Miskolc

Nagyot fejlődött a számítástechnika az elmúlt két évtizedben. Vitányi Csaba még Commodore és C 64-es gépeken kezdte számítástechnikai tevékenységét, ma pedig a sokkal gyorsabb programokon túl különösen az internet jelenti az előrelépés kulcsát, hisz az igazán előre vivő az, hogy a világhálón fantasztikus információmennyiséghez lehet hozzájutni.

Vitányi Csaba Miskolcon született 1960. január 9-én. Édesapja gazdasági szakemberként töltötte munkáséveit, édesanyja számítástechnikai osztályt vezetett, ma már mindketten nyugdíjasok. Húga, Ildikó, aki Sárospatakon végzett tanítónő, Svédországban él, oda ment férjhez.

Gyermekkorát a Búza tér környékén, a Hodobai telepen töltötte. Szeretett kerékpározni, érdekelték az autók is, és hamar megismerkedett a számítástechnika alapjaival is. Bár az iskolában nem tartozott a kiválók közé, a tanulással nemigen akadt gondja, kedvelte a földrajzot, de jól ment az orosz nyelv is.

Középiskolai tanulmányait a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskolában folytatta, ahol az erősáramú szakon tanult. Érdekelték a villamos gépek, de inkább a gyakorlati dolgok kötötték le figyelmét, kedvelte a műhelygyakorlatokat. Iskolájában szigorúan megkövetelték a tananyagot, olyat nem ismertek, hogy a diák ne tanuljon, a fő tárgyakból senki sem számíthatott semmilyen engedményre.

Ezerkilencszázhetvennyolcban érettségizett, majd két évet dolgozott villanyszerelőként a tmk-ban a Medicornál. Ezután felvételizett Kazincbarcikára, ahol a Nehézipari Műszaki Egyetem Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karán tanult 1981-től 1984-ig.

Előtte ő sem kerülhette el (a főiskola, egyetem előtti) szokásos tizenegy hónapos katonai szolgálatot. Tápiószecsőn a honvédség egyik oktatóbázisán szolgált (itt oktatták a Magyarországra bekerült új technikát). Itt ismerte és kedvelte meg a mikroprocesszoros gyengeáramú technikát, és tulajdonképpen itt ismerkedett meg a Magyarországon ebben az időben fejlődésnek indult számítástechnikával is.

Ezerkilencszáznyolcvannégyben szerzett mérés- és automatizálási szakon automatizálási üzemmérnöki diplomát, és Digépnél műszaki munkatársként, számítógép-kezelőként kezdett.

Időközben letöltötte a maradék hat hónap katonai szolgálatot is Kiskunhalason és Egerben. 1987-ben került a Volán Elektronikához műszaki munkatársként. A cég 2000 januárjában alakult át kft.-vé, főleg irodatechnikai berendezések szervizelésével és kereskedelmével foglalkoznak, a forgalmazott termékek közül kiemelt márka a Xerox. Jelenleg kilenc munkatárssal dolgoznak, árbevételük fele a szerviztevékenységből, fele a kereskedelemből származik. További terveik alapján optimális létszámmal (10–20 fő) szeretnének dolgozni, ebben a régióban ezzel a létszámmal oldható meg az általuk felvállalt feladat.

Vitányi Csaba szerint: „Az ügyfeleket, a partnereket megfelelően kell kiszolgálni és képviselni. Célunk az, hogy érezzék azt ügyfeleink, a tőlünk igénybe vett szolgáltatások az ő érdekeiket szolgálják. Tevékenységünkkel az ő igényeiknek kell megfelelnünk. A tisztességes és következetes munkát részesítjük előnyben, és reméljük, hogy itt dolgozó munkatársaink a cég megbecsült alkalmazottainak érzik magukat.”

„Címlapra” sosem akart kerülni, szeret háttérben maradni, a politikától, a közélettől igyekszik távol tartani magát.

Ezerkilencszáznyolcvannyolcban kötött házasságot Varga Erika nyelvtanárral, aki a Miskolci Egyetemen angol nyelvet oktat. Két gyermekük született: Dániel 1994-ben, ő ma harmadikos az általános iskolában, és nem utolsósorban atyai hatásra, a számítógépek érdeklik elsősorban. Az egy évvel fiatalabb Dominika rendkívül kreatív gyerek, nagyon jó kézügyessége révén elsősorban rajzolni szeret.

Vitányi Csaba – lévén családszerető apa – szabadidejét elsősorban a családdal, gyerekeivel igyekszik tölteni. Ez főleg közös moziba járást és kirándulásokat jelent, amelyek révén a gyerekek érdeklődése is kitágul. Legutóbb az egri várral ismerkedtek meg tüzetesebben, és jártak a Kékestetőn is. A további tervek között szerepelnek a múzeumlátogatások.

Elvégzi a ház körüli teendőket is. Korábban szőlészkedett, azt vallja, hogy a jó bor alapja a jó minőségű szőlő. A nagyapai, apai örökségből származott erdőbényei és olaszliszkai szőlőktől, a termés értékesítése körüli állandó bizonytalanságok miatt két éve vált meg.

Eddigi életútjával elégedett. Bár nagy célokat sohasem tűzött maga elé, úgy véli, hogy van az ember tevékeny korának egy felfelé ívelő szakasza, amikor hajt, rohan, állandóan újabb és újabb ötletei vannak. Később kezd megfontoltabbá válni, eltöpreng, elgondolkodik a dolgokon. Fő céljának tekinti gyermekei útjának egyengetését, hogy majdan meg tudjanak felelni a saját maguk és a környezetük által felállított követelményeknek.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)