Szalánczy Ferenc

A FETIKÖVIZIG főmunkatársa,

Nyíregyháza

Kisar alatt már szinte mindent víz borított. Egy szárazulaton, ahová nem ért el az ár, békésen várt jobb sorsára nyúl, róka, őz, fácán… A hetvenes nagy árvízről mesél Szalánczy Ferenc. Most nem gumicsizma van rajta, és nem a gát védőinek átázott, sáros öltözete. Az igazgatóság irodájában beszélgetünk. A falon a megye vízrajzi térképe a tapéta, beszélgetőtársam ruházata a helyhez illő. Kefefazonú frizurája, sörtére nyírt szakálla, visszafogott mosolya az MTA elnökére, Pálinkás Józsefre emlékeztet.

Azon a kora nyári vészterhes napon mégis inkább Noé apánkhoz kellett hasonlítania, és nem csak a jámbor mezei vadak számára. A kétségbeesett emberek és javaik szakszerű mentése is a vízügyesek által irányított emberekre és technikai eszközökre várt. No, de ne szaladjunk ennyire előre az időben!

Szalánczy Ferenc 1947 januárjának első napján látta meg a napvilágot Kemecsén. Rajta kívül két nővérét nevelték szülei. Édesapja gazdálkodó volt, de mint gépészt vonzotta a technika is. Az idősebb Szalánczy pályája az
’53-ban megalakult vízügyi igazgatóság kemecsei telepén folytatódott, a fiatalabbiké pedig – talán nem véletlenül – Békéscsabán, a „Vásárhelyi Pál” Út-, Híd, és Vízműépítési Technikumban.

’61-ben iratkozott be az ország e szakmájában legnagyobbra tartott intézményébe. Már tíz év sincs a bevezetőben felidézett katasztrófáig.

– Nyaranta kötelező gyakorlaton kellett megerősítenünk az iskolapadban tanultakat – emlékezik vissza a kamaszévekre.

– Mindvégig nagy honvágyam volt, ezért örültem, hogy a nyári gyakorlatot az igazgatóságnál tölthetem le. – Beletúr drótként felmeredő hajába, egy lélegzetvételnyi szünetet tart. – Azt gondolom, nehéz elhinni, de ’61 nyarán (még a technikumi évek előtt, mint diákmunkás) egy egyetemista mellé beosztva felmértük az igazgatóság teljes saját használatú telefonvonalát. – Erre tényleg elkerekedik a szemem. Nagyot nevet, és folytatja. – Igen. Mentünk hajnaltól napnyugtáig, húztuk az ötvenméteres mérőszalagot. Valamelyik őrházban megaludtunk, és reggel folytattuk.

A Csabán végzett technikusokat az egész országban tárt karokkal várták. A négy honvággyal terhes év után érthető, hogy Szalánczy Ferenc hazajött.

1965. június 15-én vettek fel az igazgatósághoz. Jancsó Gyula bácsi volt akkor az igazgató, aki ez év májusában vette át vasdiplomáját. Ő előtte tettem esküt a vízügyi szolgálatra – idézi fel a kezdeteket. Az 1-es Szakaszmérnökségen álltam munkába, ami tulajdonképpen a Nyírséget fedi le. Gyakornokként sok mindent megismertem, aztán húszévesen az Ér-patak és a Símai-főfolyás völgyének területére felügyelőnek neveztek ki.

Örültem és szorongtam. Az őrök s a többi felügyelő mind idősebbek voltak nálam. De nem ijedtem meg. Mindenki tette a dolgát, az őrök, kubikos brigádok kaszáltak, iszapoltak, karbantartották a vízfolyásokat. Az akkori erdészünk és jómagam irányítása mellett kezük munkáját dicséri a császárszállási park kialakítása, ami mára már kész arborétum. A munkahelyén már az első években megbecsülést szerzett fiatal szakember ’69-ben látta elérkezettnek az időt a nősülésre. Az ifjú ara műszaki rajzolóként ugyancsak az igazgatóságon találta meg a helyét. Két fiúgyermeket neveltek fel. Szalánczyné több területen is dolgozott, nemrég ment nyugdíjba.

Szalánczy Ferenc az akkori rendnek megfelelően berukkolt katonának. Leszerelése után a központba vezényelték a vízgazdálkodás-fejlesztési osztályra, de igazából a vízkár-elhárítási osztályon találta meg a helyét. Árvízvédelem, folyószabályozás, vízrendezés… Az utóbbi területen lett ügyintéző. Sorolja, mennyi minden tartozott hozzájuk, de el-elidőzünk egy-egy jelentősebb „eseménynél”. Egy ilyen hosszú és nagy ívű életpályát sok-sok roskadozó gáton töltött éjszaka tesz emlékezetessé. A baljós perceket egyszerű hétköznapok előzik meg: „Otthagytam a parkettalakkozást, amikor riasztottak” – nevet ma már az akkor egyáltalán nem mulatságos eseten. „Volt ideje megszikkadni” – teszi hozzá.

Ha évtizedek múlnak, akkor korok vál­toznak. A nyolcvanas években, az immár tapasztalatokkal gazdagon felvértezett szakember az akkori nagyüzemi mezőgazdaság komplex meliorácójával kapcsolatban kamatoztatja tudását. A rendszerváltozás ismét csak újabb feladatokat hozott Szalánczy Ferencnek. „Kapcsolattartás a külső szervekkel” így foglalja össze akkori teendőit. Látva, hogy nem teljesen értem, sorolja, mit takar a fogalom: „Ha valaki valamit építeni akar, legyen az autópálya, villamos vezeték vagy más nyomvonalas létesítmény, a tervezőnek velünk egyeztetni kell” – mond még sok mást is, és akkor értem meg, hogy nélkülük egy kapavágást nem lehet tenni a nagy szabad természetben. A tartalmas és gazdag életpálya minden stációján alkalmas emberre találtak a feladatok. Bizonyíték erre Szalánczy Ferenc számos kitüntetése is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 25. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2008.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése