábor Borsod-Abaúj-Zemplénben az ismert mezőgazdasági vezetők közé tartozik, ráadásul sportvezetőként is rivaldafénybe került korábban, mégis kevesen ismerik igazán.

„A Nógrád megyei Pásztón születtem 1953-ban, Lőrinciben nevelkedtem, majd Egerbe kerültem a Dobó István Gimnáziumban, ahol kollégista voltam, szigorú kemény nevelést kaptam, a katonaság ehhez képest üdülés volt”– emlékezik vissza ifjonti éveire Zsiga Gábor, aki Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaság-tudományi karán diákoskodott, mellette szociológiát tanult.

A diplomamunkájában is megmutatkozott érdeklődése, mivel azt vizsgálta, a telepen milyen kohéziós erő van a brigádban. Nem kis büszkeséggel mondja, az akkor szerzett tapasztalatokat, a mai napig felhasználja.

1977-ben megnősült, neje Balogh Andrea révén került Borsodba, a B.-A.-Z. megyei húsipari vállalatnál volt gyakornok, majd termelési előadó. Ezekre az időkre így emlékszik: „Nehéz volt elhelyezkedni, nem ismertem senkit, házaltunk. A főosztályvezető egy órán át vizsgáztatott.” De sikerrel vette az akadályt. Egy tanulmány elkészítését követően került az ÁGOK észak-magyarországi kirendeltségére felügyeleti mérnökként, majd az idő múlásával főmérnök lett. Innen a Nagymiskolci Állami Gazdasághoz vezetett az útja, ahol ugyancsak bejárta a ranglétrát: főmérnök, igazgatóhelyettes, majd vezérigazgató. A privatizáció előtt távozott, pályázati úton lett a megyei FM-hivatal vezetője, amely tisztséget 1993–1999 között közmegelégedésre látott el, azért távozott posztjáról, mert nem kívánt belépni az FKGP-be.

„Sokat lobbiztunk a megye mezőgazdaságáért Gallyas Sanyival, a Magyar Államkincstár azóta elhunyt megyei vezetőjével. Jelentős területfejlesztési pénzeket hoztunk az ágazatba. Nem a hivatalnokoskodás, hanem a segítés volt a célom” – értékelte a közelmúlt éveit. Mikor távozott, két lehetőség közül választhatott, egy távoli állami gazdaság vezetése, vagy a Miskolc melletti, de csődközeli állapotban lévő Mályi Agroker Rt. Nos a kívülálló számára nem kis meglepetésre az utóbbit választotta, aminek az oka, hogy neje 1997-ben elhunyt, és egyedül nevelte két kamasz fiát, ezért nem akart költözni. Tehát gatyába kellett rázni a céget. „Olyan üzletpolitikát sikerült megvalósítani a munkatársak hathatós segítségével, amely révén a régió legnagyobb integrátoraként eredményesen működünk. Sikerült a gazdasági helyzetet javítani” – jellemezte a változásokat Zsiga Gábor.

Integrátorként elsősorban napraforgóval, kukoricával, őszi és tavaszi árpával, valamint repcével foglalkoztak. Az idén, vagyis 2004-ben ezen igyekeznek változtatni, az EU-csatlakozás után keresik a lehetőségeket, próbálnak újítani. Tavasszal beszélgettünk. A tervekről elárulta, hogy szeretnének megjelenni a madáreleség-piacon, illetve van olyan repce, amelyből nem olajat készítenek, hanem kozmetikai terméket Németországban. A mezőgazdasági gépek behozatalára pedig magyar–lengyel vegyes vállalatot alapítanának, telephelyet is vásárolnának, mivel nyitni szeretnének a régió más területei felé – tehát ötlet, elképzelés van bőven a folytatásra. Van mire alapozni.

„Éves szinten több mint hárommilliárd forint a forgalmunk. Jó középcég, az egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalkozás a megyében, integrációban pedig a legnagyobbak vagyunk” – jellemezte a Borsod Agroker Rt.-t Zsiga Gábor. A vezetési elveiről elárulta, hogy a tervek megvitatása után hagyja dolgozni a munkatársait, egyéni elszámolás alapján tevékenykednek, ösztönző premizálás sarkallja a minél jobb teljesítményt. Megújult a géppark, javultak a munkafeltételek. A főnök szavaival élve: aki akar dolgozni, az megteheti.

Az agrár érdekképviselettől nem tudott elszakadni, vezetőségi tag a megyei agrárkamarában. „A legnagyobb vágyam, hogy pártoktól függetlenül jöjjön rá minden kormány: szükség van a mezőgazdaságra, ne legyen a legutolsó a sorban.”– árulta el közéleti tevékenységének mozgatórugóját.

Zsiga Gáborról, a magánemberről sokan tudják, hogy szereti a sportot, elsősorban a focit és kosárlabdát, de a jégkorong is közel áll szívéhez. Volt sportvezető is – természetesen hobbiból, nem vitte, hanem hozta a pénzt  – de abbahagyta, mert csalódott. Most már csak nézőként látni a lelátón, illetve a haverokkal focizik. Érdekli a festészet, szabad idejében szívesen jár tárlatokra, külföldön is megnézi a kiállításokat. Korábban volt bértartásban egy lova, de váltott.

Legújabb hobbija a postagalambászat. A legjobb holland, német, belga tenyésztőktől vásárolt, s versenyszerűen repteti a madarakat. Két CACIB-díjas németjuhász kutyája is van. A szakmáról sem feledkezett meg, 40–50 szakmai publikációja van Zsiga Gábornak.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)