Miskolc

Ezerkilencszázötvennégy június huszonkettedikén született Miskolcon. Ma már nyugdíjas szülei mindketten MÁV-alkalmazottak voltak, testvére – fiatalon – szívbetegségben hunyt el.

Életének első „jelentős színfoltja” a Tiszai pályaudvarhoz közel eső MÁV-telephez, a Szinva-parthoz kötődik, ahol a tanulás mellett a grundfoci jelentette a hasonszőrű fiúkkal a kikapcsolódást. A társaival való „kapcsolattartásban” az atyai intelem jelentett eligazítást: – Ha még egyszer megvernek, akkor én is jól elverlek!

A tanulással az akkori 13. Számú Általános Iskolában nemigen akadt gondja, jeles eredménnyel végzett. Miután a családi indíttatásra választott Vasútgépészeti Szakközépiskolába helyhiány miatt nem vették fel, a 101. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben folytatta tanulmányait vasúti gépjárműszerelő szakon. Többször szerepelt a Szakma Kiváló Tanulója versenyen, és sokoldalúságát bizonyítandó, a Babits Irodalmi Emlékversenyen versmondó kategóriában országos 5. helyezett lett.

A versenyszerű sporttal még általános iskolás korában megbarátkozott, kajakozott (úttörő olimpiát is nyert), ám a monotonnak vélt sportágról a sokkal mozgalmasabb csapatsportra váltott  – kézilabdázni kezdett. Tanárai közül a számos kiváló ember mellett leginkább a szakismeretet tanító Madarasi Árpád bácsi maradt meg emlékezetében, aki amolyan „pótapa” is volt.

Első munkahelye a szakmai gyakorlatokból már igen jól megismert MÁV Járműjavító lett, ahol igen hamar bekapcsolódott a közösségi életbe (KISZ Ifjúsági Klub), az ifjúsági rendezvények, a nagyszerű szabadidőprogramok aktív szervezője és résztvevője volt. Az itt eltöltött évtized alatt letöltötte katonai idejét (Lillafüreden szolgált), a H. Papp József SE-ben sportolt, majd a Miskolci Vörös Meteor és a MÉMTE színeiben kézilabdázott NB I/B-s szinten.

Az ifjúsági mozgalom továbbra is meghatározó szerepet játszott életében, különböző továbbképzéseken vett részt a Csanyik-völgyben, időközben 1972-ben le is érettségizett.

1979-től a városi KISZ-bizottság tagjaként kezdett dolgozni honvédelmi és sportfelelősként, valamint az Ifjú Gárda parancsnokaként. E minőségében városi, megyei és országos nagyrendezvények tucatját szervezte meg, az itt állomásozó honvédelmi alakulatokkal tartotta a kapcsolatot. Részt vett különböző létesítmények létrehozásában, például Iglói úti sportpálya, valamint az Úttörő Váltótábor, Országjáró Diákkörök Országos Találkozójának szervezésében. Két évvel később már a megyei sportélet irányítását bízták rá, ahol kiválóan kamatoztathatta kapcsolatait, szervező- és irányítókészségét.

Járt Kubában, sportvezetőként részt vett a mexikói, a müncheni és a moszkvai olimpián. Időközben a Testnevelési Egyetemen sportszervezés és marketing szakon szerzett diplomát.

Tevékenységéért számtalan, elsősorban ifjúsági mozgalmi kitüntetésben részesült, ám ő a Magyar Sport Érdemére Bronz Fokozata elismerésre a legbüszkébb.

Később a Magyar Természetbarát Szövetség területi titkára, majd két év múlva vállalkozó lett, vegyiáru-, háztartási- és illatszer-nagykereskedést indított családi keretek között. Öt év múlva tevékenységük üzemanyagkút üzemeltetésével és kiállításszervezéssel bővült (e minőségükben szervezték meg az I. Miskolci Helyipari Vásárt és Kiállítást). 1999-ben kezdte cége a jelenlegi tevékenységet: a park- és kertépítést, kerti és játszótéri eszközök gyártását, majd a „palettát” tovább bővítve az építési tevékenységet.

A cég alaplétszáma 18–20 fő, az adott feladat végzéséhez esetenként alvállalkozók és bedolgozók társulnak. Máig büszkék a Miskolcon megépített öt, valamint a Putnokon, Pásztón, Szerencsen létrehozott játszótérre, a Szent Ferenc Kórház hidroterápiás részlegének megépítésére, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium rekonstrukciójára, a Bosch egri telepének parkosítására.

„Az életünk mindig alkotásból állt – emlékezik vissza Bocsi András –, ma is olyat szeretnénk alkotni, ami maradandó. Ehhez elengedhetetlen a pontosság, a megbízhatóság, a minőség és a hitelesség. Életemnek mindig meghatározó eleme volt az adott szó hitele!”

1975-ben kötött házasságából két gyermeke született: Viktória a TV 2 asszisztensgyakornoka, a diszkó világában is otthonosan mozgó Máté pedig a cég egyik ügyvezetője.

Hobbija elsősorban a tenisz, a Szent Ferenc Kórház teniszklubja a napokban kérte fel a klubelnöki feladatok ellátására. A „Diósgyőri Vár Térségének Fejlesztéséért” Alapítvány szervezője. Otthonát, Diósgyőr első kőházát példaértékűen állította helyre a Blaha Lujza utcában, az épület a környék rangját emeli. Széles körű kapcsolatrendszere, emberi hitelessége miatt város- és megyeszerte elismert személyiség.

Eddigi életútjával elégedett, 50. születésnapját nemrégiben – szűk baráti körben – több mint félszázan ünnepelték.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)